z.z.morgenstern

56 816 ember kedveli

cápikák! 🥰
Dany, vigyünk haza egyet! 🥺

5 091 hozzászólás

danielricciardo ja otthon pont elférne egy az 50x30-as akváriumomban...
    →alex_albon mióta van neked ilyen nagy házad?
    →z.z.morgenstern az udvaron tartja a medence mellett😂
    →danielricciardo centiméter te agyhalott...
    →alex_albon jaa
    →georgerussel63 hát ez kész😂😂

- Mehetünk a hotelba?- lépett vissza mellém Daniel fején a rája plüssel, hóna alatt egy plüss cápával, oldalán pedig egy plüss kékbálna táskával.

- Daniel téged szponzorál ez az ócenárium?- nézek rá nevetve, majd felém nyújtja a cápa plüsst.

- Ez a tiéd, azt mondtad, szeretnél egy cápát.- mosolyog rám, én pedig hatalmas szemekkel nézek vissza rá, és elveszem tőled a puha figurát.

- Köszönöm Daniel!- mosolyogtam a férfira, majd átöleltem, ami tekintve a méretbeli külömbségeinket, inkább úgy nézett ki, hogy én csimpaszkodtam a pilóta nyakában, ő pedig nevetve tartott.

- Erre való egy bátyj, nem igaz tücsök?- borzolta össze a hajam, amit nevetve engedtem neki.

- De, erre.- mosolyogtam rá, majd elindultam a hatalmas cápámmal ki a ruhatár felé, hogy felvegyük a pilótával a kapátjainkat és a sálainakat.

- Nem akarunk inni valahol egy forró csokit? Rád férne, amilyen rövid ruha van rajta ilyen hidegben.

- Ha én kávét kaphatok, akkor benne vagyok, amúgy nem értem mi bajod a ruhámmal.- nevetem el magam, miközben magamra vettem a kabátomat, amiben Daniel, mint egy igazi úriember, segített.

- Nem kapsz kávét, forró csokit kapsz.- indult el utána a pilóta, saját dolgait magára véve, de még kinyitva előttem az ajtót- De te lány, mesélhetnél is ám nekem.- dugja zsebre kezeit a pilóta, én pedig oldalra nézek, hiszen egész nap ezt a beszélgetést akartam elkerülni- Szóval van miről beszélned.- igazolja saját kétejeit az ausztrál- A Starbucksig kapsz időt, hogy átgondold.

- De akkor kaphatok pumpkin spice lattet?- nézek rá összeszorított ajkakkal, ő pedig csak hatalmas vigyorral ingatja a fejét.

- Kaphatsz, de akkor mindent hallani akarok.

- Fogsz is, hidd el.- mosolyodom el, miközben Daniel mellett az általa választott kávézó felé indultunk el.

Daniel elment megrendelni az italainkat, míg én egy üres asztalhoz letelepedtem, két széket szabadon hagyva nekem és a pilótának, a másik kettőre pedig a plüsseinket raktam le.

- Látszik, hogy a kisasszony nem ide valósi.- lépett mellém valaki, amikor sikeresen elfoglalatam a magamnak fenntartott helyre.

Mellettem egy látszólag japán, talán velem egy idős férfi állt, és nézett le rám. Már ránézésre is annyiba kerülhetett az egyik cipője, mint az én egész mai szerelésem, Danielével összevonva. Soha nem szerettem a nagyzoló embereket, nem tudtam felfogni, mire jó az...

- De még mennyire, hogy nem ide valósi a kisasszony, tősgyökeres svájci állampolgár.- lépett az asztalhoz Daniel is, és elém helyezett egy poharat, majd a japán férfira villantotta mind a harminckét csillogó fehér fogát.

- A kisasszony esetleg a barátnője?- néz az idegen Danyre, aki idő közben helyet foglalat velem szemben.

- Nem.- ingatta a fejét a pilóta- De a csapattársam igencsak haragudni, ha megengedném egy idegen japán üzletembernek, hogy rástartoljon a csajár. Bocs haver.- rántotta meg a vállát a férfi, nemtörődöm módon, majd beleivott a kávéjába.

