Nincs benne semmi oLyAn azonban azz ajánlom, csak saját felelősségre olvasd el. Nyugi, a kicsi ép vagy nem ép lelki világod nem fog megsérülni ettől az Oneshottól, de jobbnak láttam szólni. Habár, semmi durva nincs benne...

A délután estébe hajlott, a nap, szirmait hajtogatva tért nyugovóra a domb mögé. A kis, fényes csillagok már láthatóvá váltak az égen, boldogan mosolyogtak a hazafele tartó fáradt emberekre. Dazai épp ebben a pillanatban ért a házuk elé, majd fáradtan sóhajtva benyitott. 

- Tadaima...- kiáltott a házba, behúzva maga mögött az ajtót. 

- Okkaeri Osamu~- táncolt ki az előszobába énekelve Naito. Rókafülei fejét ékesítették, bolyhos farkát boldogan csóválta. Egy piros ruha volt rajta, ami a combja közepéig ért, rajta fehér köténnyel, mezítláb volt. Haja enyhén lisztes volt, így párja arra következtetett, hogy a lány a konyhában tevékenykedett, és valami sütit süthetett. Dazai gyorsan lerúgta magáról cipőit, majd kabátját a fogasra hajítva két lépéssel Naitonál termett, és karjaiba zárta. Erre várt egész nap, hogy megölelhesse a lányt. Naito meglepődött, azonban boldogan bújt szerelme ölelésébe. 

- Nehéz napod volt?- kérdezte, a fiú pedig buzgón bólogatni kezdett. 

- De a lényeg az, hogy most itt vagyunk, csak te és én, mi ketten...- halkul el a végére, Naito nyakába fúrva a fejét. 

- O-Osamu?- lepődik meg Naito elvörösödve, amikor kedvese testsúlya ránehezedik. Dazai elaludt. Naito kuncogni kezd, majd úgy dönt, hogy egy icipicit hagyja még aludni, csak utána kelti fel. Kezét a fiú hajába vezeti, és simogatni kezdi a puha tincseket, ugyanis egyszerűen imádja simogatni, fésülgetni a fiú haját, akár órákon át képes lenne ezt csinálni, megállás nélkül. Végül, mikor már elgémberedett a válla a fiú súlyától, ébresztgetni kezdi a fiút.

- Osamu, édesem, kelj fel...- simogatja a fiú arcát, Osamu viszont csak motyogni kezdett. 

- Csak még egy kicsit... - suttogja fáradtan, fejét még mélyebbre fúrva a lány nyakába. Naito meleg volt, Osamu pedig át volt fagyva, mivel kint nem volt épp a legmelegebb. Fújt a szél, és, bár nem esett az eső, zord idő volt. Naito pontosan tudta, hogy a fiú fázik.

- De... Osamu, nekem van még egy kis dolgom... - tolta el magától, majd puszit nyomott az arcára. Felsétált az emeletre, ajtócsapódás kísérte, amint bement a szobába. Osamu szomorúan felsóhajtott, majd a nappaliba sétált, és levágta magát a kanapéra.

- Azt reméltem a ma estét együtt tölthetjük... - tűnődött el csalódottan. Nem telt el sok idő, aligha fél óra volt mindössze, Naito máris lefelé ugrándozott a lépcsőn.

- Osamuu~- dalolta belépve a helyre, hol kedvese is tartózkodott. Osamu egy takarót a fejére húzva ült a drapp ülőalkalmatosságon. Mikor meghallotta egyetlene hangját, egyből a lány felé fordult, ugyanis azt hitte a lány munkája hosszabb ideig fog tartani. Meglepődve vette észre, hogy Naiton csak egy fürdő köpeny van, semmi egyéb.

- Nai.... to? - kérdezte értetlenül, mire barátnője csak elmosolyodott.

- Gyere velem~- mosolygott a fiúra, majd megragadva a kezét maga után húzta az emeleten lévő fürdőszobába. A helységben kellemes illat terjengett, két törölköző is ki volt készítve, a kádban habos, illatos víz hullámzott.

- Ajándék~ Láttam, hogy fáradt vagy, és fázol, gondoltam, jól esne egy forró fürdő. - mosolygott szeretetteljesen a barna hajúra Naito. Osamu csak a lányhoz lépett.

- Ezt csak nekem csináltad? - kérdezte szinte sírva a boldogságtól.

- Mhm. Kettőnknek. - mutatott magára majd a fiúra Naito.

- Köszönöm.... - suttogta boldogan a fiú, majd, mielőtt vetkőzni kezdett volna, hosszan megcsókolta a lányt.

- Naito.... Kicsit forróra sikerült a víz... - mondta halkan Dazai, nehogy megbántsa a lányt, amint levetkőzött és beszállni készült.

- Tudom, először arra gondoltam, hogy meg mosom a hátad... - mosolyodott el Naito ledobva magáról a fürdőköpenyét. A fiú jól láthatóan mérte végig kedvesét, egyes pontjain elidőzött a tekintete, Naito pedig úgy érezte, muszáj megszólalnia.

- És... Öhm... Osamu, nem baj, ha ez most csak egy sima fürdés lesz? Ümm... Semmi fürdés extrákkal vagy ilyesmi... - kezdett bele picit zavartan a lány.

- Nekem csak az a lényeg, hogy veled legyek.... Hogy mit csinálunk, mikor és hol, az nekem teljesen mindegy.... Csak veled akarok lenni... - mondta a fiú a vizben örvényt csinálva ujjaival. Naito csak vörös arccal, szerelmesen nézett a fiúra.

-,,Miért szeretlek ennyire Osamu?"

