• ɀꪮꫀ •

z.z.morgenstern

  19 899 ember kedveli

  alkotói válságON...

  6 782 hozzászólás

Azóta az este óta mintha a gondolataim csak a körül a Melbourne-i hotelszoba körül forognak, ahol az éjszakát Lando Norrisszal töltöttem, viszont reggel egyedül ébredtem egy puha takaróval körülöttem. Ekkor tudatosult először bennem az, hogy hiba volt az az éjszaka, és ez a gondolat azóta sem változott, hiszen szinte nem is beszéltem a pilótával...

Most pedig már itt vagyunk a következő futam helyszínén; Szahírban, a Bahreini Nagydíjon, éppen a nagy konferencia teremben, a hétvége előtti csapat megbeszélésen, velem szemben a brit pilóta, aki szugerál engem, én azonban szogorúan csak az élénk narancssárga mappámat nézem, mert ha felnéznék rá, akkor olyan piros lenne az arcom, mint a Ferraris pilóták autójai.

- Mit gondolsz erről Zoe?- néz rám Violet Lando mellől, én pedig szinte nyitott szájjal nézek a lányra, hiszen fogalmam sincs miről van szó.

Valaki megrúgta a lábamat az asztala alatt, így óvatosan a velem szemben ülő brit pilótára nézek a mai nap folyamán először, ő pedig lassan bólogatni kezd, miközben mindenki az én válaszomra vár a teremben.

- Teljes mértékben egyetértek.- mosolygok először a lányra, majd a csapatfőnökre, aki boldogan összecsapja a kezét.

- Nagyszerű, akkor Zoe egész évben Lando mellett lesz, Violet pedig Daniel mellett, hogy segítsen neki beleszokni az itteni környezetbe, azt hiszen Miss Morgensternnek sem idegen a sajtós szakma.- bólint a férfi, majd ezzel fel is áll eddigi helyéről- Örülök, hogy ilyen sikeresen zártuk a mai napot hölgyeim és uraim. Holnap kezdődik a sajtó nap, utána pedig a futam hétvége. Hajrá McLaran.- döbbenten nézek a velem szemben ülő férfira, aki éppen Daniellel vált pár mondatot, majd az ausztrál férfi el is hagyja a termet új sajtósával, így már csak én maradtam a teremben a brit férfival. Amilyen gyorsan csak tudtam felálltam az asztaltól, és el is hagytam a helyiséget.

- Zoe! Zoe állj meg!- fogja meg a kezemet a brit, én pedig amilyen gyorsan csak tudtam felé fordultam.

- Mire volt ez jó? Hm? Ott hagytál egyedül, nem is kerestél azóta az éj- nem tudom befejezni a mondatot, mert magához ránt, és azonnal az ajkaimnak esik, amilyen hevesen csak tud, én pedig bármennyire nem is akarom, de élvezem, így csak jó pár másodperc múlva lököm el magamtól- Ez nem megoldás!- dobbantok egyet, majd ujjaim hegyével ajkaimhoz érek, hiszen azok megdagadtak a pilóta előbbi heves gesztusától.

- Attól még élvezted.- lép egyet felém, de én nem hátrálhatok, hiszen már szinte a falnak vagyok döntve- Csak élvezd.- dönt teljesen neki a falnak, majd ismét ajkaimnak esik, csípőmnél magához húzva, de most nem engedi, hogy elváljak tőle, így ő szakítja meg a csókot lassan, de akkor sem válik el tőlem teljesen, hiszen homlokát az enyémek dönti.

- Ez nem ilyen egyszerű Norris, te

- Hibáztam,- lép el előlem, ezzel teret adva nekem, így ismét nagy levegőt vehettem- hibáztak, nem is egyszer, de engedd, hogy bebizonyítsam, hogy megérdemlek egy utolsó utáni esélyt.- lép ismét közvetlenül elém, így fel kell néznem, ha nem a mellkasát akarom bámulni.

Hibázott, de én nem? Hiszen mind hibázunk. Lassan alsó ajkamba haraptam, és bólintottam. Én is élveztem, hogy igaza van, talán. Amikor bólintottam a pilóta azonnal magához ölelt, majd a nyakamba csókolt, ajkaim közül pedig egy kis sóhaj szakadt ki. Így éreztem a nyakamon, hogy a brit elmosolyodik.

