• ɀꪮꫀ •

- Lassan ideje lenne összepakolni Barzíliába.- nyomta oda orrát a vállamnak a pilóta, még az ágyban fekve, miközben hátulról átkarolt.

- Mhm. Holnap.

- Holnap már szerda.- motyogja a fülembe.

- Biztos hogy nem, holnap még csak kedd.- motyogtam, miközben szembefordultam vele, ő pedig nevetni kezdett, és az orrát az enyémnek nyomta.

- Holnap szerda kismaci, ma csomagolunk.- nyomott egy hosszú csókot ajkaimra, majd megpróbált felkelni, de én a nyakába csimpaszkodtam.

- Ne hagyj itt! Hideg lesz.- néztem rá nagy szemekkel, ő pedig pimaszul elmosolyodott, mad fölém kerekedett, és a csípőmre ült, persze tartva magát, hogy ne nehezedjen rám teljes súlyával.

- Hideg?- fogta össze kezeimet a fejem felett, majd a nyakamhoz hajolt, és csókokkal kezdte behinteni azt, majd ajkai ismét megtalálták enyéimet.

- Hideg.- leheltem halkan, miközben megpróbáltam feljebb csúszni, de ő csak a fejét ingatta, miközben az orrát megint az enyémhez dörgölte.

- Nem szeretnénk, hogy megfázz.- csókol meg ismét, majd lassan elkezdte felfelé húzni a pizsama pólómat, miközben elengedte kezeimet, így azokat hajába tudtam vezetni, hogy ismét magamhoz tudjam húzni.

••

- Komolyan pakoljunk kellene.- duruzsolja a fülembe a férfi, engem pedig kiráz a hideg, miközben ő a csípőmre rajzol hüvelykujjávval koncentrikus köröket.

- Mhm kellene.- bújtam még jobban hozzá, mint egy kiscica, ő pedig nevetni kezdett, lágyan és mégis mélyen, engem pedig ez mosolygásra késztetett.

- Így nem érünk oda.- fúrja arcát a nyakhajlatomba.

- Dehogynem, maximum csomagok nélkül megyünk.- kezdek el kuncogni, ő pedig hirtelen átfogta a derekam, majd a hátára fordult, így én nevetve rajta feküdtem- Te szemét!

- Tíz perce még én voltam a világ legjobb embere.- duruzsolja a fülembe, mire ismét kuncogni kezdtem, és megfordultam karjai közt, és a kezemre támaszkodva nagy mosollyal figyeltem őt.

- Még mindig te vagy az Lando Norris.- mosolyogtam rá még szélesebben, mire ő feljebb húzott a mellkasán.

- Egy ilyen tökéletes nő mellett nem nehéz jónak lenni.- suttogta az ajkaimra, majd újra birtokba vette azokat, ekkor azonban megszólalt a telefonom, ami azt jelezte, hogy az apám hív, így kihangosítva az alattam fekvő férfi mellkasára helyeztem, fejemet pedig visszahajtottam a férfi mellkasára.

- Szia apa, mi történt?- símogattam a férfi arcát, aki a kezembe simult.

- Szervusz kincsem, ugye nem zavarlak?- ekkor a pilóta elkezdte rázni a fejét, mintha gúnyosan azt mondaná, áh ugyan, dehogyis, mire én éppen mellkason csaptam volna, de rájöttem, hogy azt az álom is hallotta volna, így csak csúnyán néztem a férfira, aki kezei közé fogta egyik kezem, és csókot nyomott ujjhegyeimre.

- Persze, hogy nem zavarsz apa. Szóval mi történt?

- Először is örülök, hogy kibékültünk az anyád születésnapján, az év végi Forma 1-es partin feltétlenül meg kell ezt köszönnöm annak a pilótának, Lando igazán szeret téged kincsem.- nyelvemet kinyújtva és mosolyogva néztem fel a férfira, aki önelégülten vigyorgott rám- Na de nem e miatt hívtalak kincsem, hanem hogy elmondjam, hogy a reklámfilm, amit forgattál az zseniális lett.

- Örülök, hogy tetszik apa, szerintem is nagyon jó lett, és mondd meg anyának, hogy hozok neki Brazíliából valamilyen növényt.

