Azóta az este óta, az Iroda mindennapjai megváltoztak. Naito többé nem volt ugyanaz, jelenlétével azonban rontotta az Iroda hangulatát. Egész álló nap ideges és ijedt volt, Dazai mellől pedig egy pillanatra sem volt hajlandó eltávolodni, és rengetegszer csillogtak könnyek rémülettől összeszűkűlt szemeiben. Lassacskán odáig fajult a dolog, hogy egész álló nap a fiú kezét szorította, és csak nagyon ritka esetben engedte el.

- Oi! Dazai! Mi a baja Naitonak?-kérdezi meg Kunikida sokadjára a barna hajútól.

- Mondtam már, Kunikida-kuun...-húzza el a száját a fiú, megsimogatva a lány kézfejét.

- Nem, nem mondtad..-mondja idegesen Kunikida. Dazai már épp válaszolna, amikor Naito hirtelen Dazai kabátjába fúrja a fejét, és rátör a remegés.

- Miért csinálja már megint ezt? Dazai, mit tettél vele?- kérdezi bizalmatlanul a szőke hajú.

- Semmit nem tettem vele.-mondja a fiú, majd a remegő, könnyes szemű Naito haját kezdi el simogatni.

- Nyugi Naito, mi ijesztett meg ennyire már megint?-kérdezi egy szomorú mosoly kíséretében.

- Megint itt van..-suttogja a lány megkövülve.

- Kiről beszél?-érdeklődik Kunikida. Dazai sóhajt.

- Elmondhatom neki?-kérdezi Naitotól, aki sokáig nem reagál, magában mérlegel, hogy akarja-e vagy sem, de azután lassan bólint egyet.

- Biztos? Nem jutnak eszedbe rossz dolgok ha megemlítem?-érdeklődik.

- Cs..csak monnd már..-szorítja össze a szemeit a lány.

- Jólvan, jólvan.-Dazai szétnéz, de nincs senki a közelükben.

- Nem is olyan régen, egyik este történt valami rettenetes Naitoval.-kezdi. Kunikida bólint.

- Igen, hallottam róla. Fukuzawa igazgató tájékoztatott pár dologról, de a rendes okot, hogy miért ilyen Naito nem mondta el.-mondja.

- Nos.... Naitot... Naitot megerőszakolták..-suttogja alig hallhatóan Osamu, de érzi, hogy a két szó hallatára a karjaiba menekült lány összerezzen. Szemeit újra elfutják a könnyek, amint eszébe jut a férfi érintése, és a fájdalom, amivel járt az egész. Kunikida csendben emésztgeti a hallottakat, majd a lányra néz, aki olyan erősen szorítja magához Osamut, mintha az élete múlna rajta, és ha egy kicsit is gyengülne a szorítása, soha többé nem menekülhetne oltalmazó karjaiba. A fiú pedig fél kézzel a lány derekát szorítja, a másikkal pedig a haját simogatja és kedves szavakkal próbálja meg elérni, hogy megnyugodjon. A szőke hajú eszmény mániákusnak az is feltűnik, hogy a nap folyamán a vele egykorú barna arcán egy bűntudatos kifejezés látható.

,,Bűntudata van, mert nem tudott segíteni rajta..."-gondolja keserűen.

- Dazai...-szólítja meg a fiút, aki ismételten Naito nyugtatásával van elfoglalva. A hangra felemeli a fejét.

- Hát... erre nem igazán lehet mit mondani. Nem akarok sajnálkozni, dee... a legkevesebb amit megtehetek, hogy... számíthattok rám, ha esetleg.. ismét felbukkanna az az ember.-mondja részvéttel a hangjában.

- Köszönjük.-nosolyodik el hálásan Osamu. Ekkor Ranpo sétál hozzájuk, kezében egy csokival.

- Kérsz, Naito-chan?-nyújtja a lánynak, aki némán bólint egyet, majd letör belőle egy darabot. A fiú megpaskolja a lány fejét.

- Rám is számíthattok.-mondja, kinyitva a szemeit, amiben Dazai szintén részvétet vél felfedezni. A barna hajú már meg sem lepődik azon, hogy Ranpo tudja, hisz' a zseni nyilvánvalóan egy perc alatt kikövetkeztette, hogy mi történt.

-,,Nem mondta el senkinek, egyrészt, mert nem olyan, másrészt, mert nem tartozik rájuk."-gondolja a barna hajú kötszerpazarló, és hálásan néz a csokizabáló zsenire. 

- TÁMAD A MAFFIA!-rohan be a terembe rémülten Atsushi, mire mindenki értetlenül, tátott szájjal bámul rá. 

