z.z.morgenstern

49 727 ember kedveli

remélem Lando nem gondolja úgy ezek után, hogy kitesz... 😂

11 807 hozzászólás

dylan.king_ nálam mindig van egy szabad kanapé😂
     →z.z.morgenstern ezt most szépen elteszem, és ha kell, akkor bármikor fel tudom mutatni...😂
    →chlo.f kiteszem Lewist, itt is lesz
    →lewishamilton hát na!
    →chlo.f Lewis horkolsz! Komlyan Roscoe meg én már nem bírunk lassan aludni...
   →z.z.morgenstern te inkább tartsd meg Lewist😂
    →chlo.f ez most fájt...!
    →z.z.morgenstern bocs de tudom milyen veled élni😂
    →lewishamilton dobjuk kettőbe a pszichológus árát Zoe? Közös foglalkozás?
    →z.z.morgenstern szerintem a bátyja is beszáll😂
    →chlo.f menjetek a picsába, párosan! Így lesz neked ezek után szabad ágyam...
    →lewishamilton nyugi Zoe van két vendég szoba😂
     →chlo.f ma este után csak egy lesz...
     →scarlett_a Zoe én is befogadlak, kell majd a dada😂
      →z.z.morgenstern azt hiszem, megvan a győztes😂
      →scarlett_a EZAZ!😂

• ꪶꪖꪀᦔꪮ •

- Nem értem miért kell neked tartanod vele a kapcsolatot.

- Mert a barátom!- emelte fel a hangját a lány, amikor már úgy érezte neki ebből elég volt.

- És nem lehetnének neked lány barátaid?!- emeleten fel mostmár én is a hangomat.

- AZ ISTEN SZERELMÉRE, DEHÁT MELEG!- kiabálta téli torokból, mire döbbenten néztem rá.

- Zoe, én- indultam el felé, mire ő kitette elém a kezét.

- Ott állj meg Norris, és gondold át, hogy miért nem tudsz megbízni bennem.- fordított nekem hátát, és a fürdő felé ment- Oh, és kérlek tudasd velem, mire jutottál.- csapta be maga után az ajtót a lány, én pedig belerúgtam az első tárgyba, ami az utamba került, ami jelen esetben a bőrből készült cipőm volt, kezeimet pedig hajaba vezettem, a napokban egyre több volt a feszültség közöttünk, de nem miatta, sokkal inkább miattam, hiszen nem szeretek titkolózni előtte.

A zakóm zsebéből előhúztam a kis bársony dobozt, majd kinyitottam a fekete kis tárgyat, aminek belső borításában egy kis fehérarany gyűrű pihent, közepén egy kővel, kivettem és ujjaim közt forgattam a kis ékszert, majd vissza tettem eredeti helyére. Remélem nem fogj erre rányomni az elmúlt napok hangulata a bélyegét. Még ha Zoe jogosan haragszik is rám.

Előbb kellett elindulnom a gála helyére, hiszen Andreas akar velünk beszélni, a csapattal, így Dany és én egyszerre indultunk el, hiszen a sofőr már ott várt ránk. Negyed óra út után érkeztünk meg a helyszínre, ahová egyenlőre csak a mi csapatunk érkezett meg.

- Uraim, és hölgyeim,- hívta magára figyelmünket magára Andreas, feltűnő volt, hogy a média részletről senki nem volt itt, Zoe sem, Violet sem, senki, akit érint a média- örülök, hogy itt vagyunk ma este, egy fontos bejelentést szeretnék tenni a következő évre.

- Találtál valaki jót Norris helyett?- szólalt fel mellettem Daniel, mire mindneki nevetni kezdett, Andreas pedig csak lemondóan sóhajtott egyet.

- Szóval urak, és hölgyek,- ragadta vissza magához a szót, amikor már nem az egész csapat nevetett az asztalnál- egy fontos dolgot kell elmondanom önöknek most, a következő évben elengedjük a kezét a csapat idei egyik fontos láncszemének, a Zuzu cég jövőre már nem támogat bennünket, ez közös megegyezésen alapul. Így a következő évben már az ő munkatársaik sem lesznek a csapatunk tagjai, ez jelentős változásokat senki életében nem fog hozni...- ennyit hallottam, mi az, hogy nem hoz jelentős változásokat? Zoe elmegy? Dehát nem is mondta, hiszen nem is beszélt vele Andreas, arról tudnék, nem ment sehová sem nélkülem.

Amikor a főnök befejezte a beszédet én voltam az első, aki felpattant az asztaltól, Daniellel a nyomban, akinek csak annyi maradt meg, hogy valami nem oké, és kérdés nélkül kővetett a bárhoz, ahol kikérte az első kör italt, amit persze azonnal követett is a többi, így mondtam el az ausztrálnak azt is, hogy ma akarom megkérni Zoe kezét.

- Ott is van.- pattantam fel azonnal, amikor Zoe kilépett az erkélyre, abban a gyönyörű ruhában, amit már otthon láttam egyszer rajta.