- Szóval a csapattársad a pasija, ennek a gyönyörű kisasszonynak,- nézett rám egy Colgate mosollyal- akit maga hoz el kávézni. Azt hiszem az a gyerek nem érdemel maga mellé egy ilyen nőt. Nos mindennek ellenére, az anyám az angol jómodorra nevelt.- ingatta a fejét a férfi, komolyan szebb a kiejtése angolul, mint nekem vagy Danynek, pedig nem is az országban él, és  még csak nem is olyan helyen, ahol az angolt használnák- Így ezt mindet tiszteletben tartom.- enged meg felém egy lágy mosolyt, majd a jobb kezemet felemeli az asztalról, és egy lágy csókot nyom rá- Aiden Higashiyama vagyok, remélem még találkozunk, hiszen a sors kiszámíthatatlan.- lassan engedte el a kezem, ahogy haladt el az asztalunktól, majd még kifelé menet odaintett a baristának, én pedig döbbent arccal néztem a velem szemben ülő pilótára.

- Ez nagyon fura volt.

- Kell neked egy sapi, amin azt írja VAN PASIM, tiszta nagybetűvel, hátul a McLaren logóval, majd szólok a fiúknak.- könyveli el magában az ausztrál.

- Nagyon vicces vagy...- nézek rá unottan, de ő teljesen komolyan néz vissza rám.

- Ez nem vicc Zuzu, kapsz egy ilyen sapkát. De most, hogy bevégeztem a testőri szerepeimet, és egy büszke bátyj lehetek,- mutat magára meghatódva- meséld el, hogy hogy kötöttél reggel ki nálam egy tál csokis amerikai palacsintával.

- Vehetek később még egy kávét? Nem aludtam valami jól az éjjel.- fordítottam magam felé a poharamat, az ausztrál pedig csak bólintott.

- Miért nem aludtál jól?

- Tudod negyedikén a forgatás után Lando nagyon furcsán kezdett el viselkedni, mármint, nem közeledett ő sem felém, és nem engedte azt se, hogy én tegyem ezt, konkrétan még csak meg se csókolta azóta, de nem is

- Hogy mi? Nem csókolt meg?- csak a fejemet ingattam, majd vettem egy mély levegőt, hogy folytathassam.

- Nem, és azt se engedte, hogy én tegyem.- ingattam ismét a fejem lekonyult ajkakkal, nagyon rosszul esett ez, főleg úgy, hogy nem tudtam, hogy mit tettem, és nem is engedte a brit, hogy kiderítsem mi bántja velem kapcsolatban.

- Tessék?- nézett rám kikerekedett szemekkel, csak éppen a kávéját nem köpte rám.

- De nem is aludt velem, kedden abszolút nem, kint aludt a nappaliban, szerdán, ugye mi nem jöttünk akkor, szóval aznap se aludt velem, vagyis befeküdt mellém, de utána kiment, és inkább egész éjszaka játszott.

- Jézusom, ez komoly?- lassan bólintottam.

- Bocsi, hogy ezt rád zúdítottam, de még nincs itt Chloé, én nekem annyira nyomta már ez a szívem, és már nem bírtam volna ezt még egy napig magamban tartani.- már majdnem elsírtam maga, amikor is két erős kar fonódott körém, én pedig belebújtam az ölelésbe- Nem akarom elveszíteni Landot!- adtam meg magam végül a sírásnak, így rázkódva öleltem vissza a pilótát.

- Te erős nő vagy Zoe, de nem kell mindent magadban tartani, miért nem hívtál fel, hogy beszéljek vele?

- Mert ezt nekem kellene megoldanom, de nem kommunikál vele.- szipogva engedem el az ausztrál pilótát, aki azonnal egy zsebkendőt tartott felém.

- Beszélek vele Zoe.- simít végig az arcomon, én pedig csak vállat rántok, mert jelenleg így is érzek, nem tudom mivel érdemeltem ezt ki.

- Elmehetnénk a pályához?- nézek a férfira, aki elhúzza a száját, úgy néz rám- Tudom, hogy ott van, de oda jön Chloé is, és hozza Fufyt.