- Hát már látogatóba sem lehet jönni? Megjelenünk itt, és ti rögtön támadásra gondoltok...-lép be a terembe puffogva Sachiko, nyomában Chuuyával, aki aggodalmasan pillant körbe, húga után kutatva. 

- Sachi-chan!- kezd el integetni Ranpo boldogan. 

- Nem hozzád jöttem, belőled elég egy órára is.-hajtja el a fiút Sachiko, aki szomorúan sétál az asztalához, ahol kibont egy chipset. 

- NEMÁR! Itt bezzeg rendet tartasz magad után, de otthon még a szennyesed sem vagy képes összegyűjteni...- néz gyilkos szemekkel a zsenire, akinek meg akad a torkán a chips darab. 

- Muszáj volt beszélj róla, igaz?- kérdezi sértetten, mire az Irodában mindenkiből kitör a nevetés. Dazai meglepetten tapasztalja, hogy a karjaiban megbúvó Naito is kuncog. 

- Ne nevessetek már!- csattan fel Ranpo morcosan. Sachiko csak kinyújtja a nyelvét, mire az irodatagok fejcsóválva nézik a két Edogawát. Le sem tagadhatnák, hogy testvérek. 

- Sachikoo!- kiált fel boldogan Isami, amint meglátja a volt főnökét az Irodában. Odarohan hozzá, majd jó szorosan megöleli. 

- Szia Isami, na szállj le rólam.-rendezi le egy ennyivel, mire a kislány szomorúan ugyan, de megteszi. Ezután jól megölelgeti Chuuyát is. 

- Chuuya, engedj már be engem is!-csattan fel Sakura, aki egész idáig a fiú mögött ácsorgott. 

- Nem, mert ha bejössz mindent szét fogsz verni.-mondja a vörös. 

- Ha nem engedsz téged foglak jól megcsapkodni!- fenyegetőzik a lány, de Chuuya hajthatatlan marad. 

- MEGLEPII! Jöttünk látogatóba Naito-sanhoz!-bújik át Chuuya karjai alatt egy mosolygós Hotaru. 

- HOTARU! MONDTAM, HOGY NEM MEHETSZ BE!-rivall rá Chuuya, de a lány csak kinyújtja a nyelvét. 

- Kyusa, gyere te is!- fordul vissza Chuuya felé. 

- NA AZT MÁR NEM!-csattan fel egyszerre Dazai és Chuuya. 

- De miért? Az rossz?- kíváncsiskodik Hotaru. 

- Az...-morogja Chuuya, a barna hajú után kutatva. Dazai maga előtt terelgetve Naitot, kilép a takarásból, és integet az érkezőknek. Amint meglátja őket, egy enyhe féltékenység-fuvallat suhan át az arcán, meglátva, hogy Naito mennyire szorítja a fiút. 

- Osamu!!- fut a fiúhoz Hotaru, majd meg akarja ölelni, amikor Naito hirtelen megrándul, és beharapja az alsó ajkát. A lány keze remeg. 

- Naito, mi a gond?- kérdezi Osamu, de szemei kikerekednek, amint meglátja a lányt, aki görcsösen szorítja össze a kezét. Ujjai nem másra, mint egy pengére kulcsolódnak rá, ami felsérti a bőrét. 

- Hotaru, te....- néz a fiú értetlenül a kislányra, aki kíváncsian néz vissza rá. 

- Én.... mi?- kérdez vissza. 

- Le akartál szúrni.- jelenti ki a fiú, Hotaru bólint. 

- Igen. Sachiko mondta, hogy ha meglátlak szaladjak oda hozzád, és ezt szúrjam beléd.- emeli fel a tőrt, amin végigfolyik Naito vére, és lecseppen a földre. 

- De... nem értem. Én beléd akartam szúrni, de Naito megfogta. Akkor.... próbáljam újra?- kérdezi. 

- Nem.. Soha. - morogja Naito, dühösen nézve a lánykára, aki értetlenül pislog.

- Naito-san, miért vagy mérges?- kérdezi. 

- Vajon?- morogja a lány, miközben kezét szájához emeli, és lenyalja a vért a tenyeréről. 

- Sachiko.... ez mégis mire volt jó?- néz Dazai dühösen a barna hajú, zöld szemű lányra. 

- Készültem neked egy kis meglepetéssel, Áruló, amiért otthagytál minket, de... nem úgy sült el ahogy terveztem..- biggyeszti le a száját. Isami dühösen néz a lányra, és épp mondani készül valamit, amikor Sachiko újfent megszólal.

- Most új módot kell keresnem a bosszúra...- sóhajt fel. 

