NAMJOON POV.

A ma reggelem is ugyan olyan volt mint a többi. Felkeltem, megittam egy kávét bejöttem nulla életkedvel. Bementem az épületbe amit egyesek pokolnak neveznek. Csak sétáltam a folyosón mint általában. Mindenki félreállt mivel, megvolt a saját hírnevem az intézményben. Azonban volt ott, egy fiú akit nem ismertem, mégcsak látásból sem, biztos voltam benne hogy, még sosem láttam. Háttal állt nekem. Fekete haja volt és elég magasnak látszott. Kék pulcsit viselt és fekete csőnadrágot míg a lábán egy kényelmes sportcipőt viselt. Az egyik karjával egy szimpla fekete táskát tartott. Ott állt pár gyerekkel és látszott hogy ők leakarták rázni. Én oda mentem még ők, néztek rám és hátráltak ő viszont nem csinált semmit. Amikor észrevette hogy, valami nincs rendben hátranézett és kicsit meglepődötten nézett az íriszeimbe.A szemei csillogtak az ajkai tökéletesek és rózsaszínek voltak. Eléggé vékony volt de, ez egyáltalán nem tette csúnyává, sőt gyönyörű volt.

-Ki vagy te?-Szólítottam meg az ismeretlen szépséget.

-Én vagyok az új gyerek.-Válaszolt megfontoltan és megvonta a vállát. Látszólag nem feszéjezte hogy, velem kell beszélnie.

-Mit csinálsz ezekkel?-Néztem a célzott személyekre és kissé meg is feszültek az arcvonásaim. Majd vissza néztem az angyal fiúra.

-Csak érdeklődtem.-Adta meg a rövid választ.

-Namjoon az évfolyamtársad lesz.-Szólalt fel az egyik fiú aki miután rájött mit is mondott egyszerűen lefagyott.

-A legfelső emeleten van.-Szóltam egyszerűen. Elindultam és közben gondolkoztam, rajta. Miért segítettem neki? Miért, nem értem. Hiszen ott is hagyhattam volna a picsába had oldja meg ahogy akarja.

-Köszönöm, Kim Namjoon.
Egy pillanatra hátra néztem a hangjára majd tovább mentem. Nem akartam megmutatni milyen vagyok. Várjunk. Honnan tudta a nevem? Ez para. Felmentem a termembe és leültem a hátsó padba ahogy általában. Az óra unalmas volt mint mindig. Azon a fiún gondolkoztam. Hogyan sodródhatott ide? És miért? Na meg honnan tudhatta a nevem. Ki vagy te?

-Namjoon.-Hallottam a tanár hangját ami egyből visszarántott a valóságba és felnéztem. Az összes cuccom csukva az asztalon. A táblán egy baromi hosszú levezetést igénylő egyenlet. Már akkor tudtam, ki kell mennem megoldani. Óvatosan az órámra csúsztattam a tekintetem és már akkor eltöltött magabiztossággal amit ott láttam.

-Tessék tanárnő?-Kérdeztem mindentttudóan.

-Gyere ki és old meg a feladatot álmodozás helyett!-Válaszolt szigorúan, mire amilyen lassan csak tudtam feltápászkodtam. Elindultam a tábla felé mire megszólalt a mindeható a fénysugár ebben a börtönben az amire vártam a csöngő.

-Hát sajnálom majd legközelebb.-Mosolyogtam a felnőtt nőre aki csak mérgesen összehúzta a szemölfökét és megforgatta a szemét hiszen ezt már többször is eljátszottam.

SEOKJIN POV.

Becsöngettek én pedig hál istennek találkoztam azzal a fiúval így tudtam hova kell menni. Meg is érkeztem az osztályba amikor is befáradt egy magas felnőtt férfi.

-Seokjin kérlek keress magadnak egy helyet. Már csak egy van így nem nagyon van választásod.-Vázolta fel a tényeket. Hátra mentem és ott volt egy tag aki mellett volt hely. Mentazöld hajat viselt és barna szemei voltak. Látszott rajta hogy, nem nagyon érdekli ami az iskolával kapcsolatos. Felnéztem a szemembe majd két egyszerű szót ejtett ki az ajkain.

-Ülj le.-Nem volt hosszű amit mondott mégis másododpercekbe telt míg felfogtam. Leültem mellé, nem igazána tűnt úgy mintha mondani akart volna valamit, vagy egyáltalán hallani akar valamit így csöndbem maradtam. Viszont legmagyobb meglepetésemre hozzám szólt és nem is volt annyira érdektelen mint amennyire látszott.
-Még nincs könyved igaz?-Kérdezte normál hangerőn. Mire én bólintottam, ő pedig középre csúsztatta a fizika könyvét.

