YOONGI POV.

-Yoongi kérlek menjünk innen.
-Semmi baj Jin megyünk.
-Yoongi várj.
-Namjoon majd beszélünk később látod hogy nincs jól.
Majd Namjoon fülébe súgtam:
-Attól tartok majdnem megerőszakolták segítenem kell mert ez az én hibám.
Ezzel otthagytam Namjoon-t a gondolataival.
Jin egyszerűen kiborult.
Beszéltem az igazgatóval. Természetesen nem mondtam el neki mindent, de végül elengedett.
Jin-ékhez mentünk. Az anyukája sem az apukája nem volt otthon.
Jin megpróbált felmenni a lépcsőn, de nem nagyon ment neki így segítettem.
Fura a szobája elég rendezett volt, de ha belenéztél például a gépébe. Egy káosz csodálkozom hogy ezen megtalál valamit.
De ez most mindegy.
Leültettem Jin-t az ágyára.
Szerencsétlen nagyon rosszul néz ki
-Jin mostmár elmondod hogy mi történt?
-Én...... elindultam fel ahogy kérted viszont nem mentem be az osztályba hanem előtte meg álltam. Nem akartam vissza menni. Aztán odajött egy régi mondhatni ismerős .....betaszigállt a vc-be és......
-És? Jin sajnálom de ezt muszály.
-És odaszorított a falhoz lefogta a két kezem. Megcsókolt majd.....kiszívta a kulcsontom. Valaki szólította és ott hagyott.
Jin megint elkezdett sírni. Ez nem maradhat így.
-Jin mindjárt jövök rendben?
Csak bólintott.
Én lementem a konyhába és csináltam neki teát.
Nem volt egy egyszerű menet, de megoldottam.
Felmentem.
-Jin. Tess-
Jin elaludt. Az ágyán magzat pózban feküdt és aludt.
Én betakartam majd leültem a székére.
A gondolatmenetemből a telefon csörgése zökkentett ki.
Jin anyukája hívja. Úgy döntöttem hogy felveszem.
-Haló?
-Ki beszél?
-Jó napot én Jin egyik barátja vagyok.
-Ő hol van?
-Itthon van. Rosszul lett én pedig hazakísértem. Éppen alszik.
-Értem nem sokára hazaérek. Kérlek maradj ott addig.
-Rendben.
-Köszönöm.
-Mit?
-Hogy a fiam barátja vagy.
-Áh ezt nem kell megköszönnie inkább nekem kéne a fia igazán jól nevelt.
-Viszhall.
-Viszhall.
Letettem Jin telefonját az asztalra. Olyan fél óra múlva jött valaki.
Kimentem az ajtón és láttam egy nő az. Elég fiatalnak néz ki.
Lementem és illedelmesen köszöntem.
-Jó napot én Min Yoongi vagyok.- -Meghajoltam.
-Szia kérlek tegezz.
-Rendben Jin fent alszik. Egyenlőre jól van, de....
-De mi történt?
-Elmondom de, kérlek ne mond el neki hogy elmondtam. Mert biztos rosszul érezné magát.
-Rendben.
-Jin-nel tök jóba lettünk körbe is vezettem majd az egyik hülye haverom bekattant és egyedül akart velem "beszélni,,. Én azt mondtam Jin-nek hogy menjen fel az osztályba én pedig mindjárt jövök. Makd amikor felmentem nem volt sehol. Már becsöngettek én pedig körbe futottam az iskolát. Sehol nem volt. Majd megtaláltam a vc-ben. Miután kijött megmutatta hogy miért sír.
-Miért? Csak nem?
-Valaki kiszívta a kulcsontját. Késöbb elmondta mi történt. A többit majd Jin ha készen áll.
-Te jó ég.
-De kérnék valamit cserébe amiért elmondtam.
-Mi lenne az? Pénzről szó sem lehet.
-Nem pénz hanem. Csak annyi lenne hogy nem tegyen semmit.
-Mi?
-Én el tudom intézni. Kérlek bízz bennem.
-Rendben bízok és nem teszek semmit. De Yoongi kérlek vigyázz a fiamra.
-Rendben. Ha nem baj itt maradnék.
-Maradj nyugodtan.
-Köszönöm.
-Yoongi?
Odafordultam a lépcső felé és ott állt Jin. Álmos fejjel nézett csak most jött ide.
-Anyu? Mikor jöttél?
-Nem rég. Yoongi mondta hogy alszol nem akartunk felkelteni.
Jin elindult le a lépcsőn majd megbotlott.
Egyből kapcsoltam és elkaptam.
-Kösz Yoongi.
-Még csak ma ismertél meg és már szimpi vagy. Tudod ez mekkora szerencse? Ilyen csak egyszer volt.
-Tényleg?
-Hazudtam én neked valaha?
-Egyenlőre úgy tűnik nem, de vagy 4 órája ismerlek.
Segítettem neki leülni a kanapéra.
-Öhm anyu beszélhetnénk?
Csörgött a telefonom..
-Én akkor megyek is. Ezt muszály felvennem.
Miközben mentem fel Jin szobájába  felvettem és beleszóltam. Láttam hogy Jin figyel.
-Igen főnök?
-Na végre hol vagy?
-Jin-éknél miért?
-És a találkozó? Minden egyes rohadt héten itt vagyunk! Érted? Fel tudod ezt fogni?! Csak nem kiakarsz lépni?!
-Ne ordíts már szétmegy a fejem!
-Csak gyere ide!
-Jó! Csak addig öntsd le magad hidegvízzel.
Letettem a telefont.
-B**dmeg!
-Ahjjj. Namjoon te állat.
Vettem egy mély levegőt és lementem Jin-ékhez.
-Öhh sajnálom, de nekem most mennem kell. Vissza jövök egy fél óra alatt megvagyok.
-Menj csak. De nem muszály vissza jönnöd.
-Mit ér neked az a szabály hogy ne hazudj? Vissza jövök.
Felvettem a cipőm és elindultam a találkozó helyre.
Egy ház ami kívülről átlagos belülről viszont egyátalán nem. A falak feketék mindenkinek van egy szobálya.
Bementem a házba mivel van kulcsom. Mindenki a nappaliban ült Namjoon kifejezetten dühösnek látszott.
-Cső.
Mindenki bólintott.
-Hol voltál eddig?
-Találtam egy új barátot vele voltam talán neked is ellenvetésed van,Jimin?
-Nem dehogy Yoongi csak... Mindegy.
-Jó miért kellett ide jönnöm mondd hogy fontos.
-Yoongi ha lebukunk akkor mindannyiunkat lecsuknak.
-Térj már a lényegre.
-Azt akarjuk tudni hogy beakarod venni?
-Nem.
-Mennyit tud?
-Nem mondtam neki semmit.
-Yoongi tudod mi lessz ha hazudsz.
-Nem mondtam neki semmit! Érted?!
Namjoon vegyél vissza az adagodból. Már nem vagy képes értelmezni amit mondok.
-Yoongi kussolj!
-Namjoon ez nem te vagy! És ez nem a drog hanem valami van az új fiú körül ami b*ssza a csőröd ennyi! Érted?!
-........
-Én léptem, Namjoon szólj ha lenyugodtál.
Ezzel kiindultam majd becsaptam magam mögött a bejárati ajtót.
Vissza mentem Jin-ékhez.
Kopogtam Jin nyitott nekem ajtót. Már akkor tudtam Jin elmondta neki.
Az anyja eléggé kiakadt de csak félti a fiát ezt tudtam elolvasni az arcáról.