z.z.morgenstern

56 861 ember kedveli

mostmár hiányoznak a brit viharok...

3 091 hozzászólás

- Történt valami Zo?- bújik hozzám közelebb a brit, miközben éppen az Instagramot pörgetem, hiszen még csak reggel hat óra múlt pár perccel.

- Semmi, csak nem tudok aludni.- simogatom meg mosolyogva az arcát, hiszen a mellkasomon pihenteti éppen a fejét.

- Hozzak valamit?

- Kétlem, hogy tudsz nekem felhőket szerezni a meleg ellen, de köszönöm.- mosolyodtam el kérdésén.

- Meleged van?- kapja fel a fejét hirtene- Én pedig még rajtad fekszem?

- Az volt a legjobb a reggelben, szóval feküdj vissza, hátha én is bírok aludni még egy kicsit.- túrtam bele göndör hajába, mire ő kezébe vette enyémet és tenyerembe csókolt.

- Ilyen nincs!- csattan fel, amikor valaki kopog az ajtónkon- Megölöm.- kelt fel az ágyból, majd a bejárat felé kezd lépkedni.

Én visszadőltem az ágyba, és a vékony lepedő szerű anyagot magamra húztam, miközben Fufy mászott be alatta a hasamra. Így őt kezdtem el símogatni az anyagon keresztül.

- Ennyi ideig voltam kint?- lépkedett vissza hozzám Lando, és a kiskutyára tette a kezét, aki erre mocorogni kezdett, míg a pilóta pedig nevetni- Már mocorog is.

- Menj már.- lököm el onnan a kezét nevetve, ő pedig komolyan néz rám.

- Erről még nem is beszéltünk.- ült le velem szemben, és lábai közé vette enyémeket.

- Miről?- néztem rá kíváncsian, ő pedig csak az ölébe húzott a lábaimnál fogva, aminek hatására ismét nevetni kezdtem.

- A babákról.

- Azonnal többes szám?- nézek rá hátra.

- Nem szeretnél többet?

- Minimum kettőt.- bólintok, ő pedig mosolyogva csókol bele a nyakamba.

- Két kis Zoe!- gondolkodik hangosan.

- Nem, nem, én fiús anyuka leszek!- jelentem ki határozottan, mire ő csak nevetni kezd mögöttem.

- És akkor én kit kényeztetek el? Hm?

- Engem.- húzom magamhoz az arcát, és egy csókot nyomok az ajkaira, amit ő mosolyogva fogad.

- Azt hiszem, ezt örömmel teszem hercegnőm!- nyom még egy csókot a számra, amit még pár újabb követ, miközben lassan a hátamra fektet az ágyon- Indul a baba projekt?- néz rám ismét, miközben a nyakamat hinti be puha csókokkal, amikoris valaki kopog az ajtón- Bassza meg! George.- emelkedik fel rólam a pilóta, mire én szomorúan nyöszörögni kezdek.

- George?

- Ő volt itt az előbb, megígértem neki, hogy elmegyek vele futni.- temette egyik kezébe arcát a brit, míg másikkal még mindig fejem mellett támasztotta magát, miközben belőlem kitört a nevetés.

- Most megsértettél Lando Norris! Georgeot választod helyettem?- nézek rá még mindig nevetve, miközben ő a fejét ingatja.

- Bárcsak, bárcsak, bárcsak...

- Na menj fúrni Lando,- lököm le magamról, még mindig nevetve, miközben az ajtó felé menet megigazítottam magamon a pólómat, amit Lando sikeresen felgyűrt az előbb- Szia George! Gyere be.- nyitottam ki a férfi előtt mosolyogva az ajtót, aki be is lépett mellém.

- Szia Zoe, hogy van ma reggel?

- George csak, hogy tudd, most nagyon nagyon utállak!- szólt még oda a brit, miközben bemenet a fürdőszobába, a velem maradt pilóta pedig döbbenten és kíváncsian nézett rám.