- Okvetlenül, a nappalink még nem hasonlít eléggé egy dzsungelre.- morogja az apám, mire nevetni kezdek.

- Ha ez megnyugtat, akkor Ladno nappaliba is ahhoz hasonlít.

- Legalább nem csak engem kínoz az anyád. Legyen szép napod drágám!

- Neked is apu, Oh és még valami, rúgd ki Leyat az apjával együtt! Puszi.- ezzel ki is nyomtam a hívást, a pilótaból pedig kitört a nevetés.

- Ennyi? Csak így egy csettintéssel?

- Apuci pici lánya vagyok, mit vártál? Na de gyerünk pakolni!- csaptam a mellkasára, majd felkeltem róla, ő pedig szinte morogni kezdett.

- Vegyél fel valamit, vagy komolyan csomagok nélkül megyünk.

- Inkább pakolj Norris!- néztem vissza rá, majd be is léptem a fürdőszobába a ruháimmal együtt.

••

- Komolyan azt a kutyát jobban kényezteted, mint engem.- hajtotta a fejét a vállamra a pilóta, nagy kezét pedig a combomra helyezte, és azzal szórakoztatta magát, hogy azt símogatta.

- Na, most miért mondod ezt?- nézek rá, ő pedig csak egy fintorral válaszolt- Csak beteg, te is tudod.- nyomtam egy puszit az orrára, mire ő amennyire csak tudott közel furakodott hozzám, ami az ülés karfája miatt nem igazán sikerült neki.

- Utálom a sima utasszállító gépeket.- morgott az orra alatt, ami engem nevetésre késztetett- Te most kinevetsz?- néz rám felvont szemöldökkel, belőlem pedig csak még hangosabban feltör a nevetés- Még jó, hogy innen nem rakhatnak ki bennünket.- ingatja a fejét a pilóta nevetve, miközben Fufy az én ölemből átlépked az övébe- Igaz kispajtás?- vakarta meg a jószág füle tövét- Máskülönben a gazdádat már rég kitették volna.- ekkor rezzent meg a telefon a kezemben, így elő is vettem azt, hogy megnézzem ki keresett.

danielricciardo

mindent előkészítettem! Csak ti hiányoztok kiscsaj!

z.z.morgenstern

fél óra múlva landolunk.
és Dany
imádlak, köszönöm, hogy segítettél!🥰

danielricciardo

tudod, egy tálca csokissüti😂
de nagyon szívesen Zoe, én is imádlak!😊

- Ki az?- hajol hozzám közelebb a brit, mire csak a fejemet ingatom.

- Csak Dany, már vár bennünket. Tudod milyen...- nevetem el magam, mire ő is nevetni kezd.

- Tudom milyen, persze, hogy tudom, pont olyan, mint én!- mutat magára büszkén, én pedig még hangosabban kezdek nevetni, mire egy légiutas kísérők lép oda hozzánk.

- Elnézést uram, kisasszony.- mosolyog ránk szélesen, mire Lando felém fordul.

- Én mondtam, hogy kitesznek Zoe, ha nem viselkedsz!- én csak egy szemforgatással díjazom beszólását, és elveszem tőle a kutyát, még a hölgy velünk szemben nevetni kezd.

- Csak szeretném tolmácsolni önöknek a pilótánk kívánságát, miszerint képet szeretne készíteni önökkel, így a landolás után megkérheti magukat, hogy maradjanak egy pillanatra?

- Persze,- mosolyog mellettem a pilóta, de végül felém forudul, kezét pedig ismét a combomra csúsztatja- persze csak ha neked is megfelel.

- Csak nem hal bele Dany a hiányuniba.- simogatom a kutyust a kezembem, mire a pilóta nevetve fordul vissza a hölgy felé.

- Mondja meg a pilótának, hogy nagyon szívesen maradunk pár percet.- ezzel a légiutas kísérők ott is hagyott bennünket, a maradék majdnem fél órás útra, amit a következő napok sajtóeseményeinek átbeszélésével töltöttünk.

••

- Akkor holnap este. Nyolc?

- Legyen kilenc.

- Fél kilenc?

- Ne már! Kilenc.

- Akkor kilenc.

- Min vitatkoztok?- lép ki a fürdőből Lando egy törölközővel a csípője körül.

