• ɀꪮꫀ •

Pár percig csak ültem a telefonok felett, és realizáltam a helyzetet. Hazudott nekem, végig átvágott, és a legjobb, hogy majdnem el is mondtam neki, azt amit akart, csak információt akart, hiszen ő tudta ki vagyok, tudta, hogy mit csinálok, tudta ki az apám, ő szinte mindent tudott rólam, én pedig semmit sem tudok róla. Semmit!

Azonnal felállok, majd gondolkodás nélkül indulok el a balkon felé, ahol az apám áll a McLarenesekkel, és a Williamsesekkel. Kinyitom az ajtót, kicsit nagyobb széllel, mint ahogy kellett volna, így mindenki felém kapta a tekintetét.

- Kincsem, minden rendben van?- húz azonnal maga mellé az apám a derekamnál fogva, és megcsókolja a homlokomat.

- Nem apa, azt hiszem nincsen.- suttogom neki, majd leemelem a csípőmről a kezem, és egyet előre lépek, majd megkeresem a tekintetemmel azt, aki miatt kijöttem, majd ismét az apámra néztem- Nagyon sajnálom apa.- nézek rá bocsánatkérő szemekkel, ő pedig döbbenten néz rám.

- Na de mégis mit kin

Ekkor a kezem a gyanútlan pilóta arcán csattant, akinek feje oldalra bicsaklott. Ekkor az ajtóban valaki elejtett egy poharat, miközben felsikított.

- Én mondtam, hogy kint jobb a buli.- szólalt meg barátnőm mellett Lewis, majd azonnal mellém lép, és a felkaromnál fogva hátrébb húz- Mr. Morgenstern köszönöm a vendéglátást, egy élmény volt.- vigyorog az apámra, majd ismét felém fordul- Gyere szépen Zoe, nem kell megölni, vannak rá már elegen itt.- tol maga mellett engem jobbról a brit, balról pedig Chloét fogja meg, és kezdi el kifelé tolni.

- Álljunk meg.- szólalok meg vékony hangon, amikor már a folyosón vagyunk, a pilóta elenged, én pedig két kézzel a komódra támaszkodok, és lassan mély levegőt veszek egymás után háromszor.

- Zoe!- szólít meg valaki a folyosó végéről, de akkor már a biztonságiak is felénk tartanak.

- Mr. Giall Nem szeretnék ma beszélni már snekivel, kérem szerezzen valakit, aki hazavisz bennünket.- fordulón az idősebb biztoságihoz, aki csak bólint, majd már rádiózik is, majd a mellkasánál fogva megállítja Norrist a folyosó közepén.

- Kisasszony, Mr. Hofman kint várja magukat, egy kocsival.- fordul vissza hozzám, én pedig indulok is a kijárat felé.

- Köszönöm.

- Zoe! ZOE!- kiabál utána a pilóta, de én már lent vagyok a lépcsőn, és készülök beszállni az autóba nyomomban Hamiltonnal és Chloéval.

- Hozzám megyünk Mr. Hofman.

- Igen kisasszony.

• ꪶꪖꪀᦔꪮ •

- Húzz kifelé most azonnal!- lép mögém csapattársam, bólint a biztonságinak, majd elkezd kifelé tolni, és belök saját autójába, hiszen azzal jöttünk, majd ő is beszáll mellém, és beindítja a motort.

- Mit mondott az apja?

- Kettőt találhatsz, a lánya kiviharzik, kijelenti, hogy nincs vele minden rendben, bocsánatot kér az apjától, utána meg lekever neked egy akkorát, hogy a fal adta volna a másikat, ha a fal mellett álltál volna. Szerinted mit mondott az apja bazdmeg?- csap a kormányra, majd amilyen gyorsan csak tud kitolat az útra.

Csendben vezetett vissza a hotelhez, majd se szó, se beszéd ki is pattant az autóból, amikor odaértünk, én pedig csak komótosan követtem. Amikor felértünk a negyedikre csapattársam azonnal el is tűnt saját szobájában, így én is az enyém felé vettem az irányt. Zakómat ledobtam az ágyra, majd a fürdőszobába mentem, hogy megmosdjak, hátha az segít egy kicsit kitisztítani a fejemet. Amikor már harmadszor lapátoltam hideg vizet az arcomba, felnéztem a velem szemben helyet kapó tükörbe, ami azonnal emlékeztetett is rá, miért is fáj az arcom. Mondjuk elég pici keze van ahhoz képest, amilyen nagyot tud ütni.