- Csak nyűgös reggelente,- legyintek felé- ne is figyelj rá. Megiszol velem egy kávét?- nézek mosolyogva a britre, aki csak bólint- Nagyszerű,- csapom össze kezeimet, mire a pilóta mosolyogni kezd- hogy iszod a kávét?- nézek rá, ő pedig követ a szoba kis konyharésze felé.

- Tisztán, tiszta feketén.- ült le az egyik bárszékre, míg én csak bólintottam- Nem válaszoltál, szóval hogy vagy ma reggel?

- Ház borzalmasan melegem van, nem aludtam sokat, szóval a kávé fog életben tartani ma.- nevetem el magam- És te, hogy vagy George?

- Megvagyok, köszi, mondjuk szerintem is meleg van, hiányzik a brit időjárás.

- Hasonlóképpen.- mosolygok a férfira, aki elé közben leteszem a kávét, ő pedig mosolyogva fogadja azt el.

- Milyen volt itt az első éved?

- Tetszett.- húztam széles mosolyra ajkaimat- Ami azt illeti, nagyon tetszett.

- Akkor maradsz?- néz rám csészéje felett.

- Valójában erről már beszéltem Andreasszal, az évzáró után alá szeretne velem íratni egy két éves szerződést, de erről Lando nem tud.

- És ez így is marad.- mosolyog rám a brit.

- Köszönöm George.- viszonzom a férfi gesztusát.

- Jöttem Russell, mehetünk.- lép be Lando a konyhába, majd egy csókot nyom ajkaimra- Gyerünk, mert Zoeval befejezetlen ügyem van.- lépked kifelé Ladno.

- Oh igaz is, a pályán találkozunk Norris, tudod ma van az interjú nap, nekem pedig be kell fejeznem a csapat média dolgait.- vigyorogtam rá a pilótára, aki csak dőbbenten nézett rám.

- Csak szívatsz.- jelenti ki, de én csak a fejemet ingatom.

- Fél óra múlva itt van értem Violet, és megyünk a pályára. Szóval megyek is tusolni,- helyezem a mosogatósba a csészémet a brité mellé, és elhaladtan a két férfi mellett- jó volt beszélni veled George.- mosolyogtam a férfira, aki csak bólintott egy aprót, egy kis nevetés mellett.

- Gyerünk haver, Zoenak is dolgoznia kell.- fogta meg Lando vállát a Williams pilótája, és kivezette őt a szobából, nekem pedig int egy utolsót.

Mikor mindketten kiléptek a szobából én visszadőltem az ágyba, majd kitört belőlem a nevetés, a brit férfi viselkedése miatt. Azonban jól esett az, hogy megosztotta velem azt, hogy hogyan id képzeli el a jövőjét.

Gyorsan összeszedtem magam az ágyról, és negyed óra múlva már a hotel éttermében ittam a mai második kávémat, miközben Violetet vártam, aki Daniellel érkezett meg, hogy állítása szerint a férfi legalabb egyszer egy éveben időben érjen oda a pályára. Eme megjegyzés miatt nevetve indultunk el a pályára.

Csütörtök délelőtt az egész várost megmutatta Lando, hiszen állítása szerint, már régen nem vezetett sehol sem körben, és most erre is van legalább időnk a délutáni sajtózás előtt, habár sajtóból a városnéző körutunk alatt sem volt hiányunk, hiszen legalább tíz különböző újság riporterei találtak meg bennünket, így ma éjszaka, és holnap reggel én sem fogok unatkozni, az biztos.

- Tízre a pályán kell lennünk, de nincs meg a csapatpólóm.- állt meg a szoba közepén a brit, és úgy kezdett el toporzékolni, mint egy öt éves kisgyerek, aki nem kapta meg a nyalókáját.

- A háló szobában van, a vasaló deszkán, mondtad mielött elmentél fürödni, hogy vasaljam ki.- nézek fel rá értetlenül a laptopomból, hiszen én közben az E-mailjeit néztem át, amikor az újságoktól jöttek.

