• ɀꪮꫀ •

- Így végső sorban, ha ez a szponzoráció eljut a világ minden pontjára a gyári termelést meg kell ötszöröznünk, ha minden a számításaink szerint alakul majd, ez pedig a marketing szempontjából azt jelenti...- ugyan azok a konferenciák már három napja, még szerencse, hogy ma bejelentik a szponzorációt, különben már a fejemben csírázna ki ez a milliószor elmondott szöveg. Amikor már a mai napon már vagy ötödször hallgatnám meg, ugyan azt a szöveget, csak más embertől, hirtelen a telefonom villan fel, ezzel megmentve engem a biztos haláltól.

mcl.l.n

ugyan már, senki nem hallgatna rám, csak egy szerelő vagyok...

Három napja nem írt, most meg csak így a semmiből, már azt sem tudom, hogy mire írhatta ezt, de jelenleg azt se érdekelt volna, ha maga a Kaszás ír, hogy itt van az ajtóban, mert már az is jobb buli lenne, mint itt bent ez, így azonnal bele is megyek az üzenetbe.

z.z.morgenstern

pláne, mert ott dolgozol😂😂

mcl.l.n

ugyan már, senki nem hallgatna rám, csak egy szerelő vagyok...

z.z.morgenstern

azt hiszem az egy olyan helyen lényegtelen, ahol még azt is lehozza a sajtó, hogy egy versenyző naponta hányszor iszik, vagy hányszor megy el pisilni...🤔😂

mcl.l.n

ilyen cikkeket még pont nem láttam, de küldhetsz párat, vevő vagyok rájuk😂

z.z.morgenstern

nem kéne neked dolgozni?

mcl.l.n

egy hét nyugi van kislány, szól relax, de neked nem kéne dolgozni, ha itt tartunk?😂

z.z.morgenstern

ugyan kérlek, apucijé a cég, úgy is mindenki szerint megkaptam a munkát csak úgy, akkor nem minegy?😂

amúgy dolgozom, csak már ötödször hallom ma ugyan azt a szöveget a gyár növekedéséről, és a szponzor hatásáról, szóval kezd kicsit unalmas lenni

mcl.l.n

ja hát igen, ha apa a cég feje, akkor az máris más😂

érdekfeszítő téma lehet nem mondom, de ennyire komoly a szponzor?

z.z.moergenstern

hát igen, ha apuci a cég feje, akkor simán megtalál este kilenckor egy újabb adag munkával, ami másnap reggel hatra kellene, tiszta luxus az egész...😂

komoly, csak lehet kicsi nagy falat elsőre

mcl.l.n

hát a Forma 1 az nem kis pálya

z.z.morgenstern

de nem ám, de legalább kicsit felrázza a cégét, már kezdet unalams lenni😂

- Nos köszönöm uraim, és hölgyeim, este mindenkivel találkozunk a bálon!- ez rázott vissza a valóságban a telefonom képernyőjéről, és ez egyet is jelentett azzal, hogy a munkaidőm mára lejárt az esti események miatt.

Becsukom az előttem lévő mappát, majd a dolgaimat összeszedve indulok el kifelé, hogy Chloéért is odaérjek a reptérre, így ma már dolgozni is autóval jöttem be, hogy azonnal a reptérre mehessek barátnőmért. Tíz perccel a gép landolása előtt érkeztem meg a reptérre, így vettem egy újságot, majd leültem meginni egy kávét.

- Jézusom, beszippantott az angol élet!- kiáltott fel mögöttem egy nagyon ismerős hang- Te is kezdesz megfásult koravén lenni, aki újságot olvas.- hüledezik azonnal Chloé, én pedig a vállam felett hátranézve rá kezdem el ingatni a fejemet.

- Na de kisasszony kérem viselkedjen, ez egy nyilvános hely!- fordulok vissza az újságom felé, a lány pedig nevetve lépked oda hozzám.

- Majom!- ölel meg még mindig nevetve, amit én hatalmas mosollyal viszonzok.

- Te is iszol kávét, vagy induljunk?- hajtom össze az újságot Chloé pedig leveti magát a velem szemben lévő székre, igazi modellhez méltó viselkedés... Mondjuk pont ezt szeretem benne, teljesen el tudja választani a kifutón vonuló énjét, attól az énjétől akit én ismerek.

- Kávé, természetesen.- jelenti ki, majd már el is indul a baristához, majd egy hasonló pohárral tér vissza, mint ami előttem is van- Na de mesélj, mi történt itt, amíg én távol voltam?

••

- Meseszép vagy Chloé, de mostmár indulnunk kell!- húzom el felkarjánál hozva a lányt az folyosón lévő tükör elől.

- Ne már, Lewis még úgysincs itt.

- Tessék?- nézek rá összehúzott szemöldökkel, ő pedig O betűt formál a szájával.