• ɀꪮꫀ •
 

Ahogy lassan lépkedtem a terem felé, magam mellett Lewisszel, akibe egyik felől én, másik felől Chloé karoltunk belé, egyre több szem szegeződött rám, először azt hittem, hogy a közöttünk lépkedő pilótára, de nem, lassan tudatosult bennem, hogy mindenki engem nézett.

- Valami ennyire feltűnően rosszul néz ki rajtam?- szegezem a kérdést a mellettem haladó pilótának, azonban még mindig szigorúan előre nézek.

- Hát tudomásom szerint nem, szóval ez engem is érdekelne.- bólint lassan, majd a terem ajtajánál mind a hárman felmutatjuk a meghívónkat, így beengednek bennünket.

- Lando miért nem most jött?- néz rám a barátnőm, miközben átvágunk a teremben lévő embertömegen.

- Neki és a csapat szakmai tagjainak előbb itt kellett lenni, Andreas akart velük beszélni, de most nem látom, hogy hol van...- nézek szét a teremben, amikor megakad a szemem a nyitott erkély ajtón- Megnézem kint.- engedem el a brit férfi kezét, barátaim pedig csak egy bólintással jelzik, értették amit mondtam.

Lassan lépdeltem a kijárat felé, hiszen az idei évzáróra valamivel terjedelmesebb ruhát vettem fel, mint egy éve. A tül anyag, amelynek szinte egész felületét hímzett virágok borították, kellemesen táncolt a lábaim körül, a ruha újjá szépen követte kezem vonalát, és a ruha csak hátul kapott egy mély V kivágását, így bárhová felvetettem. Amikor kiléptem a hűvős időbe, a szabadon maradt pár hajtincsembe belekapott a szél, így nem láttam még azonnal, azt, ami az erkélyen fogadott, és bár így is maradtak volna a dolgok, hiszen boldogok a tudatlanok...

Lando Norris nekem háttal állt, vele szemben pedig egy hozzám hasonló ruhát viselő nő, akinek ruhájának pántja, már jóval az eredeti rendeltetési helye alatt volt, haja zilált, szájában pedig éppen egy brit pilóta kutatta a megváltást. Lassan vettem pár mély lélegzetet, azonban már ez sem segített, Annyira megdöbbentem, hogy táskám kicsúszott a kezemből, aminek következtében az azon helyet kapó kristályok millió darabra törtek a márvány járólapon, ahogyan a szívem is.

A hang miatt a velem kint tartózkodó két személy is rám kapta a tekintetét, míg Norris fátyolos tekintete értetlenséget és zavart tükröztek, addig a nő szemeiben pimaszság csillogott. És hogy ki volt az, miért is nem lep ez engem meg?

Leya Woods, és ha távolról nézem, akkor még hasonlít is rám, haját befestette, és mintha az arca is kerekebb lenne. Azt hiszem már értem miért néztek rám úgy, mintha szellemet láttak volna, hiszem most én is azt látok.

- Zoe?- indul meg felém a brit, amikor felfogja, hogy nem én állok vele szemben, ám még mindig zavart, csak már azt nem tudom, hogy az alkohol vagy a helyzet miatt e, mert hogy nem józan, azért tűzbe merem tenni a kezemet.

- Tudod drága, a karma nem szép dolog.- fonódik a pilóta köré a Leya keze úgy, mint egy kígyó.

- Állj meg ott!- tettem maga elé kezem, miközben remegő hangon kiáltottam fel- Ide ne merj ezek után jönni!- már folytak a könnyek az arcomon, és mivel hangosabban beszéltem páran kis is léptek az erkélyre. Violet és Daniel álltak szorosan mellettem, míg Charles és Max kicsit hátrébb, de még így is, bármikor elém tudtak lépni.

- Zoe, Zuzu!- lép közelebb megint a brit, ám ekkor valahonnan Lewis lép elém, Chloé pedig mellém, és megfogja a kezem, ami már lassan úgy rezeg, hogy a Richter skála rajzát is el tudnák vele készíteni.

- Ott állj meg Norris, még lenne pofád ezek után ránézni Zoera? Már régen elsüllyedtem volna a helyedben szégyenemben!- rivallt rá fiatalabb társára Lewis, én pedig szabad kezemet a szám elé szorítottam, hogy ne zokogjak fel hangosan, másik kezemet pedig kirántottam Chloé szorításából, majd amilyen gyorsan tudtam, átszeltem a hatalmas báltermet.

Hát nem deja vú?

Már másodszor szaladok el miatta egy fogadásról, azonban most összetörte a szívem, akit én odaadtam neki, hogy vigyázzon rá, naív fruskának érzem magam. Egy naív fruskának, akit bármikor át lehet verni, csak mutasd meg neki, hogy tusz igazán szeretni is, majd utána vedd el tőle a szereteted a szívével együtt, és törd össze a márvány járólapon, úgy mint a kristályokat...

•🐝•