• ꪶꪖꪀᦔꪮ •

- Én mondtam múlt héten, hogy ne edd meg azt a sütit.- kezdett rá a lábamon a lány, amikor éppen előre hajoltam- Ha akkor hallgatsz rám, most nem lennénk itt, és nem lennél kifáradva.- ismét előre hajolok, így szinte összeér az orrom az övével.

- Én egy ilyen mondatra sem emlékszem.- válaszolok neki, miközben ismét visszafekszem.

- Rossz a memóriád!- nyomja meg orromat, amikor ismét előre hajolok, így két oldalt belekapaszkodom a bordás falba elzárva minden utat a lány elől, így csak rám figyelhet.

- Dehogynem, tökéletes, ha jól emlékszem, te is pont annyi sütit ettél, mint én, te is kifáradhatnál.- nyomom meg oldalát unjammal annyira, hogy kicsit megugorjon a barna, én pedig nevetni kezdek.

- Bunkó! Inkább folytasd a felgléseket.- lök meg mellkasomnál, így én folytatom eddigi gyakorlatomat, míg ő ismét elhelyezkedik törökülésben a lábfejemen ülve, hátát a bordás falnak támasztva- Nem is értem minek jöttem ide ki.

- A kilátás miatt.- ülök fel ismét, így az arcom az övével egyvonalba kerül.

- Igen, a német táj tényleg szép, de valami belelóg a panorámába.- tolja arrébb az arcomat Zoe, így kilát a mögöttem lévő hatalmas ablakon- Igen, így már valóban jó a kilátás.- fordul felém hatalmas mosollyal, én pedig a fejemet ingatva kezdek el nevetni. Ismét elkezdem csinálni a gyakorlatokat, amiket az edzőm mondott, és Zoera bízta, hogy felügyeljen, igen csak megerőlteti magát a feladat elvégzésének érdekében, itt ül a lábamon, és engem stíröl miközben csinálom, ez maximum ösztönöz, hogy üljek fel megint- Kész!- jelenti ki tapsikolva amikor ismét vele szemben vagyok, nekem pedig leesik az állam.

- Te számoltad?

- Hát persze, az volt a dolgom, de menjünk, kifáradtam abban, hogy néztelek.- állt fel a lány vigyázva, hogy ne nyomja a lábaimat- És a fenekem is fáj, kényelmetlen a lábad.

- De csak az a része.- ezzel bele is rántom az ölembe, miközben ő sikít egyet, mert megijedt, én pedig nevetni kezdtem rajta.

- Nem vagy normális.- hajtja a fejét a vállamra, de már ő is nevet, és így ülünk az edzőterem padlóján, amikor Marko az edzőm belép.

- Zoe, azt hiszem nem pont ebbe egyeztünk meg.- indul el felénk, amire a lány felkapja a fejét.

- Súllyal nehezebb csinálni.- vigyorgok a férfira, amikor a lány elkezdenek kikászálódni az ölemből, de én nem engedem neki, mert kezeimet csípője köré fogom.

- El tudom képzelni Norris.- neveti el magát az edzőm, Zoe pedig egyre pirosabb lesz, ez engem késztet mosolygásra. Zavarban van, ez aranyos. Lassan felállok, kezemben még mindig a lánnyal, aki megint sikít egy kicsit, majd azonnal a szájára tapasztja a kezét- Tedd már le szerencsétlen lányt Norris.

- Igen Lando, tegyél le.- kezdi el hintaztatni a lábát.

- Hagyd abba, mert ledoblak.- nevetem el magam, amikor nem hagyja abba a mocorgást- Majd beszélünk Marko.- szólok hátra a férfinak a vállam felett, majd a vállammal kinyitom az ajtót- Komolyan ledoblak, ha nem hagyod abba.- szorítom jobban magamhoz a lányt, majd belököm a vállammal az öltöző ajtaját.

- Mit csinálsz?- néz rám kétségbeesetten a lány, és mostmár teljesen nyugodt a kezeim közt- Lando, ez nem az az öltöző, ahol a ruhám van.

- Nem, itt az enyém van, de azt mondtad, hogy kifáradtál, hát akkor majd felébresztelek.- állítom lábaira a lányt, aki ezt boldogan fogadja, majd azonnal meg is nyitom a vizet, teljesen hidegen, hirtelen nem is tud mit mondani Zoe, csak döbbenten néz rám.