- Szóval nem mondtam?

- Mit Chloé?- pislogok a lányra, az pedig csak vállat ránt, majd ismét visszafordul a tükör felé.

- Lewis Hamilton, azt mondta, hogy nagyon kedves tőled, hogy meghívtad, így ragaszkodott hozzá, hogy ő vigyen el bennünket.- ekkor pedig csengettek is- Ez biztos ő, de én megy vagyok készen.- rohant vissza magassarkújában a lány, a szobájába, én pedig szemforgatva mentem oda a kaputelefonhoz.

- Második emelet, gyere nyugodtan fel.

- Melyik lakás?

- Csak egy van, nyugi.- ezzel le is tettem a telefont, és kinyitottam a kaput, majd leültem az alacsony csípős szekrény tetejére, és elkezdtem nyomkodni a telefonom, amikor valaki kipogott az ajtón, így unottan odasétáltam, és kinyitottam azt.

- Szia! Lewis Hamilton vagyok.- nyújtja felém a kezét a pilóta hatalmas mosollyal, így én is mosolyt varázsoltam az arcomra, hiszen ragadós volt a jókedve.

- Zoe Morgenstern, gyere be nyugodtan,- engedtem el a kezét, majd elléptem az ajtóból, ő pedig belépett mellettem- Chloé még nincs kész, állítása szerint. Iszol valamit?

- Csak egy pohár vizet, köszi.

- Gyere nyugodtan.- indulok el a konyha felé, de a férfi nem követ, így hátra fordulok hozzá.

- A cipő az?

- Nem kell levenned, gyere nyugodtan.- legyintek, majd ismét célba veszem a konyhát, mostmár a pilótával a nyomomban- Ülj csak le, nem tudom mióta ismered Chloét, de ez el fog még tartani egy darabig.

- Igen, azt gondoltam.- szánt végig ujjaival Baján, majd leül az egyik bárszékre, én pedig elé helyezem a kitöltött pohár vizet, és én is magamhoz veszek egyet- Kérdezhetek?- néz rám a brit a pohara felett.

- Hát, nem harapok.- nevetem el magam, ő pedig mosolyogva ingatja a fejét.

- Kezdem érteni Chloé miért szeret annyira, de a kérdés, nagyon kedves vagy a meghívás miatt, de nem tudom, hogy miért?

- Egyrészt, ez jótékonyság, másrészt, az apám cége vegán és bio dolgokat készít, meg ugye a fenntartható mezőgazdaság még a cég munkaterülete, gondoltam ez érdekelhet.

- Azt hittem, az apád egy csapatszponzorációt fog ma bejelenteni.

- Igen.- rántok vállat- De ha neked tetszik az arculata a cégnek, akkor.- vállat rántok olyan, te döntöd el stílusban.

- Nem hiszem, hogy az apád csak úgy felajánlaná azt, hogy egyéni szponzorációt ad nekem.

- Ezt szerencsére egyenlőre én döntöm el.- rántok vállat ismét, majd a mosogatóba helyezem az üres poharamat.

- És te, miért engem választottál, csak mert vegán vagyok?

- Nem, valójában Chloé mesélt rólad, figyeltem a közösségi oldalaidat, hiszen én is ezzel foglalkozok, és tetszik amit képviselsz, meg ahogyan, persze vannak olyan megszólalásaid, amik nem a legjobbak, de mindenkinek vannak ilyen interjúi, viszont az, szeirntem egy nagyon jó példa, ahogy te a munkádhoz hozzáálsz. Az is lehet, hogy néha sokak szerint nagyképű vagy, de szeirnrem még az is érthető egy szinten, hiszen amit te letettél az asztalra,- ingatom a fejemet- nem tudom ki tudná utánad csinálni, mert ehhez nem elég egy jó csapat. És ha az apám a nemzetközi piacra akár betörni, akkor szerintem ilyen arcok kellenének neki, akik tudják mit csinálnak, és tudják mit akarnak csinálni.- a pilóta arcán semmilyen érzelem nem volt, és mintha gondolkodott volna valamin, majd lassan mosolyra húzta ajkait.

- Azt hiszem pályát tévesztettél, ügyvédnek kellett volna menned, ezek után bármit elém tennél, azonnal aláírnám.- neveti el magát, így én is megengedek felé egy mosolyt.

- Azt hiszem most éppen nincs itthon szponzori szerződésem.- nevetem el mostmár én is magam.

- Oké megvagyok!- támaszkodik meg az ajtófélfában egyik kezével Chloé, és a lábára húzza a magassarkúját.

- Ez az én ruhám.- mutatok rá, ő pedig végignéz magán.

- Tényleg? Majd egyszer visszaadom, amikor kihíztam, mondjuk.- indul meg a lány kifelé a folyosón.

