Vizes hajamat a kandalló előtt szárítottam meg. Nem volt szükségem hajszárítóra, ezért leültem a kényelmes párnák közé és sóhajtva fürkésztem a tűz visszafogott lángjait. Alessandro bezárta magára a fürdőszoba ajtót, ezért volt időm gondolkozni. Szomorú voltam, hogy ez a hétvége végül nem úgy fejeződik be, ahogy azt reméltem. Teljes mértékben átéreztem Alessandro hiányát és a vágyát a vérem iránt. Én is azt éreztem, a lelkem apró darabokban van, amióta megtudtam, hogy nem akar szeretkezni velem. Én mindig egy kemény nőnek gondoltam magam, hiszen egy vadász családban nőttem fel. Viszont egy vámpír és ember szerelem mindennél rosszabb, veszélyesebb és tiltott. Nem csak különbözünk, de veszélyben is lehetek mellette. Emellett tudtam, hogy a szerelmünk erősebb az akadálynál és az igazságnál ami közénk áll. Azt is tudom, hogy nem tehetünk meg dolgokat, de Alessandro mindennél jobban szeret engem.

Mesélt nekem a végzetről. A végzetről, ami elhozza életünkbe azt az embert, aki hozzánk való. Nekem Alessandro volt a végzetem. Nem számított, hogy mi, hogy mire vágyik, hogy mit nem szabad. Mindennap tudatosul bennem, hogy ő a férfi, aki hozzám való. A szíve, párja az enyémnek, a lelke kiegészíti a lelkem és hiába vagyok gyenge és törékeny, a szerelem mindennél erősebb. Muszáj, hogy erős legyen. Csak így élhetjük túl az akadályokat. Ő és én. Nem külön. Együtt.

- Gondolkoztam a végzetről - a mellkasán feküdtem és megkönnyebbülten szívtam be az illatát. A kandalló előtt feküdtünk, kezemmel pedig a kiengedett haját simogattam. Megnyugodtam, hogy visszanyerte a kiegyensúlyozott viselkedését. Neki köszönhetem, hogy nem félek, hanem sokkal jobban és még annál is jobban szeretem. - Mindennap tudatosul bennem, hogy számomra te vagy az igazi - helyeztem a hasára a kezem. - Eszembe jutott a sok akadály amivel meg kellett küzdenünk - az alkaromon megtámaszkodtam, hogy a szemébe tudjak nézni. Mint mindig, most is csillogó szemekkel fürkészte az arcomat, a tincseket gyengéden a fülem mögé túrta. Ott feküdt, csak mosolygott és puszta tekintettel mondta el, hogy mit jelentek a számára. - És rájöttem arra, hogy minket semmi nem választhat el! - hajoltam az ajkához és lassan megpusziltam. Eredetileg egy puszit nyomtam az ajkára, de ő államra helyezte kezét, majd szenvedélyesen megcsókolt. Az ajka puha érintése azonnal magával ragadott és csábított, hogy ne hagyjam abba. Alessandro átcsúsztatta a nyelvét az ajkaim közt és megtalálta az enyémet. Romantikus táncot jártak, a lelkünk egy hullámhosszon mozgott. Kezével megfogta a kezem és egyenesen a szíve fölé vezette.

- Mindenem a tiéd - suttogta két csók között. - Tiéd a lelkem, a szívem és a testem - ekkor mélyen a szemembe nézett, az arcomat fürkészte, miközben az ajkát nézve a szemöldököm ráncoltam. - Mindenem a tiéd! - csóválta a fejét, majd megtámaszkodott az alkarján és lehúzta magáról a pólóját. Annyira meglepett, hogy beszélni sem mertem. Elvarázsolva néztem, hogy kezemet megfogta és végig vezette a mellkasán, a bordáin, a lapos, feszes hasán és ekkor megállította. Azt hittem, hogy itt véget ér a romantikus pillanatunk, de ekkor a kezemet lassan a nadrágjába vezette. Felsóhajtottam, amikor tenyeremmel megérintettem a férfiasságát. Jó érzés volt érezni őt, ujjaimmal végigsimítottam a meztelen puha bőrét, ami azonnal merev és kemény lett. Ekkor szemét lehunyta és fejét csóválta. - Szeretkez velem, mert ez nem fog elmulni! - pillantott a kezünkre, ami a nadrágjában volt. - Szeretkez velem és komolyan mondom a csillagokat is lehozom neked ma éjszaka! - a kezemet elengedte, ezért a szemébe nézve markoltam rá a férfiasságára. Alessandro hátra hajtotta fejét, szemét lehunyta, ajkát résnyire kinyitotta. Nem ismertem ennél szebb látványt, ezért engedtem, hogy viszonozza az érintésem. A pólót és a nadrágot is könnyen levette rólam. Nem sietett, inkább minden érintést kihasznált. Melltartóban és fehérnemüben feküdtem, miközben ő az alkarján támaszkodott és végig puszilta a testem. Néztem az ajkát, ahogy puszit nyom a vállamra, karomra, kézfejemre és a fenekemre.