••

Már szinte mindenki bent van a Zuzu cég irodájában, akinek ma itt kell lennie. A McLaren vezetősége, mi ketten, akik a fő atrakciók leszünk a szponzorcsapatban, egy pénzügyi igazgató a cégtől. Már csak a két Morgenstern hiányzik.

- Jó reggelt uraim.- jön be az üvegajtón a tárgyalóba Zoe, miközben napszemüvegét a feje tetejére tolja- Gyönyörű napunk van.- jegyzi meg elcsigázottan, miközben a másik ott dolgozó elé is lerak egy papírpoharas kávét, olyant, mint ami nála is van, a férfi csak egy bólintással köszöni meg, de azonnal lecsap a lányra.

- Nem tudod mikor jön az apád?- nézi meg a karóráját.

- Nem,- ránt vállat a lány- és nem is izgat, úgyis itt kell lennünk egész nap.- dől hátra unottan a székében, majd a telefonját kezdi el nyomkodni.

mcl.l.n

ha levegőnek nézel az nem segít, beszéljük meg, kérlek

Elküldtem neki az üzenetet, majd vártam, és vártam, amikor is felnéztem, és egy gúnyos tekintet fogadott velem szemben.

- És milyen volt a tegnapi bál?- kezdene beszélgetést a pénzügyi igazgató Zoeval, aki ennek szellemében leteszi a telefonját, képernyővel lefelé fordítva. Nem hiába végzett jó egyetemet.

- Kifizetődő, és felettébb tanulságos.- a mondat második felénél a szemebe néz, majd ismét vissza mosolyogva a férfira.

- Valóban? Akkor azt hiszem sajnálhatom, hogy nem voltam ott. Bár azt hallottam, hogy szép beszédet mondtál, mondjuk mindig is ez volt a te asztalod.- ránt vállat a férfi, tudja mit szeret Zoe, vagyis régóta ismerik egymást.

- Csak egy jó téma kell.- ránt vállat a lány is, amikor ismét nyílik az üvegjató.

- Uraim, Zeo, elnézést a késésért. Sok papírmunka van, egy ilyen jelentős társulásnál.- ül le a cég igazgatója az asztalfőre, majd kinyitja a mindenki előtt ott lévő mappát- Amondó vagyok, kezdjük a legelején, a cégünk...- és innen már nincs visszaút, csak folytatta és folytatta, mindent megtudtunk a cégről az apalítastól kezdve a mai arculatáig, mindeközben én a velem szemben ülő lánnyal próbáltam kialakítani szemkontaktus, de Zoe végig unottan firkált a papírjaira, mondjuk nála egy firka is egy igazi Da Vinci kép, de így bármennyire is szugerálom, ő nem néz a szemembe.

- Miss Morgenstern, önt keresi Mr. Hamilton.- nyit be a tárgyalóba egy idősebb nő, erre pedig a lány is felkapja a fejét.

- Azonnal megyek Mrs. Costa.- mosolyog rá a nőre, majd az apja felé fordul- Apa, azt hiszem Nicholas mindet tud, amit én elakarok mondani,- tolja hátra a székét, majd fel is áll- remélem Nicholas nem probléma, ha neked kell megtartanod az egész prezentaciót.- mosolyog most a tőle maximum pár évvel idősebb férfira.

- Természetesen nem, majd egy kávé mellett elmondom mi volt.

- Merem remélni.- bólint Zoe- Uraim, egy élmény volt. Sok sikert a hétvégén.

Magához vette az asztalon lévő dolgait, majd már el is hagyta a tárgyalót, ahol az apja ismét magához ragadta a szólás jogát, én pedig tekintetemmel követtem a lányt, amíg az el nem fordult a folyosón.

- ...és végül remélem nem kell megjegyeznem, hogy a botrányokat szeretnénk elkerülni, persze ez maguknak sem tesz jót, és nekünk sem, de azért biztos, ami biztos a lányomat minden második versenyre szeretném magukkal küldenie, ezt ő még nem tudja, de biztosíthatom magukat, hogy az egyik legjobb marketing-menedzsmenti igazgató akivel eddig együtt dolgoztam.- fejezi be a beszédét az igazgató.