- Oké.- követem én is a lányt, nyomomban a brit pilótaval- Bele ne merj nézni abba a tükörbe, mert Isten az atyám kiváglak az ajtón!- mutatok a bejárat felé, amikor Chloé ismét megállna a tükör előtt.

- Csak egy

- Gyerünk Chloé!- ragadja meg a lány felkarját mellettem ellépve a pilóta- Nem szeretek késni.

Ezzel kinyitotta az ajtót, és maga előtt kivezette azon a barátnőmet, én pedig magamhoz vettem a kis táskámat, majd bezártam a lakást, és elindultam a duó után.

••

Tíz perccel a hivatalos kezdés előtt érkeztünk meg a családi házunkhoz.

- Drágáim!- jött azonnal üdvözölni bennünket az anyám, Chloét és engem megölelt csapatunk számára ismeretlen tagja elé pedig hatalmas mosollyal ált oda- Szervusz, Jocelyn Morgenstern vagyok, Zoe édesanyja.

- Nagyon örvendek asszonyom, Lewis Hamilton, Chloé és Zoe barátja.

- Nagyszerű,- csillantak fel azonnal az anyám szemeit- Zoe, te tudod hová kell ülnötök, nekem még van egy kis elintézni valóm. Az apád valahol bent van, menj és keresd meg, biztosan szívesen megismerné Mr. Hamiltont. Neked pedig, mint mindig most is nagyon örülök Chloé.

- Én is örülök, hogy itt vagyok Mrs. Morgenstern.

- Borzalmas lány, Jocy vagyok!- korholja azonnal az anyám a lányt, de már fél lábbal nem is elöttük áll- Sietek vissza gyerekek.

- Kedves anyukád van.- néz rám zsebre vágott kézzel a pilóta.

- Kicsit bepörgött ma, azt hiszem.- fogom meg a ruhám szoknya részét, hogy könnyen fel tudjak menni a lépcsőkön.

Az asztalnál mi hárman ültünk, és az egyik unokatestvérem, valamit az ő családja. Persze, mi mint közelebbi hozzátartozói az eseményeknek előbb itt voltunk, de már többen is a teremben voltak, amikor az apám odaért a mi asztalunkhoz is, és természesen Lewis mellett állt meg először.

- Jó estét, mi még nem találkoztunk Joshua Morgenstern vagyok.- nyújtja a brit férfi felé a kezét, aki felállt eddigi helyéről, és viszonozza az apám gesztusát.

- Lewis Hamilton, nagyon örülök uram.

- Szintén Mr. Hamilton, szintén.- bólogat mosolyogva az apám- Szép estét fiatalok, nekem még le kell futnom pár hivatalos kört. Te tudod, hogy mikor kell megjelenned kincsem igaz?- néz rám feszülten, sokat jelent neki ez az este.

- Persze tudom apa, csak nyugodj meg, minden jó lesz.- szorítom meg neki a kezét, ő pedig egy halvány mosolyt enged meg felém, de már tovább is megy.

- Astrid, ülj nyugodtan.- korholja meg a mellette ülő kislányát az unokatestvérem Thomas, a felesége pedig rosszalóan néz rá.

- Hagy már Thomas, csak kicsi...

- Pontosan, ugye picim?- cirógatom meg a kislány fejét, a tejfölszőke haja két felé be van fonva.

- Ki jössz velem egy kicsit Zoe néni?- néz fel rám csillogó szemekkel a kislány, én pedig bólintok, majd felállok, és megfogom a kis kezét a lánynak. Addig semmi probléma nem is volt, amíg kértünk a ház nagyterméből, de amint az ajtón kívül voltunk, a lány elengedte a kezemet, és elkezdett kifelé szaladni, én pedig ezt, csak pár másodperc döbbenet után relaizáltam, és a tudnám szoknya részét megfogva indultam el a kislány után, persze futva, hiszen esélyem sem lett volna- Astrid, ne fuss el.- kiabálok utána, amikor az ajtóba érek, csak éppen azt nem veszem észre, hogy ott valaki vagyis inkább valakik, már állnak, így azonnal neki is csapódtam valakinek, aki azonnal el is kapta a derekamat, hogy el ne essek, így én felnéztem rá. Döbbenten néztem rá, de ő is legalább ugyan ilyen döbbenten nézett vissza rám, hatalmas szemekkel, majd lassan realizáltam mi a helyzet, és eltoltam magamat a férfitól- Jézusom én nagyon sajnálom,- lépek egyet hátrafelé, vagyis feljebb egy lépcsőfokkal, így éppen átláttam a férfi válla felett, így megpillantottam a tejfölszőke kislányt- mégegyszer elnézést.- nézek ismét az ismeretlen szemeibe, és már indultam is a kislány után. Azonban nem hagyott el az érzés, hogy én valahol már láttam ezt az embert.

•🐝•