- Szóval csak azért jöttetek ide, hogy megbosszuljátok Nii-chant? Ez esetben el is mehettek, pá pá!- vágja rá Isami, majd nekiállna kituszkolni őket az ajtón, amikor Sachiko megszólal. 

- Azt azért ne feledd, hogy miattam nem kellett olyan sokat találkoznod annak idején a bátyáddal..- mondja gonoszan mosolyogva. 

- Utálom, hogy mindig ezt hozod fel.... Az már rééééég volt.- mondja durcásan Isami, de Sachiko látja a szemeibe kiülő félelmet. 

- Ugyan, Isami. Azért emlegeti fel, mert hiányzol neki.-mondja egy gonosz vigyor kíséretében Dazai. 

- EZ NEM IGAZ!- csattan fel Sachiko. 

- A kötszerpazarlónak most az egyszer igaza van...- jelentette ki Chuuya.

- Dazai és Chuuya egyetértenek valamiben... Ez történelmi pillanat! - jelenti ki vigyorogva Sakura.

- Ne már..- morgott Sachiko, miközben kiült egy enyhe pír az arcára. 

- Hm... aranyos vagy, amikor elpirulsz.- jelentette ki Chuuya, mire Sachiko arca, ha lehet még vörösebb lett. 

- Nem vagyok aranyos..- puffogta, próbálva takarni az arcát, sikertelenül. 

- Egyébkééént.... minek jöttetek ide?- érdeklődik Isami, aki magában nevet azon, hogy végre Sachiko is visszakapta a tromfot. 

- Hallottam, hogy mi történt Naitovaaal éés.... kedvem támadt egy kis vérengzésre.- jelenti ki Sachiko. 

- Igen, és Naito nagyon jó fej, szóval segítünk megbosszulni.- mondja egy pszichopata vigyor kíséretében Sakura, a baltáját lóbálva. Hotaru buzgón bólogat, miközben már azon töpreng, melyik savval fogja megmérgezni a csávót. 

- Nem lehetett eltitkolni előlük... Gomen, Naito.- néz Chuuya bocsánatkérőn a húgára, aki a felsértett tenyerét szuggerálja. 

- Semmi gond...- mondja, majd -amennyire ebben a helyzetben telik tőle- rájuk mosolyog. 

- De a te segítséged is kell. Chuuya mondta, hogy mivel fél róka alakban voltál, nagy valószínüséggel megjegyezted annak a fa... rohadéknak a szagát, így ha te is segítesz, hamar megtaláljuk.- mondja Sakura. 

- NEM! Nem akarom, hogy bármiféle közöm legyen hozzá... megint egyedül maradok, és nem fogok tudni tenni ellene semmit, és megint megteszi ugyanazt, és... és... és..- itt már nem tudja visszatartani, és elsírja magát, mert akaratlanul is, de felidézi a fájdalmat. Holott sokan nem értik, mi is történt pontosan, azt tudják, hogy Naito jelenleg érzelmileg igencsak labilis. Dazai egyből nekiáll nyugtatni Naitot. Chuuya mérgesen néz Sakurára.

- Gratulálok. Egyel kevesebb az esélye annak, hogy megtaláljuk.- mondja dühösen. 

- Jaj, bocsánat, Naito-chan.. nem akartam..- hajtja le a fejét a lány. 

- Semmi gond..- szipogja megnyugodva egy kissé Naito. 

- Ano... segítsek?- kérdezi unottan Ranpo. 

- Oh, tényleg. Rólad meg is feledkeztem. Na, Ranpo, következtesd ki gyorsan, hogy hol van az, aki bántotta Naitot.- parancsol Ranpora Sachiko. 

- Nem. Nincs kedvem.- jelenti ki. Mindenki kérni kezdi, hogy tegye meg (csokival, chipssel, baltával) de Ranpo hajthatatlan marad. 

- Majd én megoldom!- tácol be a szobába Asami. 

- Ranpo-chaaan...- néz kiskutya szemekkel a fiúra. 

- Légyszi segíts Naiton... Isteni fényedre van szükségünk...- mondja, egy aranyos mosoly kíséretében.

- Nos, ha az Istennőm erre kér, nincs más választásom.- jelenti ki Ranpo, majd feláll, mire Asami boldogan a nyakába ugrik, és össze-vissza puszilja. Mindenki kuncogni kezd, amint meglátják a háttérben öklendező Sachikot, akinek a feje egyből paradicsom vörös lesz, amint Chuuya puszit nyom az fejére. Ranpo felteszi a szemüvegét, és gondolkodásba esik.

- Hm. Értem már. Az illető... Itt van.- bök a térképre. 

- Köszi.- nyom puszit az arcára Asami, majd a Maffia tagok Dazai és Naito társaságában kitótulnak az irodából.