- Tényleg?- fordul felém döbbenten, én pedig leveszem szemüvegemet, és ornyerrgemet kezdem el masszírozni- Szóval tényleg. Köszi Zo!- ezzel ott is hagyott, így szépen komótosan el tudtam pakolni a laptopomat, amit magammal kell vinnem a pályára is, ha be akarom fejezni a mai munkámat- Ugye ezt nem akarod hozni?- nyomja ajkait nyakamra a pilóta.

- Téged is viszlek, szeirntem Andreas ugyan annyira fog örülni neked, mint a laptopomnak.- forudlok hátra hozzá, mire ő csúnyán néz tám, én pedig magamhoz húztam az arcát, és egy hosszú csókot nyomtam rá.

- Lehet, hogy megbocsájtok.- gondolkodott el a férfi, majd ismét az ajkaimhoz hajolt.

- Lehet?- sandítok fel rá, de ő csak ismét megcsókol.

- Lehet, na de gyerünk, mert Andreas engem is meg a laptopodat is kivág.- tartja felém a kezét, én pedig vállamra véve a táskám indulok el mellette ujjainkat összekulcsolva.

- És én?

- Téged attól jobban szeret, minthogy kivágjon.- fordul hozzám hátra, miközben az ajtót zárja be.

- Reggelt gyerekek.- lépkedett el mellentünk Kimi.

- Jó reggelt.- mosyogtam rá, ahogy Ladno is, amikor mellém lépett.

- Reggelt Kimi, hogy s mint ma reggel?

- Korán kellett kelleni, szóval kint a mosott szar.- néz rá a finn pilóta fintorogva, mire én nevetni kezdek.

- Nem vagy te véletlenül Daniel rokona?

- Nem hinném,- jelenik meg egy halvány mosoly a pilóta szája sarkában- itt már a feltételezés is gyenge lábakon áll.

- Na igen Zoe, hülye ötlet volt.- ingatta mellettem a fejét a brit, mire csak oldalba könyökölöm, a finn pedig nevetni kezd velünk szemben.

- Te meg se szólalj inkább, két hónapig azt hitted, hogy Valtteri a testvérem.

- Jézusom.- temettem arcomat kezeim közé, a finn pedig még mindig nevetett velünk szemben.

- Ugye?

- Jó, jó, ennyi elég is volt az égetésemből.- kezd el a lift felé tolni a brit- Majd találkozunk a pályán Kimi!- intett még vissza a finn-nek, aki csak a fejét ingatva folytatta útját.

- Komolyan azt hitted?- néztem rá nevetve.

- Mindkettő finn!- háborodik fel mellettem a pilóta- Ki ne hitte volna azt?- lassan felemelem a kezem, mire ő csak lecsapja azt- Dehogynem, tudod, hogy milyen sűrű itt az ember első éve?

- De nem is hasonlítanak.- nézek megint rá, ő pedig csak a szemét forgatja- A vezetéknevük se ugyan az.

- Zoe, elég, felfogtam.- nyomta ajkaim elé mutatóujját, én pedig unottan néztem rá, és elvettem kezét a szám elől.

Lando és én a pályán szétváltunk, ő ment Daniellel edzeni, én pedig Violettel mentem fel a média terembe, hogy összeállítsuk a hétvégi programot.

• ꪶꪖꪀᦔꪮ •

- Hé!- integettem be a Williams boxába az egyik éppen ott elhaladó szerelőnek, aki felvont szemöldökkel lépkedett oda hozzám, kezébe egy mappával, amit azonnal össze is csukott az orrom előtt- Ha szépen megkérlek, akkor tudsz szólni Georgenak?

- Egy pillanat.- bólintott a férfi, majd már el is tűnt a többi ember forgatagában.

