• ɀꪮꫀ •

Arra keltem fel, hogy valaki a vállamnál fogva kezd el rázni.

- Lando?- nyitom ki lassan szeme, és motyogom a férfi nevét, aki azonnal magához is von.

- Jézusom, tudod hogy megijedtem?- szipogott a brit férfi, miközben a vállamba fúrta a fejét.

- Csak aludtam.- motyogtam még mindig, miközben kezemet kiemelve a vízből dörgöltem meg a szemeim- De hé, te miért sírsz?- emelem magam elé az arcát állánál fogva.

- Soha többé ne aludj el a kádban! Veszélyes Zoe, nagyon veszélyes!- fogta közre arcomat kezeivel, én pedig döbbenten néztem rá, hiszen szemeiben még mindig csillogtak az el nem hullott könnyek.

- Jól vagyok Lando.- suttogtam a rémült férfinak- De nem akartam elaludni, csak nagyon álmos és lázas voltam, amikor beleültem.- magyaráztam meg neki a helyzetet.

- De akkor legalább máskor várj meg mielőtt eljössz fürödni.- ölel ismét magához a férfi, miközben valaki az ajtóban megköszörüli a torkát, így oda kapom a tekintetemet, majd azonnal éreztem, ahogy az arcomat elönti a pír.

- Nyugi, nem láttam semmit, de én kint leszek, majd ott megvárlak benneteket.- mutat maga mögé az ausztrál férfi, majd már el is hagyja a helyiséget becsukva maga után az ajtót.

- Az mi?- mutatok a csepén szétfolyt enyhén lilás folyadékra, tele üvegszilánkokkal, és egy ajándékszatyor kapott még helyet a csendéletben.

- Az, csak egy kis baleset.- fordul vissza felém Lando, hiszen ő is arra nézett, hogy láthassa mire gondolok. Felültem teljesen a kádban, egy kicsit még mindig kómás fejjel, mert ez a rögtönzött kis szundi, meg a megfázás nem a legjobb kombináció. Amikor megkapaszkodtam a kád szélén, akkor néztem csak le, ahol apró és nagyobb vér cseppek felváltva szegélyezték a pilóta lábait.

- Lando Norris te vérzel.- kapom a szám elé a kezemet, már sokkal éberebben, így a férfi is oda néz, ahová én is néztem.

- Észre sem vettem,- motyogja az orra alatt- de nem fáj!

- Nem érdekel,- pánikoltam be- azonnal menj ki, és ülj le az ágyra, megtörölközöm, és én is megyek.- már éppen ellenkezett volna, de még időben folytattam saját mondókámat- Semmi ellenvetés, én teljesen jól vagyok, de te nem, menj ki, én is megyek majd, és leápolom a lábad.

Lassan bólintva és még mindig kétkedve állt fel a pilóta, és amikor elhagyta a helyiséget, akkor én is felkeltem, hogy minél gyorsabban ki tudjak menni hozzá. Szárazra töröltem a testem, majd a behozott pizsamámat vettem fel, és elővettem a mosdó alól az elsősegély dobozt, majd azzal együtt léptem ki a szobába, ahol a két pilóta egymással szemben ült.

- Jól vagy Zoe?- néz rám Daniel, eléggé megviselt arccal.

- Persze Dany, nagyon is jól, köszönöm, csak Lando reagálta túl az egészet egy kicsit, mondjuk megértem, de akkor is.- ültem le a brit elé a földre, hogy egy szinten legyek az ágyról lelógó lábaival.

- Úgy értem a megfázás...- pontosít az ausztrál férfi, amikor mellém telepedik, hogy ne egyedül kelljen elbajlódnom a dobozzal és Lando lábával is egyszerre.

- Persze,- mosolygok a férfira- holnap már megyek dolgozni is. Nem bírnék ki még egy napot itt az ágyban.

- Pedig muszáj lesz!- könyököl fel az ágyon a brit, és úgy néz le rám és Danielre, mi pedig először összenézünk, majd mindketten fel a pilótára, aki nyög egyet, amikor hozzáérek az üvegszilánkok által felsértett talpához.

- Nem lesz muszáj Lando, megyek veled holnap, te se maradsz a talpad miatt, igaz?- nézek fel rá felvont szemöldökkel, ő pedig elhúzott szájjal bólint egyet, tudja,hogy innen már nyert ügyem van- Akkor én sem fogok egy kis orrfolyás miatt még egy napot itt tölteni egyedül. Igazam van Daniel?

- Igaza van Lando,- bólint az ausztrál- hiányzik a boxból, Violetnek is, plusz addig se fog bealudni a kádban.

- Ha, ha, milyen humoros!- állapítom meg a brit lábát tisztítva.

- Csak az utolsó érvvel tudok egyetérteni.- ingatja a fejét még mindig morcosan a fiatalabb pilóta.

- Nekem már az az egy is elég Norris.- töröltem le az egész talpát hidrogénnel, majd a másikat is az ölembe vettem- Ebben van egy szilánk.- húzom el a számat.

- Hogy mi?- ül fel hirtelen Lando, ezzel megijesztve Danielt és engem is, így mivel ő is és én is guggolt, így mindketten seggreültünk ijedtünkben.

- Majom!- háborodik fel mellettem az ausztrál, én pedig hevesen bólogatni kezdek mellette.

- Mondta valaki, hogy gázolj át az üvegszilánkokon? Hozom a szemüvegem, Dany előkeresed onnan a pincettát?- mutatok a dobozba, ő pedig csak bólint, így elindulok a táskám felé, hogy előszedjem a szemüvegem.

- Itt van!- emeli fel diadalittasan a fényesen csillogó tárgyat az ausztrál.

