JIMIN POV.

Namjoon teljesen ijesztő volt. Nem tudott magán uralkodni. Feldöntötte az asztalt és a falba ütötte a kezét töbször is.
-Namjoon. Nyugodj meg!
-..........
-Namjoon mi bajod?!
-Miért miért van vele?! Én nem értem Yoongi-t! Eddig mindenkit a pokolba kívánt volna de, most mivan Jin-nel!?
Kézen fogva sétálgatnak majd Yoongi helyettünk választja! Nem akarja bevenni?! Szerintem Jin neki csak egy egyéjszakás kaland! Hát nincs benne tartás?!
-Namjoon nyugodj meg. Figyelj ezt nem tudhatod nekem is fura, de ez nem old meg semmit.
-Tudom csak......
-Ideges vagy.
Lassan meg fogtam a kezeit és már nem akarta ütni a falat. Megnyugodott nem tudom hogy mi van vele de mindent megteszek hogy többet tudjak erről az egészről.
Szeretnék segíteni Namjoon-on.

SEOKJIN POV.

Yoongi törődik velem annak ellenére hogy én egy lúzer vagyok és sok velem a gond. Már nagyon késő van és alszik. Vajon észre veszi ha kimegyek? Lassan elindultam ki a fürdőmbe ami egybe volt kötve a szobámmal. Már oly közel voltam de mégis oly távol.
-Hova....mész?
-Csak WC-re.
-Re......
Yoongi nagyon fáradt lehet.
Én bementem és magamra zártam az ajtót. Kinyitottam a szekrényem amiben volt eldugva egy szike. Szerintem nem kell részleteznem hogy mit csináltam. Igen vágdostam magam. De uralkodtam magamon így nem folyt ki a vérem. Ezek csak karcolások. A szikét alaposan elrejtettem majd vissza mentem. Yoongi aludt amin nem lepődök meg.
Lefeküdtem az agyamba és aludtam.

2 héttel később.

Délután van megint. Csöngetek az ajtón én pedig kinyitottam azt. Ami ott fogadott az lesokkolt.
-Szia. Hiányoztam?
Be akartam csukni az ajtót de kirakta a lábát és bejött. Becsukta az ajtót és egyre közeledett. Én csak egyre hátráltam ameddig egy falhoz nem  értem.
-Jaj ne félj már.
-Hagyj békén.
-Miért tenném?
Felesleg ellenálnom mivel erősebb nálam. De azért megpróbáltam. Természetesen sikertelenül. A földre tepert és én pedig kiálltottam.
-Yoon.....gi!
Telitorokból üvöktöttem a nevét.
-Igen?
Yoongi a lépcső tetején jött.
Amint meglátott egy kicsit tétovázott majd amikor látta hogy megint cseszteti a nyakam rohant hozzám és belérúgott így ő leszállt rólam.
-Csak nem a pasid? Te gyökér.
-Még a nevem sem tudod hogy akarsz velem kekeckedni?
-Akkor kérlek hercegnő mutatkozz be.
-Rohadék. Az nem számít én ki vagyok csak annyi hogy te ki vagy.
-Óh igen. Rendben én vagyok az aki majd jól megmutatja hol a helyed.
-Azt szívesen megnézem te állat.
Valaki bejött az ajtón nem tudtam követni az eseményeket mivel kezdtem elveszteni az eszméletem.

NAMJOON POV.

Végre élvezhetem a csendet. Ebben a pillanatban Jungkook rontott be a szobámba.
-Ennyit a csendről.
-Namjoon.
-Mi történt Jungkook?
-Yoongi üzent. Szüksége van ránk.
-Mit írt?
-"Segítség kéne verekedésbe fogok keveredni,, és egy címet írt le.
Felpatantam.
-Hol vannak a fiúk?
-A kocsiban.
Beszálltunk a kocsiba és pillanatok alatt odaértünk. Az ajtó nyitva volt. Bementem az ajtón és Yoongi és egy fazon ott állt és oltogattá egymást? Az utolsóban nem vagyok biztos.
Majd láttam hogy Jin a földön fekszik eszméletlenül.
-Tietek Yoongi és a pasi.
-Namjoon?
Egy pillanatra elnézett és az  a gyerek majdnem megütötte. Én kaptam el a kezét és vissza rántottam ő pedig a földre zuhant.
-Maradj ott. Megértetted?
Odamentem Jin-hez felemeltem hercegnő pózban Jungkook kezébe adtam a telefont ő pedig hívta a rendőrséget. Felvittem Jin-t a szobájába és ott egy kis idő elteltével felébredt.
-Kim... Namjoon?
-Pontosan.
-Mit keresel te itt?
-Yoongi-nak segítettem. A pasassal.
-Mi lett vele?
-Elvitték a rendőrök.
-Mi? -Hirtelen felült az ágyon.
-Mi az?
-Ez nem úszom meg. Ha hívja a bandáját nekem végem.
-Jin.