- Gyere el velem holnap vacsorázni.- súgja a fülbe, engem pedig kiráz a hideg, így ismét mosolyogva válik el tőlem- Ezt igennek veszem.- ezzel el is lépett tőlem, és az edzője keresésére indul, hiszen már legalább öt perce az edzésén kellene lennie.

Egész nap a szobámban ültem és a cég ügyeit intéztem, Lewis dolgait átküldtem az ő sajtósának, majd a McLarenét is Violetnek, valamit az én részemet elkezdtem kidolgozni belőle, így már régen átnyúltam a délutánba is, amikor valaki kopogott az ajtómon.

- Atya ég, itt az egész Forma 1?- nézek döbbenten az előttem álló pilótára, aki mögött egy csomó másik állt.

- Csak a felé.- mosolyog rám, majd egy puszit nyom a homlokomra, és be is engedi magát a szobámba- Tudod a pilóták kapják a legnagyobb szobákat, viszont ott keresnének minket, és bizalmas forrástól tudjuk

- A recepciós csajtól!- kiabál előre Russell.

- Szóval bizalmas forrástól,- ragadja vissza a szó jogát magához a brit pilóta szemforgatva- hogy utánunk neked van a legnagyobb szobád, és itt nem keresne senki, szóval reméljük befogadsz minket.- vigyorog rám, majd már bent is van a nappaliban.

- Van más választásom?- nyitom ki az ajtót, amin így bejön Lando után Max, Alex, Charles, Carlos, Lewis, George, Pierre és Daniel zárta a sort a pilótákból, az ajtón azonban utoljára egy lány jött be.

- Dilara vagyok, annak a nagy majomnak a barátnője, vagy a bébiszittere, még nem teljesen döntöttem el.- néz rám a lány mosolyogva, miközben Max felé mutat- Esetleg én is bemehetek?

- Zoe vagyok, és azt hiszem ma este te vagy az első ember, akit szívesen engedek be ide.- invitálom beljebb ő pedig nevetni kezd kijelentésemen.

- Zoe van Xbox kontrollered?- lép hirtelen elém Lando, és a többi pilóta is várakozóan néz rám.

- Minek lenne nekem olyanom Lando, de most komolyan?- teszem fel a szerintem logikus kérdést, ő pedig csak ingatni kezdi a fejét.

- Mert az minden rendes embernek van, de akkor majd elhozom az enyémeket.- legyint majd már el is hagyja a szobát, é  pedig döbbenten nézek utána.

- Nyugi, ez természetes dolog velük.- int a pilóták felé a velem maradt lány.

- Bort?- fordulok hátra hozzá, ő pedig csak bólint, így mi ketten a konyhában kötöttünk ki, míg a kilenc fős csapat a nappaliban videójátékozott.

Dilaraval két órán keresztül beszélgettünk, igazán szimpatikus lány, és mindenben támogatja a párját, legyen is az bármekkora őrültség. Miközben traccsoltunk az egy üveg bor is elfogyott, sőt még süteményt is hozattunk fel magunknak mellé, és éppen a tavalyi Japán divathetet tárgyaltuk ki, ahol Chloéval ott voltam, amikor Lando lépett be a konyhába, és elvett két poharat a polcról, majd mellém lépett, és ismét kaptam egy csókot a homlokomra.

- Még maximum egy órát maradnak, ígérem.- ezzel el is hagyta a konyhát, ismét kettesben hagyva engem a vigyorgó lánnyal.

- Szóval te és Norris?

- Nem, de ez hosszú történet.- legyintek, majd megiszom a poharamban maradt italt.

- Hallottad nem? Még egy órát minimum itt leszünk, sőt ha engem kérdezel lesz az kettő is, mert holnap csak sajtó napjuk van.

- Ne is mondd, én leszek Lando Norris új sajtósa.- forgatom meg szemeimet visszagondolva a brit pilóta reggeli kis akciójára, amiben én legalább annyira bűnös voltam, mint ő, sőt sokkal jobban is.