- Ülj le. - mutatott a helységben lévő székre Naito. Osamu óckodva ugyan, de helyet foglalt.

- Biztos? Jó ez így neked Naito? Mármint... - szabadkozott, de Naito leintette.

- Örülök, hogy ennyit megtehetek érted.... Szóval, csak élvezd ki a kényeztetésemet! - jelentette ki duzzogva, mire a fiú kuncogni kezdett.

- Rendben vaan~- fordult a lányhoz, majd egy gyors puszit adott az ajkaira.

- Nagyon szeretlek Naito. Nagyon de nagyon de nagyon... - fordult meg. Naito első sorban levette a fiú kötéseit, melyek csúnyábbnál csúnyább sebeket rejtettek el a világ kíváncsiskodó tekintete elől. Ezután tusfürdőt öntött kezeire, majd helyet foglalt a fiú mögött elhelyezkedő széken, és mosni kezdte Osamu hátát.

-,,De puhák.... Puhák, és kicsik... Szinte nem is érzem az érintésüket, ha nem dörzsöli jobban..."- csodálkozott a fiú a lány kezeinek érintésén. Puhák voltak, és kedvesek, egyáltalán nem durvák, figyelt rá, nehogy fájdalmat okozzon csak egy pillanatra is, szinte alig ért hozzá.

- Kész~-mosolygott boldogan Naito, amint úgy vélte, elég tisztára sikálta már a fiú hátát.

- Most én jövök. - fordult a lány felé, Naito pedig meglepetten nézett a mosolygó fiú mogyoróbarna íriszeibe, melyek boldogan csillogtak vissza rá. Naito érezte, hogy arcát halvány pír lepi el, és zavartan sütötte le a szemeit.

- Rendben, h-ha szeretnéd... - fordult meg, hátát és bolyhos, vizes rókafarkát mutatva a fiúnak. Osamu is hozzálátott, Naito hátát kezdte el mosni, finom, kedves mozdulatokkal. Elcsodálkozott azon, hogy milyen pici háta is van a lánynak. Mindig olyan nagynak tűnt a fiú szemeiben, de ebbe belesegítettek azok a ruhák is, amiket Naito nap mint nap hordott. Most azonban, hogy meztelenül látja - holott nem ez az első alkalom, hogy ruha nélkül látja Naitot, sőt, ez a sokadik- kénytelen megállapítani, milyen kicsi is a lány. Tekintetét végigvezeti a lány gerincének mentén, alaposan megfigyelve a lány hátát. Végül tekintetét Naito nyakára vezeti. Pár pillanatig még nézi, majd, maga sem tudva mit cselekszik, Naito nyakához hajol, és finom puszit nyom rá. A lány megrezzen a hirtelen érintésre, de nem löki el a fiút. Osamu ezen felbátorodva puszikkal hinti tele a lány nyakát és vállait, nyakát itt-ott megszívva. Naito ezt halk sóhajokkal, zihálva tűri, reménykedve, hogy a fiú nem fog továbbmenni, mivel erre az estére mást tervezett. Végül Osamu ad egy utolsó csókot a vörös nyakára, majd az ölébe kapja.

- Osamu?- lepődik meg a lány, amikor a fiú kádhoz lép, és belerakja, majd beül ő is, így egymással szemben ülnek csendben. Naito végül megfordul és Osamu ölébe ül. Dazai átöleli. Naito felé fordul, fejét a fiú mellkasára hajtja, és csak békésen hallgatja egyetlene szívének dobogását.

- Olyan.... Olyan kicsi vagy... - csodálkozik Osamu, mivel Naito szinte eltűnik a karjaiban.

- Hm? - lepődik meg a lány, ugyanis kicsit rosszul esett neki a fiú kijelentése.

- Olyan kicsi vagy... És puha... És olyan meleg a tested... És aranyos... Nem is, édes... És jó az illatod... Olyan törékeny vagy... Pedig olyan erős és bátor is vagy egyben... Annyira szeretnélek örökké a karjaimba zárni, hogy megvédjelek, hiába tudom, hogy te is meg tudod védeni magad... - suttogja magához szorítva Naitot. Jó érzés árad szét a testében, de ez nem a nemi vonzódás oka. A mellkasából indul ki, és elárasztja az egész testét. Egyféle győzelem érzést ad neki, hogy a lány őt választotta, és egyféle boldogságot is, mert örökre vele marad. Ekkor jön rá, hogy ez az érzés a szeretet, a szerelem miatt van. Nem is veszi észre, hogy szemeibe könnyek gyűlnek.

- Osamu mi a baj? Miért sírsz? - jön a kérdés, mire Osamu az aggodalmas zöld íriszekbe néz.

- Semmi baj, csak.... Olyan jó érzés, hogy itt vagy velem, és szeretsz... Soha, senki sem szeretett annyira mint te.... Soha, senkinek nem voltam olyan fontos, olyan értékes mint neked... És jól esik.... Jól esik, hogy számodra ilyen fontossá váltam... - motyogja, miközben pár könnycsepp végigfolyik az arcán.

- Még ennél is többet jelentesz... - mosolyodott el a lány, majd kicsit eltávolodott a fiútól.

- Naito?

- Gyere ide. - tárta ki a karjait a lány, Osamu pedig az ölelésébe bújik, fejét a lány mellkasára hajtja. Itt, ha lehet, még puhább Naito.

- Aludj nyugodtan Osamu, biztosan fáradt vagy... Én majd vigyázok rád~- kuncog a lány, a fiú haját simogatva. Lágyan hullámzik körülöttük a víz, kellemes meleget ontva magából. Nem is kell sokat várni, a fiút magával ragadja az álmok édes világa, és Naito védelmező ölelésében tér nyugovóra.