- Igen azt hallottuk, megkérdeztem az Evertont, azt mondták, Miss Morgenstern igencsak kimagaslóan végezte náluk a gyakornoki munkát. De ha jól tudom, nem a saját nevén jelentkezett hozzájuk.- csap le azonnal a csapatfőnökünk a lányra.

- Nem, valóban nem, nem szereti ha a nevem miatt kap meg valamit.- forgatja meg szemeit az idősebb férfi, mintha ez idegesítené.

- Ambíciózus lány,- bólint Seidl, és elgondolkodott valamin- lehet lecsapom a kezedről, egy jó sajtós soha nem árt.- kezd el nevetni csapatfőnökünk, amibe a cég igazgatója is csatlakozik hozzá.

- Azt hiszem nem igazán lennék meg nélküle, kedves barátom, igen csak jó üzleti meglátásai vannak.

- Ilyen Hamilton is?- nem is figyeltem oda, csak kicsúszott a számon, így még én is elkerekedett szemekkel nézem magam elé, az asztalnál ülők pedig döbbenten néztek rám.

- Nos, Mr. Norris,- szedte elsőnek össze magát a cég igazgatója- a lányom meglátása az, hogy Mr. Hamilton felé igen csak jó gondolat nyitni, hiszen ő maga teljesen azt az életmódot preferálja, mint amit a cégünk is, emellett én nem kérdőjelezem meg Miss Morgenstern munkáját, mert ha nem ő lenne az egyik legjobb, akkor ő nem egy igazgató lenne a cégnél, hanem csak egy alkalmazott, így remélem ön sem kérdőjelezi meg a munkáját.

- Természetesen nem, uram.

- Nagyszerű, amondó vagyok, engedjük el nyugodtan a dolgukat a pilótákat, mi pedig írjuk alá a szükséges papírokat.- áll fel az asztalról az igazgató, akit a csapatfőnökünk is követ.

- Természetesen Mr. Morgenstern, fiúk, a pályán találkozunk.- ezzel minket utunkat is engedtek, én pedig amilyen gyorsan csak tudtam, ki is slisszoltam a teremből, nyomomban a spanyollal.

- Ezek után melléd nem egy, hanem minimum három sajtóst ültetnek, és kis cetlikre fogják írni mit mondhatsz el.- kezd bele a várt letolásba csapattársam, megjegyzem jogosan.

- Tudom, hogy nem kellett volna, de akkor is, szinte biztos, hogy Hamilton mondta el neki!

- És akkor?!- emeli fel hangját Carlos, így többen felénk kapják tekintetüket, ezért inkább halkabban folytatja- Nem kellett volna hazudnod annak a szerencsétlen lánynak, nem érdemelte meg, Hamiltonra pedig bármit lehet mondani, de amiatt amit tegnap csinált, vagy nem, mert megjegyzem, hogy nem tudod, amiatt semmit nem mondhatsz rá, tudod miért? Mert igaza volt basszus, annak a lánynak joga volt tudni az igaza.

- Ezt én is tudom.- sóhajtottam- De én akartam elmondani.

- Mégis mikor? Ülünk egy étteremben az egyik vacsorán, ahol ő is ott van, és oda szólsz neki, hogy amúgy velem beszélgetsz X ideje, bocs hogy hazudta? Mert ha innen nézem akkor Lewis még szívességet is tett neked barátom.- ekkor lép ki az említett pilóta egy irodából, nyomában Zoeval, aki éppen telefonált. Hamilton odaint nekünk, és a lány mellett elindul ki az épületből.

- Szívességet mi?- mutatok utánuk, így Carlos is arra fordul.

- Te főzted magadnak, nyeld le, vagy kezd előről.- ránt vállat a spanyol- Habár a tegnapiból ítélve a kiscsaj nem igen preferálja, ha hazudnak neki.- fordítja maga felé az arcomat, amin csak nagyon halványan, de még mindig látszik a pici kéz nyoma, így odavezetem ujjaimat, és megérintem ott az arcom.

Nyeld le, vagy kezd előről.

•🐝•