Csak egy nyugodt délután
Esteledett, mindenki hazafelé tartott, amilyen gyorsan csak tudott, ugyanis közeledett az éjszaka a maga ijesztő, fekete valójában. Dazai is sietett, mivel egyetlen szerelme, Naito, otthon várta a közös lakásunkban. Ha a fiú erre gondolt, mindig boldognak érezte magát, és mosolyogni támadt kedve. Hirtelen megtorpant. Nem messze tőle egy virágbolt volt. Megbabonázva nézte a gyönyörű, vörös rózsákat melyek egyetlene csodaszép hajára emlékeztették. Mire feleszmélt, már távozott is boltból, kezében egy csokor rózsával. Halványan elmosolyodott, amint elképzelte a vörös hajú meglepett tekintetét. Megrezzent a telefonja, mire előhalászva megnézte. Naito írt neki, érdeklődött, merre van.
- Megyek már, Naito-chanom... - kuncogott fel, majd egy "Jövök"-öt bepötyögve ismét megindult. Nem tartott sokáig, máris a házuk előtt állt, a kulcsait szedve elő. Amint az ajtó kitárult gyorsan ledobta magáról cipőit és kabátját, majd a konyhába settenkedett. Egyetlene szerencsére nem vette észre, így gyorsan megigazította magát, majd megkocogtatta a vállát. A lány egyből hátrafordult, hogy egy boldog mosollyal üdvözölje kedvesét.
- Virágot a virágnak~ - köszöntötte Osamu a párját, felé nyújtva a rózsákat. A rókica arca először meglepett volt, aztán egy pillanat alatt lett pipacsvörös.
- E-ezt nekem hoztad?- kérdezte, párja pedig kuncogva bólogatott, mivel a lány hihetetlenül aranyos volt.
- Ki másnak? Te vagy az én csodálatos, varázslatos, fantasztikus, egyetlen barátnőm, senki más. - lépett a lányhoz, majd csókot hintett édes ajkaira, megtámaszkodva a konyhapulton. Naito bolondult érte, ha ezt csinálta, Dazai pedig jól tudta ezt.
- Tadaima, Naito-chan.. - suttogta, homlokukat összedöntve, hüvelykujjával finoman simogatva kedvese puha bőrét.
- Okkaeri Osamu... - lehelte a lány, a fiú barna íriszeibe nézve. Dazai újra megcsókolta párját. Mikor elváltak, Naito elszaladt, hogy vázába rakja a vörös szépségeket, eközben Dazai némileg átöltözött. Miután végeztek, összebújtak a kanapén, takarót terítve magukra, miközben csendesen beszélgettek, egymás társaságát élvezve, egy-egy bögre forró csoki társaságában.
- Ano... Naito-chan... Zuhanyzunk együtt? - kérdezte a barna hajú, fejét Naito ölébe hajtva. A lány elpirulva fordította oldalra a fejét, bólintva egyet, majd perverz mosolyt húzva ajkaira.
- Perszeeee~ Viszont! - kezdett bele, összekulcsolva ujjaikat. - ne legyen benne semmi extra, jó? - nézett a fiúra, ő pedig bólintott egyet, csókot hintve Naito kezére. A lány rámosolygott. Dazai bement vizet csinálni maguknak, eközben Naito gyorsan elmosogatta a két, immáron kiürült bögrét.
- Készen van a fürdővíz!- kiáltott ki a fiú a fürdőből, mire Naito gyorsan megtörölte a kezét, majd sprintelt is a fürdőszobába. A fiú már a vízben ült amikor a lány beérkezett. Villámgyorsan lehúzta ruháit, majd bepattant a fiú mellé. Dazai csak rámosolygott, majd magához ölelte a lányt. A víz kellemes meleg volt és jó illat is terjengett a levegőben a vízen úszó habok miatt, így nem kellett sok, hogy a két fiatal álomba merüljenek egy kis időre.
Dikk, megtáltosodtam, egy este alatt három rész.... Remélem tetszettek! 😁
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top