• ɀꪮꫀ •

  z.z.morgenstern

  22 244 ember kedveli

  time, time, time...

  8763 hozzászólás

- Én akkor itt is hagylak.- szedte össze a cuccait Dilara, hiszen ragaszkodott hozzá, hogy ő segítsen nekem felkészülni a vacsorára a pilótával- Remélem holnap reggel már azt olvashatom, hogy új álompár van a boxutcában.- kacsint rám, majd válaszra sem várva viharzik ki az ajtón, én pedig alsó ajkamat rágva járkáltam fel-alá a hotelszobában.

Jól döntöttem? Mondjuk ezen lehet nem most kéne elkezdenem gondolkodni, hanem még Ausztráliában kellett volna, de mostmár itt vagyok, Landoval együtt, aki mindennek ellenére is szimpatikus számomra, de vajon annyira, hogy képes lennék vele elkezdeni egy komoly kapcsolatot? Kopognak az ajtón, így a fekete kistáskámat magamhoz véve megyek ajtót nyitni...

••

Lassan csukom le a laptopom tetejét, majd a szemüvegemet levéve azt is ráteszem, és a velem szemben alvó pilótára nézek.

Az étterembe érve a brit kihúzta nekem a széket, majd be is tolta azt, amikor helyet foglaltam, egy pincért odaintve rendelt nekünk italt, mintha már milliószor csinálta volna.

Lassan nyújtózkodva egyet még jobban elterül a repülőn helyet kapó kanapén, de folytatja a megnyugtató alvást, hogy a következő helyszínre már a lehető legkipihentebben érkezhessen meg velem együtt.

Amikor meghozták a pilóta által rendelt italt, ő leadta az étel rendelésünket is, majd végre teljesen csak nekem szentelte a figyelmét, és beszélgetni kezdett velem a világ legalapvetőbb dolgairól, tőle ez mégsem volt természetes, hiszen van az az ember, akit a kamerák előtt ismerhetünk meg, és van az az ember, akit csak nagyon keveseknek mutat meg.

- A kávéja és az úr teája Kisasszony.- teszi le elém a csészéket a légiutas kísérő, ezzel kiszakítva engem a merengésemből.

- Köszönöm!- mosolygok fel a nőre, aki ezt viszonozza, majd már megy is tovább, én pedig az ölembe veszem a fehér csészét, és elkezdem kevergetni benne a fekete löttyöt, amiben egy hasonló örvény jön létre, mint ami a gondolataimban is van jelenleg.

Szinte az egész vacsorát végig beszéltük, minden olyan témát érintve, ami a britet vagy engem érdekelt a másikkal kapcsolatban. Szóba került az előző év is, ahogy az is, hogy mindketten ugyan úgy hibáztunk, és hogy kezdjük az egészet tisztalappal, ezzel elfelejtve a Melbourne-i kissebb incidensünket is... Miután mindketten befejeztük az étkezést Lando úgy gondolta, megmutatja nekem azt, amit ő eddig felfedezett a fővárosból, tekintve, hogy ő már jóval többször járt itt nálam, és bár én is végigjártam már ma szint az egész várost, ez most mégis más volt, sokkal kellemesebb hangulatú, mintha egy lágy érzés ölelt volna körül, miközben a pilótával sétáltam a hatalmas kivilágított épületek között.

- Lando.- guggolok le a pilóta mellé, és lassan megérintem az arcát- Ideje felkelni.- tekintve, hogy nemsokára landolunk, és még a heti programját sem sikerült vele átnéznem.

A Kínai Nagydíj az egyik legforgalmasabb az év eleji versenyhétvégékből, na nem mintha a többi nem lenne az, de ez Sanghajban különösen az.

- Mhm.- motyogja a brit, majd a másik oldalára fordul feje tetejéig betakarózva, így kénytelen vagyok félig felülni az ágyra, hogy ismét elérjem az arcát.

- Hé Ladno, kelj fel szépen.- húzom le a takarót az arcáról, de arra nem készültem fel, hogy magam mellé ránt, és úgy szorít magához, mintha egy plüss maci lennék, miközben arca enyémmel szemben van, és álmos szemekkel figyeli minden rezzenésem.

És végül ismét megcsókolt.

- Jó reggelt.- szólal meg álmos rekedtes hangján, én pedig fülig prulva nézek rá.

