- Az egész hétvége a miénk! - Alessandro suttogva lépett be a bejárati ajtón, miközben kezében vékony és kicsit vastagabb tüzifákat tartott. Annyira meglepődtem, hogy megszeppenve és szégyenlősen elmosolyodtam. Alessandro leguggolt a kandalló elé, a mozdulat közben a nadrág feszült rajta és kicsit lecsúszott, ezért megpillantottam a fekete alsónadrágját. - Úgy értem, hogy a többiek elutaztak a rokonokhoz! - kinyitotta a kandalló ajtaját és a tűzbe dobott pár fát. A többit a meleg kandalló mellé helyezte, majd felállt és mosolyogva megállt előttem. Zavarban voltam a tekintete miatt, hiszen pontosan tudta, hogy mire gondolok. Ez azt jelentette, hogy egész hétvégén csak ketten leszünk a házban. Ezt jelenthet rosszat és jót is. A kapcsolatunkat gőzerővel próbáljuk felépíteni, de nem tudom, hogy mennyire jó ötlet az, hogy valóban csak ketten leszünk itthon.

- És nem fogod magad rosszul érezni? - tudta, hogy a tegnap történtekre gondolok, de nem akartam szó szerint rákérdezni. Figyeltem, hogy a kanapé szélére ül, majd a fejét oldalra biccentve végig néz rajtam.

- Igazából jól vagyok! Tudom tartani magam! Ha megéhezek akkor... - pillantott oldalra, miközben sóhajtva vállára helyeztem a kezem és megsimítottam az arcát.

- Hívsz magadhoz egy nőt? - suttogtam csalódottan. - Szükség van rá? - próbáltam arra célozni, hogy nem örülök annak, hogy csinos nőket fogad a szobájában, de ő egy vámpír. Nálunk embereknél sem mindegy, hogy mit eszünk. Feltételezem, hogy nála is van valamilyen szabály ami alapján étkezik.

- Ha éhes leszek! - nyomatékosította, hogy valószínűleg ki fogja bírni ezt a hétvégét. - De beszéljünk más dolgokról is! - túrta hátra a hajam. - Mit csináljunk itt ketten? - széttárta a kezét, én pedig szorosan az ölelésébe bújtam. Alessandro egy mozdulattal a kanapéra dőlt, engem pedig magával rántott. Mélyem szívtam be az illatát és élveztem, hogy a kandalló melege simogatja a testem. Kint hideg volt, hallottam, hogy a szél is süvít.

- Tegnap este miért reagáltál olyan furán? - kicsit kigomboltam az ingét, majd a meztelen mellkasára csúsztattam a tenyerem és simogatni kezdtem a bőrét. A melle vonala feszes és vonzó volt. Vágytam a testére. A lelkem és a szívem is várt ennek a férfinak a szeretetére és az érintésére is. Noha tudtam, hogy az utóbbi nem sok eséllyel teljesedhet be, remélem azért tudja, hogy ember vagyok és vágyom az intimitásra.

- Erre nehéz lenne válaszolni - halkan elnevette magát, majd a kezébe vette az egyik hajszálamat és piszkálni kezdte. - Örültem annak, hogy megízlelhettem a véred! Annak még jobban, hogy utána nem téptem le a fejed - vonta fel a szemöldökét, közben azzal szórakoztam, hogy az orrom csak pár centire volt az övétől. - Ízlet és többet akartam! Tudtam, hogy nem kaphatok többet, ezért feszült lettem! Tudod ez... káosz! Vágysz annak a vérére akit a legnagyobb biztonságban szeretnél tudni! Szerinted mivel küzdök meg nap mint nap? - tette fel nekem a kérdést. Próbáltam az ő helyébe képzelni magam, ami nagy volt egyszerű, hiszen ember vagyok. Azt viszont el tudom képzelni, hogy milyen amikor egy olyan dologra vágyom, amit nem kaphatok meg.

- Sajnálom, Alessandro! - nyomtam egy lassú puszit az ajkára. Ő azonnal viszonozta, kezével a hajamat simogatta. A puszit átvette a csók, ami felébresztette a gyomromban szunnyadó pillangókat. Az érintése és az ajka puhasága a mennyországra repített, éreztem, hogy többet akartam. Miközben csókolt és a szenvedély a határait feszegette, rájöttem arra, hogy mit érez ő. Kezemmel lassan gomboltam végig az inget, közben bátran fedeztem fel a teste gyönyörű vonalait. Tudtam, hogy ez a test az enyém, de ő korlátoz mindent, ami fenyegetheti a biztonságomat. - Hm! Tetszik ami most történik - éreztem, hogy kezével megfogja a pólómat, hogy feltűri, majd alá csúsztatta a kezét. Az inget kihúztam a nadrágjából, majd lehúztam a sliccét és kikapcsoltam az övét. Nem állított le, ez miatt pedig bátrabb lettem. Vágytam arra, hogy hozzáérjek, hogy felfedezhessem a testét. Szükségem volt rá és az érintésére. - Ezt az ágyban folytatjuk? - ekkor egy mély morgás közben elhajolt tőlem és a fejem mellett a kandalló felé pillantott.