- NORRIS! Remélem elmeszelnek a mérlegelésen a süti miatt, amit megették.- ezen csak nevetni tudok- Utállak Norris, utállak!- kiabál még mindig a lány, majd amikor elhalad mellettem meglöki a mellkasomat- Komolyan mondom, hogy az angol reggelitől kezdve mindent eltöröltél ezzel, visszaestél addig a reggeliig Norris.- dobbanta a lábával, majd már ki is viharzik mellette.

••

- Megfázott.- dobja le elém a mappát Violet a kezéből, így elszakítva engem a lány bámulásából, aki egy hatalmas csésze teával a kezében, és egy takaróval a hátán ül az asztal másik végén, és papírokat rendez.

- Tegnap?

- Igen, mondjuk lehet, hogy akkor, amikor rányitottad a hideg vizet,- gondolkodik el a lány- de csak egy egy erős tipp.- legyint majd a mappára mutat- Nézd át mit mondhatsz el, majdnem ugyan az, mint eddig, csak mostmár benn vannak az új szponzorról szóló részek is.- ezzel ott is hagy, majd leül Zoe mellé, aki éppen nagyon magyaráz valakinek valamit a telefonba.

- Mit csináltál már megint te szerencsétlen?- csak a vállára Carlos, majd el is ül mellém.

- Miattam fázott meg.- mutatok Zoe felé, aki éppen az orrát fújja, miközben Violettel nevet valamin.

- Istenem, te magad vagy ilyen nagy barom, vagy valaki fogja a kezedet hozzá?- temeti a kezei közét arcát a spanyol.

- Srácok,- szól oda nekünk Zoe, tele van az orra- nagyon nagy baj lenne, ha nem mennék veletek, a fotózásra, nem igen hiszem, hogy sokra mennétek velem most.

- Semmi gond nem lesz Zoe, aludd ki magad.- válaszol azonnal a csapattársam, a lány pedig csak bólint egyet.

- Majd én elmegyek veletek!- pattan fel vidáman a szőke lány, aki Zoeval jött, és be is mutatkozott, de annyira már nem izgatott a dolog, hogy meg is jegyezzem a nevét.

- Nekem nyolc, de én visszamegyek a hotelbe, nehogy más is elkapja, majd holnap kijövök, ha jobban leszek. Violet majd szólsz ha van valami.

- Persze! Ne vigyelek vissza?

- Megoldom, legyen szép napotok.- ezzel összeszedte a dolgait, és már el is hagyta a helyiséget.

- Emlékszel a Brit nagydíj reggelére?- fordulok vissza a spanyol felé, becsukva a mappát, úgyis tudom a szövegem.

- Amikor reggelit vitték neki, amit minden női Norris csinált, aki élt és mozgott a hotelben?

- Tökéletes memóriád van, azt mondta, hogy azt is eltöröltem ezzel a hideg zuhannyal.- nem tudok ezzel mit kezdeni, nem tudom hogy is kellene erre ragálnom.

- Figyelj Lando, szerintem csak viccelt, mármint, amikor vittél neki reggelit a szerenádod utána nem rakott ki, ez már haladás, aztán beszélt veled, majd amikor odaállítottál a lakására se szó se beszéd, akkor sem küldött el. Mondjuk mind a két esetben kaja volt nálad, szóval lehet jobb lenne, ha belemártanád a fejed egy üveg mogyoróvajba.- gondolkodik el a mellettem ülő- Vagy Nutellába.

- Menj már...- forgatom meg szemeim, Carlos pedig nevetni kezd mellettem.

- Szerintem nem lesz baj, de keresd meg, ha ma végeztél.

- Lando!- a szőke mind a két magánhangzót elhúzta a nevemben, komolyan miért van egyes nőknek ilyen hangja, Zoe olyan szépen lágyan és kedvesen tud beszélni, ez a szőke meg...- Én veled megyek a fotózásra!- karolja át a nyakamat így az arcomba hajol- Ugye örülsz?

- Majd kicsattanok...- tolom ki a sminkkel telek arcát a sajátomból, majd Carlos felé nézek, aki fintorogva néz vissza rám. Mintha nekem ez tetszene.

• ɀꪮꫀ •

- Jó reggelt.- ülök le elfogyasztani a vasárnapi reggelimet a hotel éttermében. Az asztalnál Max, Alex, Daniel, Violet és Lando ül, én az ausztrál és Violet között foglalok helyet, szemben Maxszal, aki azonnal furcsán kezd méregetni.

- Téged köpött már le Norris?- azt hiszen bátran kijelenthetem, hogy az asztalnál mindenki ugyan olyan döbbenten nézett a hollandra, mint én.

- Hogy tessék?