- Neked is álomszuszék.- túrom szét a haját, majd felülök, így a lábaim a pilóta csípőjén lógnak át.

Csak mi ketten indultunk Londonból, így a McLaren úgy gondolta egy magángép tökéletesen meg fog felelni nekünk, mondjuk én sima repülővel is beértem volna.

- Ne gondolkozz már annyit,- tornázza fel magát a brit ülő helyzetbe- árt a szépségnek.- ásít egy nagyot, én pedig megnyilvánulását egy csúnya nézéssel díjazom, mire neki csak még nagyobb mosoly terül el az arcán- Mondjuk vannak szembeötlő kivételek.

- Hol van az a Lando Norris, aki csak csendben ült, néha bedobott egy-egy vicces, vagy éppen nem annyira humoros beszólást?- emelem az ég felé a tekintetem, a pilóta pedig nevetni kezd, majd mocorogni a lábaim alatt.

- Száműztem, ezzel a csodálatos béta verzióval kell beérned.- mutat végig magán, én pedig csak a szememet forgatom, ám arcomon egy mosoly ül immár nekem is.

- Egoista brit.- nevetem el magam, majd megpróbálok felkelni, de a pilóta rám pakolja a lábait, és odahúz maga mellé, és a nyakamba fúrja az arcát.

- Az Hamilton,- próbálja elhelyezni fejét a vállamnál- de csak adj még fél órát...- motyogja a bőrömbe.

- Az előbb is ezt mondtad, és két órát aludtál, ha pedig nem akarod, hogy kivágjon a McLaren, akkor át kell vennünk a hétvégi programod.- próbálok felkelni megint, de a pilóta erősen szorít magához.

- Úgy sem dobnának ki.

- Lando!- csapnék az oldalára, de mivel ő elfordul, így a kezem a fenekén landol.

- Komolyan?- néz rám nevetve, én pedig mérgesen a fotelre mutatok.

- Ülj oda Lando, kérlek.- nézek rá mostmár könyörgően, ő pedig megadóan homlokon csókol, majd végre a fotelbe ül, így én is helyet foglalok a másik fotelben, hogy át tudjuk venni a hétvégi programot.

••

Valaki az arcomat simogatja, erre kezdten el lassan nyitogatni a szemeimet, amit én egy morgással díjazok, és még jobban belefúrtam a párnába a fejem, ami nem is párna, hiszen nevetni kezd.

- Hé kiscica, tíz perc múlva landolunk, szóval ideje lenne helyet foglalnunk.- próbál meg felültetni a férfi, én azonban inkább visszabújok eredeti helyemre- Hé, ha te felkelthettél, akkor most én is, főleg azért, mert lan-dol-nunk kell. Kelj szépen fel Zoe.

- Nem akarok leszállni.

- Ház tőlem körözhetünk is Kína felett, de nem biztos, hogy a pilóta ezt díjazná, szóval vagy felkelsz, vagy elviszlek, választhatsz.

- Csak adj még egy percet.

- Nem Zoe, most!- állít fel határozottan a brit, majd csípőmnél fogva tart meg, így kénytelen vagyok kinyitni a szemem, és felnéztem a pilótára, aki hatalmas mosollyal nézett vissza rám- Szia.- súgta mosolyogva.

- Jó reggelt.- dörzsöltem meg a szemem, majd határozottan megálltam a lábaimon- Akkor szálljunk le.- kezdek el sétálni lassan az ülésel felé, ahová a pilóta is követett.

A reptéren egy sofőr várt bennünket, aki elvitt a szállásunkra, hogy minél előbb elfoglalhassuk azt, hiszen holnap már sajtónap van. Míg a pilóta makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy ő hozza a bőröndjeinket, addig én a recepciónál szedtem össze a kulcsinkat, az egyiket pedig a pilóta felé dobtam, amikor már ő is az előtérben volt.

- Külön szoba?- néz rám hatalmas szemekkel.

- Miért olyan meglepő ez?- nézek rá kíváncsian, miközben magamhoz vettem a bőröndömet, és elndultam a lift felé, ahogyan tette azt a brit is mögöttem.

- Mert mi egy pár vagyunk.- mutat felváltva magára és rám.

- Mióta is?

- Ne már.

- Nem kérdezted még meg.- fordulok felé már a liftben állva, ahová ő nem követ, úgy az orra előtt csukódik be az ajtó, ami miatt én nevetni kezdek.