- Tizennyolcas karika!- takarja el kezeivel arcát az ausztrál.

- Daniel mennyivel us vagy te idősebb nálunk?- nézek rá, ő pedig csak kinyújtja rám a nyelvét- Vedd úgy, hogy nem kérdeztem semmit.- legyintettem, majd a brit felé fordulam- Daniel lusta, és holnap kilencre akar menni a pályára, nem nyolcra.

- Nyolcra megyünk?- néz rám nagy szemekkel a férfi, én pedig elé lépkedek és a nyakába csimpaszkodok.

- Körbe szeretném tekerni a pályát...- nézek rá nagy szemekkel, ő pedig a csípőmet megfogva mosolyog le rám.

- Oké.- nyom egy lágy csókot ajkaimra, majd letesz, vissza a székre.

- Megyek, mielőtt még megerőszakolod itt nekem Zoet...- kelt fel Daniel, mire a brit felmutatja neki legszebbik ujját.

- Tudod ha ő is beleegyezik, akkor az nem erőszak.- ezzel ott is hagyott bennünket a férfi, de még visszaszólt csapattársának- Reggel nyolcra a pályán!

- Na szép, most reggel kelhetek korán!- néz rám összehúzott szemekkel az ausztrál, mire én csak szemeimet forgatom.

- Nem halsz bele Ricciardo, ha egy évben egyszer korán kimászol az ágyból.

- Honnan tudod, hogy nem halok bele?!

- Nincs olyan szerencsém Daniel.- legyintek lemondóan, miközben a pilóta durcásan felhúzott orral hagyta el a szobát.

- Nem kellett volna neki előre szólni, csak holnap reggel.- duruzsolta a fülembe a pilóta, miközben a vállaimra simította kezeit, engem pedig mindennek következtében kirázott a hideg.

- Lehet igazad van.- mosolyodom el, ő pedig egy csókot nyom a fülem mögötti bőrfelületre.

- Lemegyek, még van egy esti edzésem, utána csak a tiéd vagyok, mint délután.- nyom egy csókot ajkaimra is, mire én kuncogni kezdek, mintha egy kisiskolás lennénk mellette, de komolyan.

- Oké, én addig megírom a válaszaidat a holnapi kérdésekre.

- Jobban ismert lassan, mint én magamat.- nézett hátra rám nevetve.

- Ezért vagyok itt!- tárom szét kezeimet, ő pedig csak nagy mosollyal lépett ki a szobából, mire én azonnal felnyitottam a laptopom tetejét, ahol már várt is a videóhívásra való felkérés.

- Szia drágám!

• ꪶꪖꪀᦔꪮ •

Zoeval a tegnap megbeszéltek alapján ma körbe tekertük a pályát, de semmi más érdemleges nem történt, pedig én egész nap vártam rá.

- Miért vagy ilyen morcos?- ült le mellém, bele az ölembe, mire én kicsit távolabb húzódtam, ő pedig kíváncsian nézett rám.

- Csak nincs kedvem ma semmit sem csinálni.- csaptam át a TV-t, mire ő vállat vont, majd már ki is pattant az ölemből.

- Akkor csak én megyek el Violettel valahová.- vett elő a bőröndből egy ruhát. Ruhát? Az inkább volt egy póló, én pedig kikerekedett szemekkel néztem ahogy bemegy a fürdőszobába, és azonnal fel is pattantam, majd egy farmert és egy pólót rángattam magamra. Biztos hogy nem megy abban a ruhában sehová úgy, hogy nincs vele legalább egy férfi.

Kinyílt a fürdőszoba ajtaja, és Zoe lépkedett ki rajta, még mezítláb, és szinte csupasz lábakkal, még soha nem láttam őt ilyen rövid ruhában, így élesen beszívtam a levegőt, nem látta, hogy én is átöltöztem, hogy én éppen a fülbevalóival bajlódott, így csak egy idő után vett észre engem is.

- Te hová?- nézett rám kíváncsian.

- Ugye nem gondoltad, hogy elengedlek egyedül egy ilyen ruhában valahová.- mutatok végig rajta.

- Hát akkor gyere.- mosolyodik el kihívóan, mire én csak szaporábban veszem a levegőt.