- Alessandro? - suttogtam a párnák között fekve. Ő elhajolt a bőrömtől, majd a bugyim alá csúsztatta az egyik ujját.

- Nem foglak bántani! - csóválta a fejét. - Megígérem, hogy viselkedni fogod! Hiszen egy vámpírral fogsz szeretkezni! - könnyes szemmel néztem, hogy lehajol és puszit nyom a köldökömre. A bugyit olyan természetességgel húzta le rólam, mintha ez már a sokadik alkalom lenne. - Szeretlek, mindennél jobban szeretlek - a lábamat oldalra csúsztattam, ő pedig a két combom közé mászott. A kezével közben végig simította a lábszáramat, térdemet, combomat. A nyelve követte a keze vonalát, én pedig sokadszorra is felsóhajtottam.

- Ha ezt abba hagyod, akkor tényleg szakítok veled! - nagyot sóhajtva hajtottam hátra a fejem. Készen álltam arra, hogy azt csináljon velem, amit akar. - Komolyan! - suttogtam, a testemen pedig végigfutott a libabőr. - Nem hagyhatod abba! - csúsztattam oldalra a lábam, a kezemmel pedig megérintettem az állát. - Miért gondoltad meg magad? - suttogtam kíváncsian. Ekkor megnyalta az ajka szélét.

- Inkább egymást elégítsük ki, mint saját magunkat - vonta fel a szemöldökét, mire nevetve a fejemet ráztam.

- Én nem is...

- Dehogyisnem! És utálom magam ez miatt! - Alessandro teljes testtel fölém mászott, majd mélyen a szemembe nézett és ekkor történt, hogy tenyerével végig simította a nőiességem és határozottan megérintett. Az érintése olyan jól esett, hogy a fejem fölé feszítettem a kezem és nyújtózkodtam. - De nem esett ilyen jól, amikor magadnak csináltad, igaz? - a nyakamhoz hajolt, puszit nyomott rá és megállás nélkül, lassú mozdulatokkal simogatott. - Tudom, hogy erre vágytál! Én is erre vágytam, csak féltem...féltem magamtól! - a hangjára és az ujjaira koncentráltam. Annyira jól esett, hogy megfogtam a kézfejét és a szám szélébe haraptam, miközben tovább simogatott. - Féltem, hogy nem tudok uralkodni magamon! - hozzám hajolt, kezemet az alsónadrágja alá vezettem és letoltam a fenekén a nadrágot. - De melletted nem csak szerelembe estem, de megtanultam uralni a bennem rejlő ragadozót! Erre te tanítottál meg!

- Én mindig is bíztam benned - nyögtem fel. - Tudod? - suttogtam, majd vágyakozva néztem végig, hogy leveszi magáról a nadrágot. Azt hittem, hogy ez ennél nem lehet jobb. Azt hittem, hogy nem eshet jobban, de felültem, ő átkarolta a meztelen hátam, a karjaiba húzott és hevesen megcsókolt. Olyan emberi. Olyan igazi. Tökéletes. A bőre puha és hibátlan. A teste forró. Olyan mintha ember lenne. Megfontolt volt. Biztonságosan tartott a karjai közt. Nem feküdtem vissza. Meztelen ültem a karjaiban és csak csókolóztunk. - Olyan tökéletes ez a pillanat - végigsimítottam az izmos vállát, hátát, hasát és nyakát is. A hajába markoltam, csók közben a plafon felé pillantottam, így ajka végig szántotta a nyakamat is. A mellkasára helyeztem a tenyerem, majd a párnákra nyomtam és mélyen a szemébe néztem, miközben ráültem. Ő csak nevetve hozzám hajolt és csókot lopott tőlem.

- Nem vagyunk egy súlycsoport - az arcomat fürkészte, miközben végig pusziltam a nyakát, mellkasát és lejjebb hajoltam de ekkor váratlanul helyet cseréltünk és levegő után kapkodva megtámaszkodott a lábam között. Néztem, hogy oldalra nyúl, majd a kezébe vette az óvszert. Fogával kibontotta és határozottan magára húzta. Végignéztem a jelenetet, a bőröm kipirult, a torkom is kiszáradt, annyira vágytam erre a férfira. - Addig akarok szeretkezni veled, amíg el nem felejted a sok szomorúságot, ami ért téged - hátra túrta a hajam, közben láttam, hogy csípőjével közeledik. A szívem a torkomban dobogott, a testem megfeszült és lehunyt szemmel fogadtam a férfit, aki lassan belém csúszott. Tökéletes mozdulat volt egy szenvedélyes férfitól. Alessandro mélyen a szemembe nézett, az ajkát összeszorította és megfogta a csuklómat. Éreztem, hogy a bőrömre szorítja az ujjait, már túlságosan is fájt. Próbáltam elterelni a figyelmét, ezért állára helyeztem a kezem és az arcom felé fordítottam. A szemembe nézett, én csak sóhajtva bólintottam. Amikor észbe kapott, a fejét lehorgasztotta, majd mozogni kezdett bennem. Amint megtette az első lökést, szorosan a tarkójára fontam a kezem és a fülébe nyögtem. Egyszerre mozogtam vele, mintha egy békés hintaágyon hintáztuk volna. A lelkemet és a szívemet is körbe ölelte a szeretete. Minden lökésénél és behatolásánál utat engedtem a hangomnak. Megkönnyebbültem. Jól esett. Nem volt durva, de határozott igen. Szeretkezés közben voltak olyan érintések amik jobban fájtak, de a gyönyör kapujában álltam. Nem foglalkoztam velük. A puha párnákon fekve a dereka mellé csúsztattam a combomat, ő a tenyerével végig simította, majd ki és be mozgott bennem.

