"Igen. De ezt hagyd későbbre az előbb hánytam. Emlékszel?
-Persze,,

-Nam. Már becsöngettek?
-Igen.
-Akkor igyekezzünk órára.
Kimentünk a mosdóból egyenesen a terembe.
-Ti miért nem vagytok órán?
Hátra fordultunk. Az a banya állt ott. Az igazgató helyettes.
-Kim Seokjin igaz?
-Igen.
-Gyere beszélnem kell veled.
-Miről akar beszélni vele?
-Namjoon pontosan tudod miről.
-Ő nem megy sehova nélkülem.
-Ne aggódj. Menj órára. Gyerünk. Nem lessz semmi baj. Ha meg igen akkor hazudtam.
Namjoon elindult valószínűleg az osztályába.
Én ott ültem a banyával szemben az irodájában.
-Szóval Jin. Ez eléggé kényes téma de...
-Ezt muszály tudom.
-Igen. Szóval tudod hogy kit akart-
-Tudom miről beszél. Nem kell kifejteni. És igen tudom.
-Ki?
-Én voltam az akit ő megakart.....
-Tudom hogy nehéz róla beszélni. Erre nem is lessz szükség. Csak annyit szeretnék hogy ne maradj egyedül. Mivel mar fel vettük egyenlőre nem tudom elküldeni. De ha ez később is felmerül akkor intézkedni fogok.
-Köszönöm. Mostmár elmehetek? Csak mert még-
Kirohantam a mosdóba. Ismételten hánytam. Az igazgató bekopogott hozzám.
-Jin jól vagy?
-Igen. Nem sokára már kihánytam a gyomor tartalmam igy már igen.
-Felhívjam a szüleid?
-Nem... Vagyis nem szükséges már jobban vagyok.
-Rendben de szólj ha gond van.
Kimentem a fülkéből ő pedig megfogta a homlokom.
-Te jó ég forró vagy. Gyere velem.
Az irodájában megmérte a lázam.
-Lázad van. Haza kell menned.
-Nem kérem ne.
-Haza viszlek. Nincs ellenkezés. Látom hogy nem akarsz a szüleiddel beszélni így elviszlek magam.
Egy nagy levegőt vettem.
-Köszönöm.
Mentünk ki a suliból. Az egyik tanárnak ezt mondta:
-Mindjárt jövök. Max 10-20 perc.
Megállt a házunk előtt.
-Holnap ne gyere ha nem vagy jól. Rendben?
-Rendben. Viszontlátásra.
Igyekeztem eltűnni a szeme elől. Ő kiállt a parkolóból. Mentem fel a lépcsőn mivel én soha nem liftezek. És megcsörrent a telefonom.
-Jin. Hol vagy?
-Szia. Bocs hogy csak most tudok beszélni.
-Hol vagy?
-A lépcsőházunkban.
-Kirúgtak?!
-Dehogy. Honnan veszed? Szó sincs róla.
-Akkor? Mond már el mivan.
-Jó...rendben. Az igazgató helyettes hozott haza kocsival.
-Mi?
-Namjoon. Majd elmesélem szemtől szemben. De most nem. Mennem kell. Szia.
-Szia.
Betettem a zsebembe a telefont. Majd anya hívott persze ag én szerencsém.
-Szia Jin.
-Szia.
-Csak annyit szerettem volna hogy hirtelen jött és el kell utaznom munka ügyben. 2 hét múlva jövök.
-Értem. Majd találkozunk.
-Szeretlek.
-Én is. Szia.
-Szia.
Ezek utan felsétáltam. Otthon ledőltem az ágyra.
Vajon hogyan tovább? Most mit kezdjek? Mindenki előtt csak titkolózom. Ha Namjoon megtudja akkor.....te jó ég. Vajon mit fog szólni?
Ugyan úgy mint én? Ne. Nem tudhatja meg.
Felpattantam és minden bizonyítékot eltüntettem ami eszembe jutott.
Majd csöngettek.
Ki lehet az?
Kinyitottam az ajtót.
-Jin. Szia. Rég láttalak.
Szorosan magához ölelt a Japán fiú.
-Szia. Gyere be.
Betessékeltem a házba.
Ott órákon át beszélgettünk.
-Már 456 napja megvagyok ugyhogy már no problem.
-Figyelj minden nap teszel ki egy képet. Most esetleg velem is csinálnál egyet?
-Természetesen Jin. Ezt amúgy én akartam megkérdezni de mindegy.
Kínosan flenevetett.
Én is elkezdtem röhögni.
Majd megcsináltuk a képet. Ő kitett egyet az oldará én pedig a napomba. Megjelöltem és azt írtam oda hogy.

"Már 456 nap telt el büszke vagyok rád. Rám számíthatsz én mindig melletted leszek. Segítek ahogy annak idején te is segítettél nekem,,

Egy csomóan megnézték.
Nem különösebben néztem meg hogy ki mert valószínűleg a követőim meg az ő követői.
Nagyon sokáig nálam volt majd estefelé elment.
Persze amint leültem a kanapéra csöngettek. De egyfolytában.
Kinyitottam az ajtót Jimin állt ott. Megragadta a felsőm és nagyon mérgesnek tűnt.
-Jimin mi történt?
-Mêg van pofád ilyet kérdezni?!
-Jimin! Mi a franc van??!
-Namjoon miattad teljesen ki van!!
-Áruld már el mi történt?!
Ott ordítoztunk egymással.
-"Már 456 nap telt el büszke vagyok rád. Rám számíthatsz én mindig melletted leszek. Segítek ahogy annak idején te is segítettél nekem,, Nem ismerős?!
-Egy insta story miatt vagy ilyen?
-Nem azért mert megcsaltad Namjoon-t!!
-Mi dehogy! Ezt hiszi?!
-Szerinted?! Miért vagyok itt?!
Ellőktem Jimin-t. Ezzel most nem törödtem. Rohantam a helyre.
Berontottam az ajtón egyenesen Namjoon szobájába. Namjoon ájultan feküdt a földön.
Egyből letérdeltem hozzá. Minden normális csak elaludt.
-Hál' istennek.
Nehezen de sikerült felraknom az ágyra. Én ott ültem a széken hogy lássam ha felébred.
De mit fogok neki mondani?
-Az igazat?
Véletlenül hangosan mondtam ezt a gondolatom.
-Yoongi. Figyelj én nem csaltam meg Nam-ot. Soha nem tennék ilyet.
-Tudom Jin. Hiszek neked. Namjoon sem akart ebben hinni. De neki annyira szokatlan ez az egész kapcsolatban vagyok dolog. Nagyon sokat sírt emiatt. Jimin megelégelte és elviharzott ezek szerint hozzád.
-Jaj Yoongi. Csak egy ártatlan kép volt.
Azon a képen csak megöleljük egymást semmi több.
-Tudom Jin. Egyenlőre várd meg míg felébred. Majd aztán elmagyarázol neki mindent.
-De az igazság nehéz.
-Tudom Jin. De bármit is tettél biztos megbocsát mivel szeret Jin. Nagyon. Bocs de most megyek aludni.
Halkan felnevettem.
-Jó éjt Yoongi.