- Akkor kezdjük el kihalászni a zseniális csapattársad lábából az oda nem illő dolgokat.- dörzsöltem össze kezeimet, mire az ausztrál férfi csak cinkosul nevetni kezd mellettem, Lando pedig egyre kétségbeesettebben néz ránk.

••

- Nem kellett volna még ma eljönnöd!- lépked mellettem a pilóta, miközben szeme elé húzz a napszemüvegét, ujjait pedig összekulcsolta enyémekkel.

- Nem? Neked sem.- mutatok a lábára, hiszen még fáj neki, annak ellenére is, hogy tegnap sikerült szépen leápolnunk Daniellel, és egész hátralévő napon pihentette.

- Kis betegszabi? Ellógunk Párizsba, vagy Marseillesbe?- suttogja a fülembe, én pedig nevetni kezdek mellette.

- Nekem tetszik Le Castellet.- nézek fel rá nevetve, ő pedig csak a fejét ingatja hihetetlenkedve.

- Gyötrelmes vagy te nőszemély! De azért a nagydíj után egy párizsi kiruccanás?- néz még mindig rám kíváncsian.

- De csak, ha nem baj, hogy jönnének Chloéék és Scarlették is.

- Lewis és Maximilian? Nekem rendben van.- ránt vállat a brit, így mosolyogva nyomok egy kis csókot a szájára, ő azonban szorosan magához húz, és elmélyíti a csókunkat.

- Norris te nem vagy még ehhez kicsi?- szakítja félbe a pillanatot egy hang, így lassan elszakad tőlem a pilóta, és a hang felé fordul, ahol Lewis Hamilton és Chloé szobrozik- Egy közös reggeli?- vigyorog ránk a Mercedeses pilóta.

- Téged még nem evett meg Chloé apja?- nézek rá felvont szemöldökkel, Lando és Chloé pedig nevetni kezdenek, míg a másik brit unottan néz rám.

- Csak majdnem nyelte le keresztben.- nevet még mindig a barátnőm.

- Ebben az esetben minden szaftos részletet hallani akarok arról a családi napról!- lépek el a két brit mellett, hogy Chloéba karolva elindulhassak a McLaren ebédlőrésze felé, hiszen oda ímmel-ámmal, de beengedik Lewist is, mondjuk elég ferde szemmel néznek rá.

••

- Zavarok?- nézek fel az éppen ajtót nyitó pilótára, aki egyben döbbenettel néz vissza rám.

- Nem Zo, történt valami?- dől neki az ajtókeretnek a pilóta, én pedig csak a fejemet ingatom, majd feltartom mindkét kezemet.

- Forró csoki, ami hideg, tekintve, hogy nyár van, de gondoltam rád fér egy beszélgetés most, és tőlem nem tudja meg senki.- utaltam az aznapi nem éppen rózsás teljesítményére.

Apró mosoly játszott az ajkain, miközben félreállt az ajtóból, hogy nyugodtan bemehessek azon, majd becsukta utána a fehérre mázolt szerkezetet, és a nappali felé mutatott, ahol helyet is foglaltam a kanapén, majd az egyik poharat a pilóta elé tettem le, másikat pedig kezemben fogtam.

- Landot nem zavarja, hogy itt vagy?- néz rám a férfi, miközben ő is magához veszi az italát.

- Kellene, hogy zavarja?- nézek rá kíváncsian, mire az ő arcán egy halvány mosoly jelenik meg ismét- Amúgy mondtam neki, hogy eljövök, mondjuk nem hiszem, hogy hallotta, tekintve, hogy ott van, Alex és George és éppen videójatékoznak.

- Biztos, hogy nem hallotta.- nyugtatott meg a férfi, mire mindketten nevetni kezdtünk.

- Még nem is kérdeztem, milyen a szezon?- nézek fel a velem szemben ülőre, akinek végre szemei is mosolyognak, nem csak ajkai görbülnek felfelé.

- Hát már benne vagyok pár éve a sportban, de még mindig izgalmas.

- Ezt elhiszem.

- És neked? Milyen itt?

- Szörnyen fárasztó.- nevetem el magam, amibe a férfi is csatlakozik, és bólogtava jelzi, hogy osztja a véleményemet- Viszont imádom, nem olyan, mint az irodai munkám, itt minden nap van valami, amire nem számít az ember.

- Mint az én mai teljesítményem.- bólogat lassan a férfi, én pedig egy szomorú mosollyal nézek rá.

- Tudod, én nem éppen tudom, vagy csak nem akarom tudni, hogy hogyan is indult a mi kapcsolatunk, de azt hiszem, vagyis ezt tudom, hogy nem vagyok a legjobb az érzelmek kimutatásában, egyrészt ezért is vagyok itt, te eddig minden futamon ott voltál mellettem ha kellett. Szereltek Daniel, mintha a meg nem született bátyám lennél, és én nem tudom, hogyan kell szeretni egy testvért, vagyis csak Chloét, de abba is évekig tartott beletanulnom, de mindent meg fogok tenni, hogy legalább olyan jó barátod legyek neked én, mint amilyen te vagy nekem.- végig a kezeimet néztem, csak az utolsó szavak közben emeleten fel tekintetemet a pilótára, aki egy hatalmas mosollyal figyelt engem.

- Én is szeretlek Törpe. De akkor mostmár hívhatlak huginak?

- Daniel Ricciardo, leszúrtad, kiszedted a szívét és a folyóba dobtad a pillanatnak!- csapok a combomra nevetve, majd a férfi is hahotazásban tör ki velem szemben.

- De te így szeretsz!

- Néha nem is értem miért.- ingatom a fejem még mindig nevetve.

z.z.morgenstern

  43 670 ember kedveli

   végre újra együtt...

  A hozzászólások lehetősége le van tiltva

•🐝•