A harmadik emeleten kaptam szobát, szerencsére közel sem akkorát, mint a legutóbb, így komfortosan elférek, vagyis inkább nem érzem úgy magam, mintha egy hangya lennék a baba házban. A bőröndömet a háló közepén hagytam, én pedig azonnal a fürdőszoba felé vettem az irányt, hogy felfrissítsem magam, de mielőtt még elkezdhetnék felkészülni egy nyugtató fürdőre, valaki kopogott az ajtón, vagyis inkább dörömbölt.

- Szia Zeo!- lépett be mellettem a szobába az ausztrál férfi, amikor ajtót nyitottam neki- Jöttem megkeresni Norrist, hogy jöjjön velem úszni.- nyit be mindenhová a pilóta.

- Igen, és miért nálam keresed?- megyek utána, hiszen már a kis konyhában jár.

- Mert múltkor is nálad volt.- adja meg a szerinte logikus választ, majd már el is lépne mellettem, de én kiteszem elé a kezem, ezzel megállíva őt.

- Na elég, nincs itt, habár nem igen tetszett neki ez a helyzet, de amúgy a tiéd mellett van a szobája,- kezdem el kifelé tolni a férfit- szerintem keresd ott.

- Szóval miért nem vagytok egy szobában?- áll meg hozzám hátra fordulva a pilóta, és csak most jöttem rá, hogy eddig sem én toltam, hanem ő akart menni, ezért haladtunk.

- Miért kellene?

- Mert a barátnője vagy?- erre csak ingatni kezdem a fejem, ő pedig döbbenten néz rám- Még mindig nem kérdezte meg?- kezd el mostmár nevetni is- Akkor inkább nem is úszni, hanem tanulni megyünk vele, hanem elmondom neki, hogy hogyan kell jól levezetni egy kapcsolatot.- hagyja el a szobát még mindig nevetve, így én ismét a fürdőszoba felé veszem az irányt, szerencsére mostmár zavartalanul.

• ꪶꪖꪀᦔꪮ •

Reggel két bögre kávéval vártam, hogy Zoe ajtót nyisson nekem. Tegnap tőle és ausztrál barátomtól is megkaptam, hogy nem kérdeztem még meg, hogy akar e a barátnőm lenni, így gondoltam ma ezen változtatni fogunk. Személyes interjút kell adnom egy Forma 1-el fogalalkozó magazinnak, ahová természetesen Zoenak is el kell kísérnie...

- Lanod?- néz rám a lány kikerekedett szemekkel, és hófehér köntösben, olyanban, mint ami Melbourneben is volt rajta.

- Jó reggelt, gondoltam hozok kávét.- vettem egy mély levegőt, hogy elkergessem az emlékeket, majd a lányra mosolyogtam, aki még mindig kicsit értetlenül ált a dolgokkal szemben.

- Nem is szereted a kávét.- döntötte oldalra a fejét, mintha ki akarta volna olvasni a gondolataimat, mondjuk jelenleg az egyikünknek sem lenne a legjobb.

- Én nem is, de te igen.- azt hiszem ennyi szerencsére elég is volt neki, mert félreállt, és beengedett a szobájába, ami jóval kisebb volt, mint az enyém- Ennyi helyen elférsz?- fordulok körbe.

- Így legalább nem érzem magam olyan elveszettnek, azok a hatalmas szobák egy embernek, ijesztő.

- De kettőnek már nem.- nyújtom felé a kávét, amit ő egy köszönet után át is vesz tőlem, majd a nappali felé veszi az irányt, én pedig követem.

- Még szerencse, hogy egyedül vagyok itt.- ül le az egyik fotelra, én pedig a kanapéra dobom le magam- Szóval Mr. Norris, mi a panasza?- teszi fel a szemüvegét, majd lábát is keresztbe rakja maga előtt, én pedig furcsán nézek rá- Úgy elvetetted magad, mintha egy pszichológusnál lennél.- neveti el magát, én pedig csak hatalmas mosollyal az arcomon ingatom a fejem. Szeretem hallani, amikor reggel nevet.