SEOKJIN POV.

-Jin.
A hangja. Megnyugtat érzem hogy biztonságban vagyok. Nem tudom miért de úgy érzem mintha megtudná védeni.
-Namjoon.
Valaki benyitott az ajtón és nem tűnt túl nyugodtnak.
-Mi az?
-Elvitték a rohadékot a rendőrök és semmit nem tudnak ránk bizonyítani. Egyenlőre megvagyunk. De ami azt illeti elengedik.
-Mi? Tae. Nemár. Nem engedhetik el. Hogyan?
-Az apja elég tehetős.
-Fr*ncba.
-Namjoon nyugodj meg.
-Nem érhet Jin-hez ha kell lecsuknak de ha hozzáér kinyírom azt a rohadékot.
-Mr.Kim.
Namjoon hátranézett a szólitásomra.
-Kérem ne fáradjon miattam.
-Jin szólits Namjoon-nak.
-Rendben de tényleg nem érdemlem meg. Majd én elintézem.
-Tényleg? Nekem nem úgy tűnik. Ha meg tudtad volna védeni magad akkor már megtedted volna.
-.........
-Gondoltam. Anyukád?
-Muszály volt elutaznia.
-Pakolj.
-De-
-Elenkezel velem?
Namjoon eléggé erőszakos volt de igaza van. Nem maradhatok itt.
Csak felkaptam egy táskát és a telefonom.
-Ennyi?
-Igen.
-Gyere.
Beszálltunk egy fekete kocsiba ahol valószínű a "banda,, volt.
Egy normális kinézetű házhoz értünk. Majd bementünk. A falak sötétek a konyha fehér és szürke van egy kanapé. Van 5 ajtó amit szobának neveztek így valószínű hogy a szobájuk van az ajtó mögött.
-Gyere Jin.
Érdekes a hangja már nem dühös ideges vagy veszült, hanem nyugodt és mintha egy kis boldogságot is hallanék.
-M...megyek.
Bevezetett egy szobába.
-Sajnálom de kénytelen leszel velem lakni.
-Nem....baj.
-Öhm rendben. Kérlek maradj itt én mindjárt jövök.
Namjoon kiment a szobából. Én pedig nem nagyon akartam kutstbi a szobájában de ránéztem az asztalra ahol képek voltak.
A kezembe vettem egyet és teljesen lesokkoltam.
-E...ez......én.....vagyok?
Volt egy ajtó én pedig bementem rajta. Egy fürdőbe vezetett. Ott leültem a földre és írtam egy üzenetet.
-Namjoon megbízható?
-Teljesen miért mi történt?
-Ránéztem az asztalára és ezt láttam.
Elküldtem neki az asztalt a képekkel együtt.
  
                                                   Látta.