-Min Yoongi vagyok.
-Kim Seokjin.-Mosolyogtam rá.

-Yoongi gyere ki és ird fel az eredményt.-Pár másodperc alatt téptem ki egy papirfecnit és ráírtam a választ. Yoongi kezébe csúsztattam a papírt amire egy értetlen nézést kaptam. Ő a táblánál állt és mivel nem tudta a választ megnézte. Majd felírta az eredményt.

-Öhh....... Helyes .....válasz. -Rökönyödött meg a tanár egy pillamatra.

-Látja megint elítélt.-Szólt hozzá a menta zöld hajkoronájú srác. Magabiztos léptekkel jött hátra míg a többiek egy pillanatra mind figyelték őt. Majd leült mellém és egy halvány mosoly jelent meg az arcán. Egy köszi féleséget mormolt nekem. Ezt a pillanatot a csengő rontotta el.

-Yoongi gyere ide kérlek.-Yoongi oda ment a férfihoz, én pedig nem tudtam utána menni, mivel ide gyűlt egy csapat lány és csak kérdezgettek. Nem igazán tudtam kivenni a kérdéseket, de nagyon rosszul éreztem magam a nagy figyelem miatt. Majd Yoongi idejött hozzám.

-Jin. Ugye hívhatlak így?-Kérdezte kedvesen, amire csak bólintottam egyet.-Vennél nekem kaját.-Vakarta meg kellemetlenül a tarkóját.

-Persze. Menjünk.-Álltam fel és megfogtam Yoongi csuklóját és szélsebesen elindultam. Úgy mentem ki a teremből hogy, húztam magam után szegény fiút. Majd megláttam Namjoon-t a szemem sarkából, de nem törődtem vele. Vagyis nem akartam de, elindult utánam. Úgy tettem mintha nem tudnám. Majd Yoongi át vette a vezetést. De csak hogy, bele menjen a játékba ő is megfogta a csuklóm.
Lementünk, Yoongi választott magának enni valót aztán én is és fizettem.
-Körbe vezesselek?-Ajánlotta fel.
-Kérlek, jelenleg azt sem tudom hol vagyok.
Körbe vezetett majd a körbe vezetés végén ott volt egy úgy nevezett zene iskola.
-Te tudsz valamilyen hangszeren játszani?-Néztem rá csillogó szemekkel.
-Hát.....Ezt még a haverjaim sem tudják, egy kicsit tudok zongorázni.
-Játsz nekem valamit, kérlek.
Eljátszotta nekem a "Rivers follows in you-t,,.
-Ez gyönyörű volt.-Tapsoltam halkan.
-Köszi.
Yoongi kicsit zavarban volt. A hófehér bőrén rózsaszín foltok jelentek meg.
-Jin, mindjárt becsöngetnek menünk kéne.
-Megyek.
Elindultunk vissza az osztályba. A folyosókon szinte nem volt már senki. Már majdnem azonos szinten voltunk amikor az a srác Namjoon, megállította.
-Beszélnünk kell.-Mintha egy kicsit ingerült lett volna.
-Most?
-Igen most.
-Jin.-Odajött hozzám.
Figyelj te most menj vissza az osztályba rendben majd megyek.
-De Yoongi mit akar?
-Nem hiszem hogy, jót úgyhogy kérlek menj fel.
-Rendben.
Felmentem a lépcsőn ahogy kérte. Kiálltam az osztály elé mert nem akartam bemenni egyedül. Bár bementem volna....

YOONGI POV.