- Mikor jön Violet?

- Ide? Nem jön, a bárnál találkozok vele.- ránt vállat, majd magához veszi a táskáját, és belelép a cipőjébe, és úgy indul el az ajtó felé, én pedig követem, a folyosón pedig ragaszkodóan magamhoz húzom őt, haragszom rá, de minimum még egy takarót rá kellett volna terítenem, ilyen ruhákat nem kellene, hogy legálisan áruljanak- Taxi?- fordul felém a lány, ő pedig csak bólintok, majd már le is intek egyet, és kinyitom az ajtót Zoe előtt, azért az anyám még jól nevelt.

A lány bediktálta a bár címét, ahová igyekeztünk, majd a tájat csodálta, Barazília valóban annyiszor lepi meg az embert, ahányszor jár itt. Mesés ez a hely, főleg ha egy ilyen nővel látja az ember. A fizetéssel megelőztem, majd kisegítettem a taxiból a lányt.

- Oda megyünk.- mutat előre, majd el is indul a hely felé, aminek sötétített üvegek voltak.

- Nem tetszik ez a hely nekem Zo, nem kellene másoknak is erre járniuk?- fordulok körbe, hiszen még csak a közelben se voltak olyan embercsoportok, akik potenciálisan egy bárban lennének.

- Túl sokat aggódsz Lan!- fordul felém, majd a felkaromnál fogva húzott maga mellé, normál esetben megmosolyogtatna ez a becenév, de most nem normál esetben vagyunk, hiszen ez nem egy normális nap.

Kinyitotta a bár ajtaját, majd engem tolt be előre a sötétbe, mikor éppen tiltakoztam volna, a fények felkapcsolódtak és a fél Forma 1, valamit a barátaink kiáltották egyszerre az arcomba, hogy Meglepetés!, hátulról pedig két kis kar ölelt át.

- Meglepetés.- suttogta a fülembe Zoe, mire azonnal felé fordultam, kezeim közé fogtam arcát, majd egy hosszú csókot nyomtam ajakira, majd lassan még pár kissebbet.

- Nem felejtetted el.- ingattam a fejem, mire ő hihetetlenkedve nézett rám, majd a mellkasomra csapott.

- Hogy felejtettem volna el?!

- Az te vagy, aki mindent elfelejt öcsi.- szólaltat mrg a hátam mögött Oliver. Oliver? Hirtelen fordultam meg, és néztem rá, egyik karjában Flo csimpaszkodott, míg másikba a barátnője karolt bele.

- Nem felejtettem el.- nevetett fel mellettem Zoe, majd kezét végighúzta hátamon és ellépett bele az embertömegbe egyedül hagyva engem régen látott családtagjaimmal.

Az este folyamán mindenkivel váltottam pár szót, és megtudtam, hogy az egészet Zeo találta kis, és hozta össze, borzalamsan büszke voltam rá, viszont már csak éjfél tájban értem oda hozzá, amikor is Chloéval és Hamiltonnal beszélgetett.

- Sziasztok.- léptem oda hozzájuk, és átkaroltam Zoet hátulról, miközben egy bárszéken ült.

- Szia.- nézett hátra rám mosolyogva a lány a karjaim közt, míg a barátaink csak mosolyogva néztek ránk.

- Mi megyünk is.- fogta át Chloé derekát a brit, mire az én mosolyom csak még nagyobb lett.

- Majd a pályán találkozunk drágám!- szólt még Zoe a lány után, ezek után azonban minden figyelmét csakis nekem szentelte.

- Nem érdemellek meg!- nyomtam ajkaimat övéi ellenen, amit ő csak mosolyogva fogadott, és kezeit nyakam köré fonta.

- Talán egyikünk sem érdemli meg a másikat, és pont ezért vagyunk mi ilyen tökéletlenül tökéletesek.- mosolyog rám, én pedig nevetni kezdek kijelentésén.

- Milyen igazad van? Mint mindig! Köszönöm ezt a mai estét!- ültem le a mellette lévő székre, mire ő is felén fordult.