- Akkor megyünk, és kapsz egy kávét, de nem innen, itt akkora sor van, hogy még holnap se érnénk ki innen. Még jó, hogy az autó mellett volt egy kis kávés stand.

- Oké.- néztem fel a férfira egy hamiskás mosollyal, aki csak a fejét ingatta, de azonnal elkezdte összeszedni a plüssöket, de én kikaptam a kezéből a cápám- Ő az enyém. És Lola a neve.- szorítottam magamhoz, a pilóta pedig először csak vigyorgott, majd lassan nevetni kezdett, velem együtt, így hagytuk el a Starbucksot.

Lassan sétáltunk vissza a pilóta autójához, hiszen mire Chlo ide ér, még van másfél óránk, a pálya pedig csak egy órára van tőlünk. A pilóta a cuccainkat rakta be a csomagtartóba, míg én vettem magamnak még egy kávét.

- Te komolyan koffein függő vagy.- ingatja a fejét az ausztrál, míg megvárta, hogy én is berakjam a felesleges dolgaimat a csomagtartóba, majd lecsapta azt, és elindult, hogy helyet foglaljon a volán mögött, miközben én kinyújtottam rá a nyelvemet, mire csak nevetni kezdett.

Kezembe vettem telefonomat, majd a pilóta felé nyújtottam a vizét, aki elvette tőlem, majd ki is bontotta, és inni kezdett, amivel még nem is lenne baj, ha közben nem hagyta volna teljesen szabadon a kormányt, így fejemet ingatva, és egy mélyére sóhajtva oldottam fel a telefonomat, ahol azonnal egy cikk fogadott, amit Scarlett küldött.

Ismét feltűnt Zeo Zara Morgenstern Instagram oldalán a titokzatos gyűrű...

- Ez nem igaz.- vágtam a telefont a szélvédő előtti részre, mire az ausztrál döbbenten néz rám.

- Lando írt, vagy?

- Nem. Egy cikk.

- Sajtó, imádom.- tette meghatódottan jobb kezét a szívéhez az ausztrál.

- Én is.- motyogtam az orrom alatt, miközben kényelmesen elhelyezkedtem az ülésben, hogy a további utat kényelmesen tudjam eltölteni.

Lassan értünk a pályára, miközben a pilótával folyamatosan énekeltünk, mindent ami a rádióban szólt, ami elég érdekesen hangott, tekintettel a néha-néha megszólaló japán dalokra. A cápámmal a hónam alatt indultam el az ausztrál mellett a paddockba. Mondjuk ez is elég furcsán nézhetett ki, hogy mellette szögdécselek szövet kabátban, hatalmas sállal a nyakamban, jóban alatt egy hatalmas plüss cápával, hátamon a táskámmal, lábaimon pedig bakanccsal.

- Chloé!- szaladtam azonnal oda a lányhoz, majd nyakában is borultak, neki pedig kezéből a két póráz kicsúszott, egyik végén Fufyval, másikon pedig Roscoeval.

• ꪶꪖꪀᦔꪮ •

Amikor Zoe Chloé nyakába ugrott, Daniel éppen akkor kapta el a felkaromat, és maga után rántott, ezzel elhúzza Lewis elől, akivel eddig beszélgettem.

- Te jól vagy ember?- nézek rá, amikor belökött a velünk először szembe jövő ajtón, ami egy takarító szertár volt. Ez kezd egyre kínosabb lenni.

- Én?- mutat magára csapattársam- Én teljesen jól, de te, na te vagy nem vagy, vagy nem leszel, ez már csak tőled függ.

- Hogy mi?- nézek rá értetlenül.

- Képzeld csak el, Zoe ma valahogy nálam kötött ki reggel, szomorúan, tudod miért? Mert te, drága barátom, mert te már két napja nem alszol vele, már két napja, még csak azt se engeded neki, hogy megcsókold, óh és még csak nem is beszélsz vele. Vagy ásd el magad Lando Norris, vagy beszélj azzal a szerencsétlen lánnyal. Ma sírt, fogod mi van?! SÍRT!- kiáltott rám, én pedig döbbenten néztem rá.

- Sírt?