- Csak mert engem igen, Silverstoneban, lehet te is azért fáztál meg, mert ez már- löki meg maga melle- megint lámát játszik.

Hirtelen azt sem tudtam, hogy nevessek vagy sírjak-e Max Verstappen kijelentésén, végül azonban nevetni kezdem el a holland halál komoly kijelentésén, amiben többen is csatlakoznak hozzám az asztal körül.

- Nem, azt hiszem itt egy kicsit több folyadékról volt szó Max.- ingatom a fejem a holland pedig tarkón csapja brit társát.

- Hé!- néz rá Lando felháborodottan.

- Megtanulhatnál viselkedni!- rivall rá Verstappen, majd elveszi a brit tányérjáról a csokisfelfújtat.

- Na! Max hagyjál már!- kezd el harcolni Lando a csokis édességért.

- Lando te már így is pluszban vagy a mérlegelésen.- teszek a számba egy falat palacsintát, majd a teámat is magamhoz veszem. Jobban vagyok már, mint tegnap, de még mindig nem az igazi.

- Ez az,- mutat rám Max- nem kapsz több édességet!- csap a brit kezére a holland pilóta, belőlünk pedig ismét kitör a nevetés.

- Zoe,- érinti meg valaki a vállamat, így hátra fordulok, ahol Lewis áll- kellene egy kis segítség, tudod az egyéni kampányom, meg minden.

- Oh persze, csak megreggelizem.- mutatok magam elé.

- Velem is reggelizhetsz a pályán ha akarsz.- ajánlja fel mosolyogva a brit férfi.

- Rendben,- bólintok, majd visszafordulok, a még mindig nevető társaság felé- majd a pályán találkozunk.

- Hová mész kicsi Zoe?- néz rám Daniel kíváncsian, amikor felkeltem az asztaltól.

- Tudod van, akinek dolgoznia is kell, nem csak beülni a kocsiba, és vezetni.

- Na!- hallatszott az egységes felháborodás az asztal felől, és még egy darab kenyér is repült felém.

- Durcás nagy gyerekek.- nevetek rájuk, majd magamra kapom a vékony pulóveremet, és elindulok a brit után a pálya felé.

Egész délelőtt dolgoztunk Hamiltonnal és az ő csapatával. Jó hangulat uralkodott egész nap, Lewis sajtósaval és az egész PR csapattal könnyen ment a munka, szerencsére. Egy zseniális kisfilmet hoztunk össze, nagyon jó képekkel, ebből egy gyönyörű kampányt tudok összehozni majd. Mivel egész vasárnap délelőtt a Mercedesnél töltöttem, így a versenyre is ott maradtam, ezért részem volt egy olyan ünneplő Mercedes csapatot látni, amit szinte minden szurkoló csak a képernyők előtt élhet át, ami igazán kár, mert ez egy felejthetetlen élmény lesz. Ott is lőttem pár képet, és most azt is próbálom belerakni a kampányfilmbe, egy nagy pohár teával.

••

Valaki nekiesett az ajtómnak, és nem hagyja abban a kopogást, így kénytelen vagyok odacsoszogni a bejárathoz hajnali háromkor. Amikor kinyitom a fehér ajtót, az előtt egy enyhén ittas britet találok.

- Lando jól vagy?

- Nem tudom, vagyis jelenleg igen, de reggel már nem leszek, és az is lehet, hogy erre nem fogok emlékezni, de attól még muszáj volt most eljönnöm és megkérdeznem, hogy mennyire haragszol rám a miatt, hogy lelocsoltalak, és nagyon rossz érzés, hogy most miattam vagy beteg, és mennyire haragszol rám?- néz rám a brit, miközben egyik lábáról a másikra áll.

- Nem haragszom rád Lando, akkor sem haragudtam, csak felkaptam a vizet, de nem haragszom, eleve gyorsan meg tudok fázni. Nincs semmi baj.- fogom meg a pilóta felkarját mosolyogva, ő pedig a szemembe néz egy pillanatra, majd egy pillanat hezitálás után ajkait az enyémeknek nyomta, majd lassan jópár másodperc után el is vállat tőlem, homlokát pedig az enyémnek döntötte.

- Akkor nem haragszol?- suttogja nekem, mintha bármikor eltűnhetnék, én pedig csak megrázom a fejem, így ajkai ismét enyémeken landoltak- Akkor ráérsz holnap, és kedden?

- Nem fogsz erre emlékezni.- nevetem el maga.

- Erre emlékezni fogok!- erősöködik a pilóta- Szóval?

- Ráérek.- suttogom még mindig kuncogva.

•🐝•