- A szüleid és Cisca a szállodában vannak, ők úgy gondolták holnap csatlakoznak hozzánk.- mosolygott rám, de láttam rajta, hogy alig tudja visszatartani a nevezését, na igen, az apámat és az anyámat elképzelni egy ilyen helyen, én is nevetni kezdem, ahogyan ő is.

- Valahogy megértem, te hívtad meg őket?- néztem rá, mire félve bólintott egyet, én pedig kezeim közé vettem övéit, és egy csókot nyomtam ujjaira- Annyira köszönöm Zoe!

- Megérdemled Ladno, hidd el, viszont,- ugrott le a bárszékről, és előttem termett- táncolni akarok.

- Jaj ne, ehhez én nem ittam eleget!- kezdtem el tiltakozni azonnal, de ő csak maga után húzott, miközben nevetett a megjegyzésemen.

- Még jó, hogy nem ittál! Csak érezd jól magad.- tárta szét a kezeit, mire nevetni kezdtem, és kezeimat a csípőjére vezettem, ő pedig a nyakam köré fonta sajátjait.

••

- Istenem, meg fogok halni.- fogtam a fejemet reggel, mikor valaki az ajtónkon dörömbölt mellettem pedig Zoe szuszogott a legnagyobb nyugalomban, mint egy kisangyal. Felsőtestéte húztam a takarót, hiszen nem takarta azt semmi, ahogy hason feküdt, majd a fejére nyomtam egy csókot, és az ajtóhoz léptem, ahol még mindig dörömbölt valaki.

Útközben magamra kaptam a hotel egyik köntösét, miközben a szememet dörzsöltem ujjaimmal. Nem hinném, hogy nekem való ez a hétköznapi bulizás, de visszagondolva ez at este megmelengette a szívemet, Zoe valóban nem felejtette el a születésnapomat, sőt. Ekkor értem oda az ajtóhoz, és kinyitottam azt, ami előtt a húgom állt.

- Flo, mit akarsz te is hajnalok-hajnalán?

- Hajnal? Tíz óra, meddig voltatok ti ott?

- Passz, négyig? Talán ötig? De komolyan, mit akarsz itt?- dőltem neki az ajtófélfának, mire a húgom csak megforgatta szemeit, és megpróbált mellettem befurakodni a szobába.

- Zoeval akarok kávézni, engedj be!- próbál még mindig eltúrni engem az útjából, de én stabilan álltam ott, így nem tudott bejutni a kívánt helyiségbe.

- Zeo alszik, és ez így is marad, ajánlom neked, hogy maradjon így! Menj szépen vissza anyához, mert ha nem, akkor megmondom neki, hogy dugi Nutellád van a szobádban három helyen is.- néztem a szemébe, ő pedig tátott szájjal nézett rám.

- Te szemét!- csapja meg a mellkasomat, és már el is tűnt a látóteremből, én pedig visszaléptem a szobába, és konstaláltam, hogy borzalamsan áll ez a köntös.

- Nagyon szép vagy, hidd el nekem, de ne magadat bámuld a tükörben, hanem feküdj ide vissza mellém, mert fázom.- motyogta nekem Zoe, én pedig nevetve másztam vissza mellé az ágyba.

- Jó reggelt!- nyomtam egy csókot a nyakára, mire ő megsimította az arcomat.

- Jobb lett volna, ha itt vagy mellettem, mikor felkelek.- ilyenkor olyan érzésem van, mintha egyenesen a szívemet símogatná szavaival.

- Ezentúl itt leszek, mindig itt lesz Zoe!- húztam magamhoz amennyire csak lehetett, ő pedig még szorosabban ölelésébe bújt.

- Ilyenkor úgy érzem, hogy a világon semmi baj nem történhet, hogy mindentől és mindenkitől biztonságban vagyok.- tette az ő kis kezeit az enyémekre, én pedig játszani kezdtem ujjaival, miközben a vállát csókokkal hintettem be.

- Szeretlek Lando.- fordult meg karjaim közt, és kezei közé fogta arcomat.

- Én is szeretlek Zoe.- mosolyogtam rá, és végigsimítottam arcán.