- Hány nyelven mondjam még el te tajparaszt?!- rivallt rám, majd ki is viharzik a szobából, ahová Lewis dugja be a fejét döbbenten.

- Ez fura volt.- jelenti ki, majd már tovább is megy, és ahogy én is kimegyek, már nincsen a folyosón se Zoe és Chloé, se Roscoe és Fufy.

Telefonomat elővéve indultam el felkutatni a két lányt.

- Alex? Élő tudod nekem keríteni Georgeot, és tudunk mind a négyen találkozni a közös ebédlőben mondjuk negyed óra múlva? Kösz.- ennyit nyögtem a készülékbe, majd már le is tettem, és tovább folytatom a két lány keresését.

Sikeresen nem találtam meg a két nőt, valami még a mérnököm is leintett, így még vele átbeszéltem a lehetséges adatokat, de e miatt most kések arról a találkozóról, amit én szerveztem magamnak.

- Már azt hittük, nem is jössz.- jegyzi meg azonnal George, Alex pedig hevesen bólogat mellette.

- Bocs. De nagyon nagy szükségem van a segítségetekre.- dobtam le magam az egyik székre, mire a két férfi összenéz.

- Harapófogót is hozzunk?- nézett rám Alex, amikor a pincér lány lerakta eléjük az italukat, majd felvette az én rendelésemet is, majd ekkor elkezdtem nekik mesélni az egész történetet a harmadikai utáni vacsora utáni dolgoktól kezdve, ők pedig nyugodtan hallgattak végig.

- Komolyan e miatt szenvedsz ennyire? Vagy mondd el neki, vagy ne, de ne tedd tönkre mindkettőtöket.- csapta le az asztalra Alex a poharát, amikor úgy ítélte meg, már eleget beszéltem.

- És akkor álljak oda elé, higy szia szívem, képzeld el smároltam Leyával?

- Hát, ha így akarod megmondani, akkor a szívemet inkább hagyd ki.- nevette el magát George, de amikor Alex is és én is összehúzott szemekkel néztünk rá, inkább maga elé emelte kezeit védekezés képpen.

- Nem hinném, hogy ha ezt így neki is elmondod, akkor bármi olyant fendezne fel a sorok között, hogy te halálosan szerelmes vagy abba a másik csajba.

- Szerintem se, de ha nem beszélsz vele, akkor ösztönösen valami hasonlóra fog gondolni.- támasztja alá brit barátom a thai fiú megszólalását.

- Ja ez valami nő ösztön, beléjük van kódolva.- helyesel Alex is.

- Elmondom neki, ma este, de most sajtóznunk kell.- álltam fel, ahová két társam is követett, majd megindulunk az egymás mellett felsorakoztatott sajtó szobák felé, amelyek közül az első ajtajában ott állt Zoe, Daniel és Violett társaságában.

- Sziasztok!- intett oda nekik Alex, majd már tovább is ment, hiszen neki is kost vannak a kötelezői, de George oda jött velem a kis társasághoz.

- Sziasztok,- intett egyet, majd már le is hajolt a Zoe kezében csüngő jószághoz- jaj egyelek meg, milyen kis cukorpofa vagy te, te kis morzsa.- kezdte el dögönyözni a kisállatot a brit, mire Zoe csillogó szemekkel nézett rá.

- George, igaz hogy neked csak egy óra múlva lesznek interjúid?

- Igen, a Mercisekkel, miért?- egyenesedik fel a fiú, így viszont jóval Zoe fölé magasodik.

- Lewis és Chloé eltűntek- kezdett bele, de Daniel közbe vágott.

- Mind sejtjük, hogy hová.- erre a megnyilvánulására viszont Violet oldalba könyökölte.

- Én nem tudom kire bízni ezt a cukorbogyót, esetleg nem vigyaznál rá?- tartja a fiú felé a kutyát, aki azonnal ki is kapja a kezei közül.

- Dehogynem! Tudod a számom, hívj ha végeztél.- ezzel el is indult a kutyához gügyögve, aki a vállán nyugtatta a buksiját.