- Ne terelj!- teremtett le azonnal a velem szemben ülő lány, majd a hűtőhöz lépve egy újabb üveg bort és epret vett ki belőle- Ha ők játszhatnak, akkor mi is.- teszi le elém az üveget- Amúgy is minden jó sztorihoz kell egy jó rosé, ezt Max tanította nekem.- húzza ki magát büszkén a lány. Nevetve néztem végig, ahogy a lány megszenved az üveggel a tartalmáért, majd inkább kiviszi azt párjának, és diadalittasan tért vissza hozzám az immár nyitott üveggel. Kitöltött ismét egy egy pohár italalt, majd helyet foglalt velem szemben- Szóval hallani akarom az estimesét!- nézett rám csillogó szemekkel, én pedig mesélni kezdem neki, hiszen jelenleg nincs itt se Chloé se Scarlett, akivel mindezt meg tudnám beszélni, Violet pedig mintha eltávolodott volna tőlem, így jelenleg a kíváncsi lánynak nyílok meg, aki kiváló hallgatóságnak bizonyul.

Mindent elmondok neki, attól kezdve, hogy hogyan is ismertük meg egymást, a pofonon át, az utána lévő pár szép emlékem keresztül az elrontott nyári szünetig, majd az utána következő hónapokat, az évzáró bulival együtt.

- Jézusom, jelenleg nem tudom eldönteni, hogy te vagy Norris vagytok e keményebb fejűek, de az a szerenád, ah a fél karomat odaadnám érte, ha Max találna ki nekem ilyent.

- Az tényleg aranyos volt.- mosolyodom el az emlék miatt, amit akkor még kínosnak véletem- De te,- mutatok poharam felett a lányra- mint semleges fél mit gondolsz erről az egészről?

- Hát, megér egy próbát szerintem, ha nem, akkor max lesz egy jó éjszakátok.- vicceli el a végét a lány, ám én halál komolyan nézek rá, így visszateszi poharát oda, ahonnan elvette- Na ne! Mikor?!- kezd el csapkodni kezeivel.

- Ez még friss.- motyogom az orrom alatt, de persze a lány ezt azonnal meghallja.

- Ugyan már, mikor?!- követeli a választ csillogó szemekkel, azt hiszem igazán hasonló a temperamentuma francia barátnőméhez.

- Melbourn, de nem vagyok olyan aki csak a miatt van- be sem tudom fejezni a mondatot, mert a lány a kezemre csap az asztalon.

- Ugyan már drágám, milyen lány? Már lassan egy éve kerülgetitek egymást, ha Lando Norrisnak lennének golyói, vagy csak egy kis esze, akkor már rég együtt lennétek.- háborodik fel a lány- Amúgy elhívott már randizni legalább?

- Vacsorázni, holnapra.- bólintok, majd ekkor belém is hasít a fanyar igazság- Ami azt illeti, nincs ruhám, nem jönnél el velem vásárolni?

- Ugye ez nem kérdés volt? Itt van a közelben a főváros, kerítünk neked valami meseszép ruhát, hogy Landonak még az is fájjon, hogy vannak szemei.- csapja össze kezeit boldogan a lány, amikor a holland pilóta jelenik meg mögötte.

- Mi ez a nagy öröm?- hajol le, és nevetve megcsókolja a barátnőjét.

- Zoeval holnap elmegyünk vásárolni.- kezd el boldogan tapsikolni a lány, mintha öt éves lenne, engem pedig ez, valamit a holland pilóta arckifejezése is a lány mozzanataival egyetemben, nevetésre késztet.

- Jaj ne.- temeti kezei közé arcát, majd mintha megvilágosodna néz fel haladás kezei mögül boldogan- De holnap sajtó nap van, Zoe pedig Lando sajtósa, szóval ott kell lennie.

- Délutánra visszahozom.- legyint a lány, Lando pedig éppen ekkor lép be, kezeiben a poharakkal egyensúlyozva, a konyhába.

- Ki hoz vissza kit mikor?- teszi le a törékeny dolgokat a pultra, majd felénk fordul.

- Dilara el akarja vinni holnap vásárolni Zoet.- vázolja fel a szerinte tragédiához hasonló helyzet körvonalait Max, Lando pedig vállat ránt.

- Szabad emberek, csak háromra gyere vissza kérlek.- néz rám a brit, én pedig bólintok.

- Persze.

- Sima ügy, reggel nyolckor indulunk, délután maximum kettőre itthon is vagyunk.- kezdte el lehadarni a holnap napot a másik lány a szobában.

- Oké, azt hiszem neked mára ennyi alkohol éppen elég volt.- vette ki barátnője kezéből a poharat a holland, majd felsegíti a tiltakozni próbáló lányt addigi helyéről- Kösz mindent srácok, jó éjt!- int egy utolsót a pilóta, majd barátnőjét átkarolva ők is elhagyják a szobát, így én is hátra fordultam a brit férfi felé, aki kíváncsian méregetett.