- Köszönöm - nyögtem mélyen a szemébe nézve. Alessandro nem állt meg, kezével megfogta a két csuklómat és durván a fejem fölé feszítette. A testem ívbe hajolt, ahogy végig cikázott rajtam az orgazmus. A plafont fürkésztem, ő pedig teljesen megkapott engem.

- Gyönyörű vagy - mély hangon morogta, közben a hátát néztem ami minden lökésénél megfeszült. Szinte láttam az izmokat amik megjelentek a lökései közben. - Eszméletlenül gyönyörű vagy - súgta a fülembe, majd csókot lopott tőlem. Fáradtan néztem, hogy nyakamhoz hajol és a szemembe nézve előtört a vámpír énje. A mély, csillogó szempárban izzott a nyers erő és a természetfeletti ösztön. Alessandro szégyellte, de én gyönyörködtem benne. Izzadva helyeztem arcára a kezem és a fejemet csóváltam.

- Ne takard el! - suttogtam, megállt és szinte lassított felvételben láttam, hogy a padlóra szorított keze szinte ketté töri a fa léceket. Kipirult arccal nézte az összetört padlót és a nagyobb repedést. - Ennyire? - suttogtam boldogan. Ő nem válaszolt, csak fejét rázta, majd kezével hátra túrta haját.

Az éjszaka közepén az ölében ültem. Ő biztonságosan tartott a karjai között, és gyengéd csókot adtunk egymással. Ez az éjszaka nem csak rólam, hanem rólunk szólt. Alessandro megmutatta, hogy a szerelem erősebb a vérem iránt érzett vágyánál. Megmutatta, hogy milyen szenvedélyes és gyengéd is tud lenni. Miközben a meztelen mellemet a mellkasának nyomtam és a hajába markoltam, ő kicsit eltolt és megfogta a csuklómat. Akkor nem vettem észre, de a csuklómon lila foltban nyoma maradt az érintésének. Láttam rajta, hogy kizökken, hogy homlokát ráncolja, ezért a fejemet csóváltam.

- Nem fáj - fürkésztem az izzadságtól fénylő arcát. - Ne érezd magad kényelmetlenül - csóváltam a fejem fáradtan. - Az éjszaka...több mint tökéletes volt - tűrtem a fülem mögé egy tincsemet. - Az volt, mert szerettél! Nem bántottál! - ekkor elhúzta az ajkát.

- Nem akartalak bántani! - suttogta az ajkamat nézve. - De ma éjszaka mindent elkövettem, hogy az este tökéletes legyen! - ujjaival boldogan játszott a lapockámon, az érintésétől libabőrös lett a testem. - Szeretnél aludni? - vonta fel a szemöldökét. Elpirulva lesütöttem a tekintetem, majd megrántottam a vállam.

- Nem vagyok álmos - ujjaimmal végigsimítottam a vállán, a kezemmel kerestem egy óvszert és mosolyogva az ajka közé helyeztem. Fogával letépte a zacskó felét, majd magára húzta. - Tudod mi a jó ebben? - karoltam át két kézzel a tarkóját. Ő lassan megemelt, hozzám illesztette magát, majd nagyot sóhajtva belém csúszott. Végig karmoltam a hátát és lehunyt szemmel az ajkába haraptam. - Az, hogy neked nincsen szükséged szünetre! Többször is átélheted a gyönyört! - engedte, hogy én diktáljam a tempót. Ő lehunyt szemmel hátra feküdt, tenyerével végig simított a mellemen és pedig megtámasztottam magam a mellkasán, bízva abban, hogy az éjszaka további részében nem tép darabokra.

- Tökéletes vagy! - felült, két karját a hátam köré fonta, száját az ajkamra tapasztotta és miközben megszorította a lapockámat, én próbáltam nem hangot adni annak, hogy fáj az érintése.

Az éjszaka tökéletes volt.

A másik fele kicsit fájdalmas.

De a világ összes kincséért sem változtattam volna rajta.