- Gyerünk be, mert Andreas a fejünkre olvassa a tíz évvel ezelőtti bliccelésünket is, amit meg se csináltunk.- intett a terem felé Zoe, majd be is lökte az ajtót, és maga mellett Violettel lép be a terembe.

- Szóval?- sziszegi oda nekem Dany befelé menet.

- Este beszélek vele.- erre csak bólint, és helyet foglal a sajtósa előtti székben, ahogy tettem azt én is.

Háromnegyed óra volt a sajtó, utána Zoe azonnal szaladt, hogy Georgetól elhozza Fufyt, hogy a fiú is mehessen a saját dolgait intézni. Mi pedig Daniellel éppen az edzőteremben voltunk, hogy a mai napi adagunkat itt is el tudjuk végezni. Már fél órája futottunk mindketten, amikor szóltak, hogy pakoljunk, és menjünk vissza a hotelbe pihenni, mert már csak mi vagyunk itt. Ezek szerint Zoe már a szobánkban van.

- Miért nem aludtál vele?- dobja le magát mellém az ausztrál férfi, amikor a cipőmet kötözöm- Mert neki nem mondtad el, ez kétszáz százalék, de nekem még elmondhatnád.- mutat mára kezein a cipőivel.

- Kedden, amikor a forgatáson te és Zoe Hamiltonnal voltatok elfoglalva, én pedig nyújtottam, Leya oda jött hozzám, és a torkomon ledugta a nyelvét, és egy utolsó baromnak érzem magam, holott nem csináltam semmit sem, de ezek után még csak Zoe szemébe se tudtam volna nézni, ezek után.- vágtam a padlóhoz a sportcipőimet, majd a falhoz is rúgtam azokat- Tudom, hogy elbasztam, de elfogom neki mondani,- túrok a hajamba- ha vissza értem a hotelbe, akkor beszélek vele.

- Alakítok egy antiLeya klubbot,- ingatta a fejét az ausztrál- nekem nem volt szimpatikus az a plasztik baba, úgy nézett rám, mint egy darab húsra.

- Azt is gondolta rólad szerintem.- álltam fel, hogy összeszedjem a szétdobált cuccaimat- De a klubb szerintem is egy jó ötlet.

- Szerintem az a csaj, itt mindenkire úgy nézne.

- Mondjuk Charles azt hiszem már

- Be ne fejezd! Fúj! Még belegondolni is rossz. De akkor beszélj Zoval, szegény tényleg nagyon összetört ma.- ingatta a fejét ausztrál barátom, aki ezzel ki is ment az ajtón, hiszen ő már kész volt.

Összeszedtem a dolgaimat, majd elindultam vissza a hotelbe, hogy végre beszélni tudják Zoeval is. A csapattól kapott autóval egy óra alatt meg tudtam oldani a dolgaimat és máris a hotelszobában voltam kezemben egy nagyon csokor virággal, és egy doboz bonbonnal, de amikor beléptem az ajtón, az előszobában két bőrönd állt ott, a háttérben pedig Zoe szedte össze a kézitáskájának tartalmát. Amikor megláttam a lányt, a kezemből kiestek a vásárolt dolgok, és a kulcsaim is csúsztak utánuk, amikor pedig Zoe is meglátott engem, az ő kezéből is a padlón kötöttek ki, és ott álltunk egymással szemben, és úgy néztünk egymásra, mint két elveszett ember.

- Zoe.- leheltem a lány nevét, aki erre, mintha benyomtak volna rajta egy gombot, ismét mozogni kezdett, majd térdre ereszkedett, hogy össze tudja szedni a dolgokat, amik kiestek a táskájából.

Én pedig mindeközben ott álltam egy helyben, és csak figyeltem őt, ahogy összeszedi a dolgait, majd a már összekészített bőröndökhöz lép, és maga után kezdi húzni azokat, azonban még időben a csuklója után kapok.

- Nem mehetsz el!- nézek kétségbeesetten a szemeibe, nála pedig talán ekkor szakadt el valami, hiszen gyönyörű kék szemeiből hatalmas könnycseppek gurultak le arcán.