Oda mentem Namjoon-hoz.
-Na mi olyan fontos?
-Már időd sincs rám?-Szólt vissza ingerülten.
-Ember ne nyugodj le.
Aki még a folyosón tartózkodott olyan gyorsan eliszkolt mintha fegyvert fogtak volna rájuk.
-Haver ne már mivan veled?
-Szállj le róla!
-Namjoon! Magadnál vagy?! Mi bajod van?!
-Sajnálom nem tudom mi van velem.-Hirtelen mintha egy szempillantásra megint ő állt volna előttem. Namjoon elviharzott nem tudtam hogy, hova de, Hoseok utána ment így nem aggódtam. Meghallottam a fülsüketítő csengőt ami alig pár méterre volt tőlem.
Vissza mentem az osztályba, de Jin-nek hűlt helyét láttam. Körbe néztem de, sehol nem láttam az osztályban. Sarkon fordultam majd
kimentem a folyosóra. Kicsit kezdtem pánikolni nehogy valami baja legyen.  Nem lehet sok helyen. Elöször megnéztem a zongoránál majd átnéztem a szinteket. Már csak egy hely maradt. A wc. Bementem a helyiségbe és körbe pillantottam.
-Jin itt vagy?
Szipogást hallottam.
Körbe néztem, Jin ott volt az egyik fülkében.
-Jin én vagyok Yoongi. Jin engedj be. Mi történt?-Szóltam aggódva miközben egy óvatosat ráütöttem a fülke ajtajára.
-S...semmi.
-Kérlek gyere ki.
Lassan kinyílt az ajtó. Ő állt előttem de, ha nem tudom hogy tényleg ő az akkor fel sem ismertem volna. A szemei kissé pirosak voltak és fel is duzzattak, az arcán látszott hogy, hol folytak le könnycseppjei és ajkain már nem az a kedves mosoly ült mint korábban. Helyette kissé megremegtek és vörösek voltak. Néhol meg is volt harapva alsó ajka mintha vérzett is volna.
-Mi történt?
Jin a pulcsiát lehúzta a nyakánál és így láthattam a piros foltokat a szegcsontján és egy harapás nyomot.
-Ezt mikor....
-Amikor......egyedül hagytál.-Esett megint kétségbe.
-Sajnálom Jin.-Öleltem át a remegő fiút. Miután megnyugodott vissza mentünk az osztályba.
-Hol voltatok?-Lett ideges az éppen óráttartó nő.
-Sajnálom tanárnő rosszul lettem és Yoongi ott maradt velem mivel én csak őt ismerem. Legyen szíves ne haragudjon.-Adott elő egy komplett hazugságot a mellettem álló fiú.
-Öhm semmi baj. Üljetek le. Yoongi ez nagyon rendes tőled. Hogy segítesz az új fiúnak.
Leültünk a padba és 20 perc múlva ki is csöngettek.
Én elindultam kimentem az osztályból majd vissza. Elfelejtettem Seokjin-t.
-Jin gyere.-Szóltam kedvesen.
-Hova megyünk?
-Segítek összeszedni magad. Még mindig pirosak a szemeid és van itt egyébb probléma is.
Kimentünk az osztályból és Namjoon megint ott állt.
-Yoongi!
-Mi van már?
-A tanárnő beszélni akar veled.
-Istenem. Most nem érek rá Jin-nek szüksége van rám.
Elindultam majd persze..
-Yoongi!
-Igen tanárnő?
-Beszélni szeretnék veled.
Ránéztem Jin-re és tudtam hogy, erről szó sem lehet. Nem bírja sokáig így.
-Sajnálom most nem fog menni tanítás után megkeresem, de most mennem kell.
-Miért?
-Jin-nek szüksége van rám és nem fogom cserben hagyni.
Jin ki bontakozott a kezem közül és elfutott. Én pedig utána. Úgy néz ki elég gyors. Te jó ég. Ez a srác mit evett reggelire? Én meg alszom órákon.
Csak a wc-nél értem utol.
-Jin maradj itt rendben? Itt van nem messze a szekrényem.
-Rendben. Itt maradok.....ígérem.
Kimentem a szekrényemhez és vissza mentem Jin-hez.
-Jin?
-Itt vagyok.
A fiú kijött a wcfülkéből, én pedig oda kísértem a tükörhöz. Kicsit rendbe raktam és mentünk volna ki. De az ajtóban szegény fiú nekiment Namjoon-nak. Szegény Jin egyből megijedt.
Én pedig megfogtam a vállát, és odébb taszigálltam.
-Jin semmi baj nézd meg jobban ő csak Namjoon.
Átnézett a vállan felett és sikerült realizálnia a helyzetet. Szerencsétlent nagy sokk érte ezért nem hagyhatom egyedül.
-Mi baja?
-Sajnálom Namjoon de ez most nem a megfelelő időzítés.-Próbáltam lerázni.
-Yoongi én ezt értem, de érdekel hogy mivan vele.
-Namjoon most szóltam. Gyere nem lessz semmi baj.
Seokjin-t ismét sikerült megnyugtatni de, nem tudom hogy ezt meddig tudom fent tartani.