Ott ültem a fürdőben és magamra zártam az ajtót. Körülbelül egy órával később kopogtak.
-Jin én vagyok Namjoon. Engedj be.
-Miért vannak rólam képeid? Mit akarsz tőlem?
-Jin ha beengedsz mindent elmagyarázok.
Nem tettem semmit. Ennek ellenére Namjoon bejött még hozzá az ajtón.
Legugolt mellém.
-Jin én nem akarlak bántani.
-Akkor minek?
-Tudni akartam ki vagy.
-Miért?
-Mert érdekel.
-Ha így van miért nem beszéltél velem?
-Nem találtam alkalmat.
-Akkor ez miért ért ennyit?
Namjoon közelebb hajolt.
-Meg engeded?
Megcsókolt. Lágyan és puhán mozgatta ajkait. Én viszonoztam neki a csókot. Namjoon lassan eltávolodott tőlem.
Megfogta a kezem és felsegített.
-Jin már késő van. Le kéne feküdnöd.
-Nem csak nekem.
Namjoon lefektetett az ágyba ő pedig a földre feküdt.
Nem tudtam aludni.
-Nam.
-Igen?
-Nem tudok aludni.
-Melléd feküdjek?
Csak bólintottam. Nam felfeküdt mellém az ágyra. Én megsem mozdultam. Majd Nam közelhúzott magához és én a mellkasán aludtam.
Reggel Nam még aludt én pedig kimerészkedtem. Úgy tűnt hogy mindenki alszik. Kinéztem a konyhába. Be volt vásárolva így úgy döntöttem hogy csinálok nekik reggelit. Pont kész lettem amikor kijött valaki.
-Szia én Hoseok vagyok. Haveroknak csak Hobi vagy akár J-hope.
-Szia a nevem Jin.
-Tudom ki vagy. De mit csinálsz?
-Öhm csináltam nektek reggelit.
-Rendes vagy.
-Kérsz kávét?
-Igen kérek.
Töltöttem neki egy pohárral és odaadtam neki egy tányér kaját.
-Jó étvágyat.
-Köszönöm.
Fura ez a fiú egyfolytában mosolyog és tele van életerővel.
-Hoseok csak egyszer az életben nem pattognál reggel. Én aludni akarok.
-Neked is jóreggelt Yoongi. De úgy is fel kell kelned mivel menni kell suliba.
-Elkéshetek. Jobb ha nem szólnak érte.
-Jó reggelt.
-Szia Jin. Mi ez az illat?
-Csináltam reggelit. Kérsz egy kávét? Úgy nézem rád fér.
-Kérek.
Odaadtam Yoongi kezébe a forró italt. Ő pedig leült a pulthoz. Én eléraktam egy tányért.
-Kösz.
Szépen lassan mindenki kijött már csak Nam nem jött ki ezért elmentem megnézni hogy hol lehet.
Bementem és Nam még aludt.
Felébresztettem.
-Jin?
-Gyere kihül a kajád.
-Tényleg ezen gondolkodtam. Hogy fogsz suliba jönni? Nincsenek itt a cuccaid.
-Kivagyok írva erre a hétre.
-Óhh értem. De akkor egyedül maradsz.
-Nem gond. Mem nyitok ajtót senkinek.
-Rendben nekünk van kulcsunk így tényleg senkinek ne nyiss ajtót.
-Rendben főnök.
-Nyugi, Eomma. Ezt hagyd későbbre.
-Héj bemehetek?
-Gyere Jungkook.
-Mindenki fel van öltözve?
-Igen.
Én egy hosszú idő után nevettem.
Jungkook benyitott.
-Namjoon gyere már enni ha nem jössz akkor éh gyomoral jössz. Nem fogok miattad veszteni a tekintélyemből.
-Rendben megyek már.
-Jungkook igaz?
-Igen.
-Ne nagyon ismerlek, de van egy sebed igaz?
-Öh te meg?
-A kezeden.
Jungkook felhúzta a pulcsiát és igazam volt. A kezében volt egy üvegszilánk.
-Nam hol van elsősegély doboz.
-Hozom.
Én bementem a fürdőbe jungkook-kal Nam pedig hozta a dobozt.
-Most menj ki.
-De.
-Nincs de, húzd ki a beled!
Nam egy kicsit furán nézett de kiment és be csukta az ajtót.
Én el láttam Jungkook sebét.
-Hogy szerezted?
-Összetűzésbe keveredtem. A gyerek felhúzta magát és eltört rajtam egy üres sörös üveget.
-Ez mikor volt?
-Tegnap.
-Szerencséd hogy még nem fertőződött el. Ilyenkor már annak kellet volna történnie. De szerencsére neked nem. Ha legközelebb ilyen van vagy valami más nyugodtan fordulj hozzám.
-Köszi Jin.
-Nagyon szívesen. De most menj.
Jungkook kiment én pedig eltakarítottam a vért a szilánkot és a szemetet. Majd amikor kimentem Nam ott állt.
-Valaki nagyon felbátorodott igaz?
-Csak tudom hogy nem bántassz. Ha meg igen akkor elismerhetem hogy ez az én szerencsém.
-Mond csak félsz tőlem?
-Miért félnék?
Namjoon elkezdett felém sétálni, lassan a szeme gyűlöletet és dühöt tükrözött. Én viszont nem hátráltam. Bármilyen hülyeség bízom benne.
Namjoon megcsókolt. Ez más volt ez sokkal erőszakosabb, szemvedélyesebb volt mint az előző.
-Jin én-
-Nam gyere már!
-Megyek!
-Menj.
-Szia.