- MIÉRT NEM?! Két napja nem alszol velem, nem kommunikálsz velem, annyit se mondasz, hogy szia! Miért ne mehetnék el?! Komolyan nem tudom, hogy mit csináltam Lando Norris, de ha nem tűnt volna fel, akkor nem jöttem rá, te pedig nem igazán mutatsz hajlandóságot arra, hogy elmondd. Nekem ez nem megy! Miért maradjak itt, veled egy szobában, ha még rám nézned is fáj?!- fakadt ki, belegondolva, teljesen jogosan.

- Zoe, csak nyugodj meg.- beszéltem hozzá lágy hangon, mire belőle még jobban feltört a zokogás, én pedig a mellkasomhoz húzva őt öleltem át- Kérlek nyugodj meg drágám! Nyugodj meg.- símogattam a haját, és egy csókot nyomtam a feje tetejére- Minden rendben lesz, csak nyugodj meg.

A franciaágyig hátráltam a lánnyal a karjaim közt, majd lassan leereszkedtem rá, és az ölembe vettem a lányt, aki még mindig a kezeim közt rázkódott, én pedig lassan ringatni kezdtem, és lágyan beszéltem hozzá, hogy megnyugodjon.

- Elmondom neked, mi történt, sajnálom, hogy nem mondtam el. Nagyon szeretlek téged, nem értem, miért is nem mondtam neked el ezt eddig.- beszéltem még mindig halkan a szipogó lányhoz, aki a pólómba kapaszkodott, mintha nem akarná, hogy elmehessek- Negyedikén, amikor a kisfilmet forgattuk, akkor te és Dany Lewis részével voltatok elfoglalva, Scarlett pedig mosdóba ment, én akkor hátul nyújtottam. Akkor oda jött hozzám Leya, és beszélt velem,- hagytam egy kis szünetet, és egy nagyon sóhajtottam- hanem megcsókolt, de azonnal ellöktem magamtól,- Zoe megint rázkódni kezdett a kezeim közt- Zoe mi történt? Nem csináltam semmit csak ő- nem tudtam befejezni, mert a lány kőzbevágott.

- És ezt nem lehetett nekem elmondani?! Komolyan ilyennek ismersz te engem Lanod?- sírt még mindig, de egyre keservesebben, én pedig még öt métert süllyesdtem a pokol felé.

- Nem,- suttogtam lassan- nem ilyennek, de tükörbe se tudtam nézni ezek után, de ami történt

- Nem érdekel, ami történt!- kiáltotta, majd ellökte magát tőlem, de így kicsúszott kezeim közül, és a padlón kötött ki, ahol még jobban zokogni kezdett- Engem az érdekel, hogy nem bízol bennem annyira, hogy ezt elmondd nekem.- motyogta maga elé, hiszen még mindig sírt, és lassan nekem is legördült egy egy sós csepp a szemeimből.

- Nagyon sajnálom, mindenél jobban.- ültem le mellé, és ismét az ölembe húztam, és most ő sem lökött el, ezt pedig már félsikerként könyveltem le- Mindent meg fogok tenni, hogy ezt minél gyorsabban el tudd felejteni.- kezdtem el ismét ringatni, mire ő szaggatottan vette egy mély levegőt, bólintott, majd felkelt az ölemből, majd a bőröndjei mellé ment. Ha most elmegy, akkor nem tudom, hogy valaha vissza tudom e szerezni.

- Elmegyek megfürödni.- beszélt még mindig suttogva a sírás miatt, nekem pedig egy hatalmas kő gördült le a szívemről, hiszen nem hagyott itt, nem vagyok egy utolsó alpári szemétláda, és kaptam még egy esélyt, hogy mindet helyre hozzák, amit el is kezdem azzal, hogy rendelek egy vacsorát, összeszedtem a dolgokat, amiket Zoenak szántam, majd a bőröndöket visszahúzva a szobába elkezdtem kipakolni azokat, vissza a szekrénybe, miközben a lány megnyitotta a fürdőszobában a vizet.

danielricciardo

899 780 ember kedveli

amikor egy nő szomorú, akkor csak egy plüss cápikát kell venni neki! 😁😊🦙🦈

A hozzászólások lehetősége le van tiltva.

•🐝•