- Biztos kell az még neked?- mutat a kezemben lévő pohárral, amiben a rózsaszínű ital pihen.

- Nem biztos, de az igen, hogy meg fogom inni.- csak a fejét ingatja csendben, majd a pult felé fordul, ahol a poharak pihennek.

- Elmosogatok.

- Hagyd, majd én holnap.- állok fel, majd az én üres poharamat is a többi közé teszem- Már álmos vagyok, ahogy gondolom te is.- fogom meg a pilóta vállait hátulról, ami egy pillanatra megfeszül érintésemtől, de azonnal el is lazul, majd megfordul, ezzel együtt pedig engem a pulthoz présel.

- Biztos?- támaszkodik meg csípőm két oldalán, én pedig a meglepetés miatt, csak bizonytalanul bólogatni tudok- Hát jó.- ezzel azt hittem, hogy ott is hagy, azonban ő mielőtt még bármit is tehettem volna birtokba vette az ajkaimat, így csak hosszú pillanatok múlva engedett el teljesen- Álmodj szépeket Zoe.

• ꪶꪖꪀᦔꪮ •

Az egész csütörtöki nap lassan és unalmasan telt el, vagyis a délelőtt része. Zoe nem volt sehol, Violet elrángatta Danielt, hogy "beilleszkedjen" a csapatba, így én teljesen egyedül voltam kénytelen eltölteni azt a pár órát a délelőtt folyamán.

- Lando!- kopogott be valaki a pihenőm ajtaján, miközben én éppen az ágyamról lógtam le fejjel lefelé.

- Mi van?

- Itt van Zoe is, kezdőnek mingyárt az interjúk!

- Itt van Zoe?- próbáltam felülni, ám ez nem sikerült, helyette viszont leesem az ágyról, ezzel egy időben pedig az egyik szerelőm benyitott az helyiségbe.

- Aha itt van.- néz le rám nevetve- Csak Andreas megállította, így engem küldött, hogy szedjelek össze. De levinni nem foglak, arra van két lábad.- nevet még mindig a nyomoromon a férfi.

- Akkor legalább segíts fel!- nyújtom felé a kezem, ő pedig meg is fogja azt, én azonban nem felállni próbálok meg, hanem őt is lerántom magam mellé, ekkor pedig már mindketten nevetni kezdünk. Egy idő után a látókörömbe két magassarkú cipő ékelődik be, így felnézek, hogy megtudjam, kihez tartoznak.

- Esetleg zavarok?- néz le ránk Zoe felhúzott szenöldökkel.

- Nem, természetesen nem.- próbálok meg felállni, ahogy teszi azt a másik férfi is mellettem.

- Az nagyszerű, mert öt kerek perc múlva jelenésünk van, ha késünk az én seggem rúgják szét, én viszont ragaszkodom ehhez a testrészemhez, szóval ha baja lesz, akkor a te nagy feneked megint fájni fog Lando Norris.- mutogat felém fenyegetően mutatóujjával, én pedig alig bírok visszatartani a nevetést.

- Én is ragaszkodom hozzá, szóval mentsük meg.- társaságunk harmadik személye ezt a pillanatot választotta a távozásra, milyen jól is tette, hiszen Zoe úgy nézett rám, mint aki keresztben lenyel.

- Húzd kifele a segged Norris, mert én megfojtalak, Isten az Atyám megteszem!- dobbant egyet a lábával, azt hiszem, sikerült felhúznom eléggé.

- De ugye a mai vacsora még áll?- lépek párat, hogy utolérjem az apró lányt.

- De csak mert már megvettem a ruhát ma Dilaraval, különben hánykor akarsz menni?- fordul vissza, hogy szemben legyen velem, ám én későn veszem észre, így nekiütközök, viszont még időben elkapom, hogy nehogy a földre pottyanjon. Gyorsan veszi a levegőt, gyorsabban, mint ahogyan szokta, tudtam, hogy én is ugyan úgy hatással vagyok rá, mint ő rám.

- Nyolckor ott vagyok érted.- súgom a fülébe, majd elengedem, és miután bólint tovább is indulunk a sajtószobába, hogy letudjuk a mai kötelező köreimet.

•🐝•