- Mit akarsz haver?- lépett mellém brit barátom, miközben egy napszemüveget varázsolt szemei elé, és az ajtófélfának dőlt a másik oldalon.

- El kell velem jönnöd a városba, vásárolni.- jelentettem ki, ő pedig döbbenten nézett rám.

- Bocs, de te rendes vagy? Vidd Zoet.- már el is fordult tőlem, de amikor ismét megszólaltam, azonnal vissza is fordult.

- Gyűrűt akarok venni.- döbbenten nézett rám- Eljegyzési gyűrűt.

- Hozom a tárcám.- mutatta felém a kutatóujját a férfi, majd már el is indult az egyik irányba a boxban.

Negyed óra múlva már a város utcáit róttuk, hogy találjunk egy olyan ékszerüzketet, ahol megvehetem Zoenak azt a gyűrűt, amivel át tudom éreztetni vele, mennyire is fontos ő számomra.

- Fehér arany gyűrűt akarok. Egy kővel.- jelentettem ki George felé fordulva, aki kíváncsian nézett rám.

- Akkor minek vagyok én itt?- nevette el magát.

- Minőség ellenőr, te mondod meg, hogy tökéletes lesz e az, vagy keressünk tovább.

- Mintha én annyira ismerném Zoet, na de nem baj, legalább kritizálhatlak.- csapta össze kezeit, mire csak szemforgatva léptem be az egyik ékszerüzlet ajtaján.

••

- Ez nem igaz!- hisztizett mellettem George, amikor már legalább nyolc üzletben voltunk bent, de egyikben sem találtam meg azt a gyűrűt, amit szívesen húztam volna fel Zoe ujjára.

- Már csak kettő van itt a központban, nyugi, a többit akkor holnapra halasztjuk, ha nem találunk olyan, ami tetszik.

- Mi az, hogy holnapra?- néz rám kikerekedett szemekkel George, miközben kicsúszik ujjai közül az eddig szorongatott vizesüvege.

- Ugyan már, ha lesz csajod, akkor ennyi lesz a minimum, amit vele kell majd vásárolnod, naponta, ne nyafogj már! Ott a bolt.- mutatok előre, mire mellettem elhaladva azonnal elindul előre, a mutatott hely felé.

Az üzlet egy idős bácsié volt, amikor beléptünk azonnal készségesen segített nekünk, mivel azonban nem találtuk a közös nyelvet, így az unokája volt az, aki fordított, azonban negyed óra válogatás és egy csomó gratuláció után diadalittasan a kezemben a kis szatyorral léptünk ki az üzletből.

- Esküszöm ha visszatérünk a hotelbe, akkor elmondok egy hálaimát azért, hogy nem folytam itt szét az utca közepén melletted, mert jaj nekem az se jó, jaj nekem ez se jó.

- Nem is tudom, most melyikünk hisztizik.- fordultam unottan brit társam felé, amikoris velünk szemben az utcán megláttam Zoet egy hatalmas kalappal a fején, mellette pedig Violetet, aki éppen nevetett valamin.

Azonnal George kezébe nyomtam a kis táskát, ő pedig döbbenten nézett rám, hogy mi a fenét csinálok, azonban időm sem volt reagálni, hiszen Zoeék már elöttünk is álltak, és a lány a nyakamat átkarolva nyomott egy csókot az ajkaimra.

- Sziasztok.- mosolygott ránk, amikor elengedett, és már ismét Violet mellett állt, aki már üdvözölt bennünket- Mi járatlan erre?

- Öm George akart venni valamit az anyukájának, és jöttem neki segíteni választani.- Zoe gyanakodva nézett rám, na igen, én segíteni valakinek valamilyen ajándékot választani, pláne ha az a személy nő? De el is fordult tőlem azonnal Zo, majd máris Georgenak szentelte minden figyelmét.

- Ez igazán aranyos George, szerencsés nő az anyukád.- mosolygott rá kedvesen a lány brit társamra.