- Ma este nem! Azt hiszem, hogy meg kell néznem a tüzet! - leplezni sem tudta volna, hogy a vágyai a határait feszegetik. Alessandro a saját vágyai ellen menekült azzal, hogy nem engedi, hogy beteljesüljön a kapcsolatunk. Ezért fogtam meg a csuklóját és ezért támasztottam homlokomat a homlokának.

- Ne csináld ezt, kérlek! - suttogtam halkan. A teste megfeszült alattam, egyszerűen csak tudtam, hogy ha nem ember lennék, akkor már rég széttéptük volna egymáson a ruhákat. - Érzem, hogy akarod! Tagadni sem tudnád, hogy te is pont ugyan arra vágysz - csóváltam a fejemet szomorúan.

- Sajnálom, hogy elszomorítalak - megfogta a kezem majd lassan felállt és a kanapé szélére ült. Annyira jóképű és gyönyörű volt, hogy teljesen kigombolt ingben ült a kanapé szélén. Nem volt lelkiismeret furdalásom, de nem is voltam boldog.

- Emlékszel, hogy a kapcsolatunk elején én elleneztem a megismerkedést? - suttogtam a tarkóját fürkészve. - Te akkor más voltál! Határozottabb és jobban kerested a társaságomat!

- Mert akkor még nem szerettem beléd! - fordult hátra és gyilkos pillantásokkal ajándékozott meg. - De most minden más! A fene vigye el! Akit szeretek, azt megvédem! Mindent elkövetek annak érdekében, hogy a szívem választottját ne érje baj vagy sérülés! Tudod, hogy mitől sérülhetsz meg? Mondjuk tőlem! Bármelyik percben...ha csak egy pillanatra is elvesztem a kontrollt, akkor ki tudja, hogy mit csinálok! Szeretkezni akarsz? - csóválta a fejét. - Azt hiszed, hogy ez olyan könnyű! Nem az! Egyáltalán nem az mert vágyom a szerelmem vérére! A te véredre! Bármit megadnék, hogy teljesen az enyém legyél! De így, hogy nem tudom, hogy képes leszek-e uralni, a szex...meg minden ki van zárva! Én...fulladok! Megfulladok, hát nem látod? - felállt, majd egy mozdulattal levette magáról az inget és mellém a kanapéra dobta. Mozdulni sem mertem. Annyira megijedtem a hangulatváltozástól, hogy megszólalni sem bírtam.

- Zárjuk le a témát! - mondtam ki.

- Szerintem is! - morogta, majd becsapta maga után a bejárati ajtót. Könnyes szemmel néztem a kandalló felé, miközben magamhoz vettem az inget és szorosan az arcomhoz nyomtam. - Akkor sem kell megsértődni! - kiabáltam a csukott ajtó felé. - Akkor nem szeretkezünk! Soha! - fürkésztem a padlót. A történtek miatt egyszerre jött rám a sírás és a nevetés is. Öt perc sem telt el, de Alessandro a szemembe nézve becsukta a bejárati ajtót és a felületének támasztotta a hátát. Pislogás nélkül néztem végig a vonzó felsőtestén. Nem elég, hogy megszakította a romantikus pillanatot, de van képe magát mutogatni előttem.

- Vegyél már fel valamit! - dobtam neki az inget, amit magára húzott és végig gombolt.

- Hallottam, hogy mit mondtál! - biccentette oldalra a fejét.

- Alessandro! Zárjuk le a témát! Csináljunk valamit! Van társasjáték vagy sakk? - pillantottam a könyvespolc felé, de ekkor a polcon található kártya a dobozával együtt a szemem láttára lebegni kezdett. - Köszönöm! - pillantottam a kezemben tartott dobozra. - UNO?! - vigyorogtam. - Ebben verhetetlen vagyok!

- Akkor nyerjen a jobb játékos! - mindketten a kanapéra ültünk, egymással szembe fordultunk és mosolyogva néztem, hogy Alessandro összekeveri a kártyákat. - Szoros játék lesz, szépségem! - kacsintott, miközben szomorúan néztem rá.

Késő este Alessandro ágyában feküdtem. Csend telepedett a helyiségre, csak a szél sűvítését hallottam az ablakok résein keresztül. A takarót magamhoz húztam, miközben Alessandro sétált be a szobába. Egy kicsit felültem, hogy a szemébe tudjak nézni, végül a takaró szélét piszkálva elnevettem magam. - Mondtam, hogy én nyerek! - suttogtam, mire nevetve az ágyra térdelt és a szemembe nézett.

- Nem igaz! Csak hagytalak nyerni!

- Mindenki ezt mondaná! Fogadd el, hogy én nyertem! - sóhajtottam. A nap nem úgy telt ahogy én azt vártam, de mégis azzal a személlyel voltam, akit a világon mindennél jobban szeretek. Csak ez számított.