- Szóval mi a panaszom?- nézek rá halál komolyan, így ő is abbahagyja a nevetést, és feltolja az orrán a szemüvegét, mintha vér profi lenne- Csupán annyi, hogy egy bizonyos nőszemélyzet,- erre a megnevezése morcosan néz rám, azonban ez inkább sikerül neki aranyosra, így elnyomtam egy mosolyt, hogy folytatni tudjam- állandóan az orrom alá dörgöli, hogy nem kérdeztem még tőle, hogy szeretne e párkapcsolatban élni velem.

- Nos Mr. Norris,- kulcsolja össze ujjait a térdén- ami igaz, az igaz, azt hiszem ez ellen csakis maga tud tenni.- fejemre ingatva fordultam hasra, vigyázva, hogy a kávém ne landoljon a padlón.

- Két óra múlva jelenésünk van, szóbal öltözz fel, elviszlek reggelizni.- fordítom felé a fejem, ő pedig szemeit megforgatva teszi le a kisasztalra a csészéjét, majd a velem szemben lévő hálószoba felé veszi az irányt, én pedig követem a tekintetemmel.

- Ne bámulj már!- csapja be a szobán az ajtót, belőlem pedig felszakad egy hangos jóleső nevetés.

Elmentünk Zoeval megreggelizni, majd várost nézni is, hiszen még nem járt itt, bár sokat utazott, mint azt megtudtam a vacsoránk alkalmával, mindig is előnyben részesítette a kisvárosokokat valamit a falvakat, így neki ezek a nagyvárosi utazások mindig is kimaradtak. Viszont ennek én nagyon is örülök, hiszen így én mutathatom meg a lánynak ezeket a mesés helyeket, ő pedig csillogó kíváncsi szemekkel figyel, amikor mesélek neki valamit.

- Szóval tudod mit szabad mondanod a sajtónak?- sétál mellettem a lány, kezében egy palack vízzel, amit nem tudom kibontani, így elvettem tőle, lecsavartam a tétjét, majd vissza is adtam neki.

- Igen Zoe, már pár éve csinálom ezt, nyugi.

- Oké, tudom, ahogy azt is, hogy inteligens vagy, nagyon is, de kérlek, ha valami olyan kérdést tesznek fel, amire nem tudod a pontos választ, akkor nyugodtan kérd, hogy álljunk le, és megbeszéljük, oké?- állít meg az ajtó előtt, én pedig csak egy halvány mosollyal bólintottam.

- Rendben van Zoe.- egy gyors csókot nyomok a homlokára, majd lassan belépek az ajtón a szobába, ahová Zoe is követett, és helyet foglalt kissé oldalt, de még mindig mögöttem.

Az ember azt hinné, hogy az ilyen újságok ha kapnak egy ilyen lehetőséget, akkor eredeti kérdésekkel állnak elő, de nem, abszolút nem, a már milliószor feltett kérdések ismétlődtek. Már csípőből mentek a válaszok, így szinte oda sem figyeltem, addig amíg egy nekem érdekes kérdést fel nem tett a riporter.

- És a magánéleteddel mi a helyzet? Mármint a családod zseniális, a szüleid és testvéreid mindben támogatnak, de nem hiányzik neked még egy személy, mondjuk egy barátnő, aki szintén támogathatnak, mondjuk úgy, hogy minden hétvégén itt van veled?- ez az, ezt a kérdést vártam, kicsit hátra pillantottam, de csak kint annyira, hogy senkinek le legyen feltűnő, szóban én láthassam, hogy Zoe mit csinál, telefonon írt valakinek, de éppen meglátta, hogy éppen rá nézek, így halványan rám mosolyog.

- Tudod, ez egy nagyon érdekes kérdés jelenleg. Van egy lány, akivel nagyon nehezen mentek a dolgaink, sok mindent elrontottam,- ekkor már magamon éreztem végleg a lány tekintét- mindketten hoztunk rossz döntéseket, de mostmár elég jó irányba haladnak a dolgaink, viszont egy dolgot még nem tisztáztam le vele.- ekkor megálltam a velem szemben ülő nő pedig csak úgy itt a szavaim, hiszen neki ez egy exkluzív, első kézből jövő, hiteles és új sztori.

- És mi lenne az?- húzódik közelebb hozzám a nő, én pedig lassan egy féloldalas mosolyra húzom ajkaimat, majd a mögöttem ülő lány felé fordulok, aki döbbenten néz rám.

- Lennél a barátnőm Zoe?

•🐝•