Mindketten visszaaludtunk, így csak délben keltünk ki ismét az ágyból, hogy a családommal ebédeljünk. Flo és Cisca ebéd után elmentek a városba, Zoet is vinni akarták magukkal, azonban neki és nekem ma már dolgoznunk kellett, így háromkor már a pályánál voltunk, hogy a mai interjúnapot is magunk mögött hagyhassuk. Lewisszel, Georgerzsal és Maxszal kerültem egy csoportba, így szerencsére ma sem unatkoztam az interjúk közben, ahogyan Zoe sem, viszont amikor éppen nem a megadott válaszokat mondtam el, szegény lány a székem lábát rugdalta, csodálom hogy nem tört el valamelyik lábujja. Mondjuk ezt meg is jegyezte nekem a nap végén, miszerint máskor acélbetétet kér minden cipője orrába, amit hordani is szeretne mikor velem dolgozik.

Mindeközben kaptam tőle egy tárgyilagos születésnapi ajándékot is, ami egy videójáték volt, és két bármikor beváltható jegy, egy horvátországi nyaralásra, két személyre. Mondjuk ezzel jól elpoénkodtam, hogy majd viszem Danielt, mire csapattársam megjegyezte, hogy az utazás elfogadja, de nem nyújt olyan szolgáltatásokat, mint Zoe, és nem is főz rám. Valamit megjegyezte azt is, hogy egyikünk sem tud mostani, így egyenlőre Zoe kell, hogy maradjon az útitársam, majd amikor már valamelyikünk felelős családapa lesz, akkor együtt nyaralunk. Ez persze Zoe és Violet szerint sem fog megtörténni, de mindig történnek csodák állításuk szerint, így az is lehet szerintük, hogy valami világraszóló csoda folytán egyszer a kis duónk egyik fele megkomolyodik, és majd meg tud sütni egy tükörtojás. Mondjuk ez sem a közel jövőben lesz Zoe állítása szerint, hiszen ő már látott mindkettőnket saját állításuk szerint főzni, nos ezt mások nem igazán egy olyan folyamatnak látnák, ami után étel kerül az asztalra, de az a lényeg, hogy én és Dany megpróbáltuk.

Pénteken végig izgultam az egész napot, mert sikerült összeszedem egy szép törmelék darabot, ami miatt sérült az autóm, így végig a fiúkkal voltam, hogy meg tudjak bizonyosodni arról, hogy mindnek rendben lesz e szombaton, valamit hogy ha kell, akkor segítsek nekik, így reggel Zoe egy nagy adag kávéval és sütivel fogadott, hogy állítása szerint, ha már nem aludtam jól az éjjel, akkor legalább a reggelem legyen kellemes. Mondjuk ezt inkább neki volt köszönhető, nem pedig a hozott dolgoknak. Ahogy a ma reggel is miatta indult olyan jól, ahogyan.

- Mi ez a jókedv?- dobja le mellém magát Daniel vigyorogva, mire csak Zoe felé mutatok, aki éppen a két húgommal beszélgetett- Zoe? A világ egyik legaranyosabb lánya.- mosolyodott el ismét az ausztrál.

- Igen az.

- Mióta is vagytok együtt?- fordul felém Dany, mire vállat rántok.

- Több, mint fél éve. Szerinted korai egy...- nem fejeztem be a mondatot, így a pilóta társam felém fordult.

- Csak azt ne mondd, hogy még nem feküdtél le Zoeval.- néz rám felhúzott szemöldökkel Daniel, mire csak meglököm őt.

- Majom!

- Komolyra fordítva a szót, szerintem nem, vagy nem tudom, de ahogy te jónak érzed kicsi.- rántott vállat, majd itt is hagyott, és ahogy elhaladt a lányok mellett, lepacsizott Zoeval, aki csak nevetni kezdett ezen.

- Kocsiba Ladno!- szóltak oda nekem az egyik szerelőm, mire a lányok elindultak, hogy megkeressék anyáékat, Zoe pedig még nyomott egy utolsó csókot az ajkaimra, mielőtt helyet foglalt volna Andreas és Violet közt egy fejhallgatóval a fején, de még utoljára visszafordult felém, és biztatóan rám mosolygott, mire én a hecc kedvéből dobtam neki egy csókot a levegőben, és persze, hogy ekkor vett bennünket a kamera, így Zoe nevetve fordult a képernyők felé, míg Andreas kis szívecskéket mutogatva szekálta a lányt.

•🐝•