- Igen, az.- könyveli el a kijelentést szintén mosolyogva George- És ti mit csináltok itt?

- Vásárolunk.- válaszolta szinkronban a két lány, majd azonnal ki is tört belőlük a nevetés, mire én mosolyogni kezdtem.

- De én éhes vagyok.- jelentette kis Zoe- Nincs kedvetek csatlakozni hozzánk egy kései ebédre?

- Korai vacsora, inkább, de én megyek.- jelentette ki George, kezében az én szatyrommal, szemén pedig ismét a napszemüvegvel.

- Kaja? Bármikor!- karoltam bele Zoeba, aki csak nevetni kezdett megnyilvánulásomon, és azonnal csacsogni kezdett Violettel, akivel a mai és a holnapi napot kezdték el összeállítani, hogy én és Dany csakis a vasárnapi versenyre tudjuk figyelni, így egy puszit nyomtam a lány homlokára, aki csak mosolyogva fordult felém. Ezért a mosolyért érte meg ma felkelni.

••

- Mit szeretnél karácsonyra?- ültem fel a konyhapultra, miközben Zoe már a vacsoránkkat készítette elő.

- Holnap még csak a Mikulás jön.- nevette el magát a lány, majd felém nyom egy kanalat, amin gomba és hús van, valamilyen szósszal.

- Öm én inkább maradok a hagyományos gyrosznál, ha nem baj.- utasítom el a kanalat, Zoe pedig csak vállat ránt, és megeszi azt az egy falat ételt- És tudom, hogy holnap csak a Mikulás jön, de mit szeretnél karácsonyra.

- Egy lámát!- csillantak fel a lány szemei, miközben elkezdte megteríteni az asztalt.

- Nem fogadjuk örökbe Danielt Zoe, túl sokat eszik.- ingatom a fejem lassan, miközben a pitákat az asztalra helyezem a salátával együtt.

- Majom.- neveti el magát Zoe, és helyet foglal velem szemben, én azonban felpattanok az eddigi belyemről, hogy visszamenjek a konyhába- Hová mész?- néz utánam a lány, de én már visszafelé is tartok.

- Ránk fér.- emelem fel a bort és a hozzá tartozó kép poharat, azonban Zoe összehúzott szemöldökkel nézett rám, tudom, hogy nem igazán szokott alkoholt fogyasztani, általában csak a nagyonobb összejövetelek alkalmával, ami természetesen nem egy rossz dolog, de azért néha...

- Szerintem is. Egy szép év volt ez.- mosolyodik el a lány, és én is megeresztek felé egy Daniel féle egész fogsoros mosolyt, miközben leülök vele szemben, és mindkettőnknek töltök egy-egy pohár vörösbort- Szóval akkor nem kapok lámát?- néz fel rám Zoe, miközben már a vacsorát fogyasztjuk.

- Nem, azt nem.- rázom a fejemet, furcsán nézve a lányra.

- És egy kis alpakát?

- Zoe az ugyan az.- nézek rá összehúzott szemekkel.

- Nem is!

- Kérj valami mást.

- Akkor fogadjuk örökbe Danielt és vegyünk egy kis kacsát.

- Kacsát kaphatsz, de nincs az az Isten, hogy Daniel betegye ide a lábát több, mint egy hétre.

- Akkor egy kacsi és egy nyuszi.

- Komolyan állatkártet akarunk nyitni?- nevetem el magam.

- Hát, majmom már van.- vigyorog rám.

- Te nőszemély!- nézek rá nevetve, majd felpattanok a helyemről, és őt is felkapva dobom le a nappalibam a kanapéra, ahol azonnal csikizni kezdem, mire nevetve próbál ellenkezni velem.

- Nehehe, tuhudodh, hogy szehrehetlekh.- nevet még mindig.

- Tudom, te kis csimpánz, én is szeretlek.- nyomok egy csókot ajkaira, majd ismét csikizni kezdem, miközben felülök mellé az ágyra...

•🐝•