Szóóóóval a végére belepréseltem egy kihívást, és majd az után szót ejtek a következő sztoriról! ^^ A kihívást nem mástól mint LunaArlond-tól kaptam, innen is köszi! 😘 Sajnos a rengeteg kihívás miatt nem mindegyiket tudom megcsinálni, sajnálom azoktól akik nem kerültek be...

Egyszer volt hol nem volt, élt egyszer egy unatkozó lány aki épp ez egyik unalmas nyári napján felnézett a youtube-ra, és ezt mondta magában: "Megnézem magamnak mi az az anime, ha már annyit hallok róla!" Ugyan ilyen elszántsággal és izgalommal beírta a keresőbe, hogy 'anime magyarul'. (Nézzétek el, nagyon kezdő volt, és úgy gondolta, hogy ott fent van minden.) Pörgetett lefelé, de egyik sem volt kedvére való. A mai napig válogatós ilyen téren, ebben nem változott. Megakadt a szeme egy listán aminek a címe: 'Amnesia Hun' Érdekesnek találta, így rákattintott. Megnézte az első részt, majd a másodikat, és így követték egymást sorra a részek amíg el nem jutott a 12. rész stáblistájáig. Csak ült a már sötét szobában és feldolgozta az előbb látottakat. A szemei csillogtak, mert annyira tetszett neki. Még nem is tudta, hogy ennek hála még másfél év múlva is azon fog agyalni, mit kéne nézni. Furcsa mód még ilyenkor sem kattintott mindenre amit feldobott. A szemei folyton kereste a számára megfelelőt, amit nem talált. Végén ott tartott, hogy a keresőbe izgatottan írta: 'Romantikus animék magyarul' Mivel még a könyvekből is csak a romantikusakat szerette, ezért rájött, őt ez érdekli. És ez változatlan mind a mai napig. Még ennyi hét hónap és év után is itt fekszik, és jelenleg is a a Kiss and Make up-ot hallgatja. Nem mintha k-pop fan lenne, csak szimplán szereti ezt a számot. Még így is, hogy lassan de biztosan kijárja az általánost, függőként imádja a romantikus könyveket, filmeket, animéket, mangákat, zenéket. De még ennyi év után is utálja a nyál sztorikat. De komolyan... van egy bizonyos határ.

*Vége*

Haha, ez volna a sztorim, vicces volt megírni! ^^ Mégegyszer köszi a kihívást, így ha ezzel meg is voltunk, jöjjön a következő pont!

************************************

Nem is tudom hogy kezdjem... talán az eredetével, és köszönet nyílvánítással ismét 0Pascal0-nak, aki nélkül nem jöhetett volna létre az új könyv! Köszönjétek meg neki! 😉

A történetemnek az eredete naaaaagyon régre nyúlik vissza. Mikor még az előző fiókom volt, és az Égi Lángok még az elején volt. Volt a draftos könyveim közt egy, ami a Szív Gyilkos nevet viselte. A történet Japánban játszódott, ahol egy már fingom nincs milyen nevű 16 éves iskoláslány élt. Különlegessége, hogy állandóan pulcsit hordott kapucnival. Ennek meg volt az oka, mert ő (most kapaszkodjatok meg) albínó volt! Nem viccelek, komolyan! Azért mert mindig szekálták természetesen. Egy napon mikor egy sikátor előtt elhaladt egy sikolyt hallott, és mikor beljebb ment (mert ki ne menne beljebb egy sikoly hallatán) bumm egy random srác próbált megölni egy (asszem) gazdag csajt. Amint meglátta a gyilkos az albínó csajszit nekirontott, de a csaj valami hiper karate mozdulattal lenjndzsázta. A gyilkos mert egy komplett idióta, azóta a nap óta belészeretett. És ja... egy befejezetlen gáz sztori volt... Aztán ezen a nyáron beugrott hogy:"Hé, mi lenne ha újraírnám?" Megszületett egy hasonlata. Kivétele, hogy a csaj csak félig albínó, azért hordja a pulcsit mert a világos bőre miatt kell, az iskolában nem szekálják, a gyilkost egy kib@szott kulcsal támadja meg(WTF?), de a többi maradt. Ha megengeditek, most idéznék is belőle: *khm*

"Alig hogy kigondoltam ezt a mondatomat, egy sikoly hallatszódott ki. Ijedten felkaptam a fejemet és mit sem gondolva berohantam a szűk utcába. Hunyorítottam hogy lássak valamit, de csak épphogy a kukákig láttam be. Beljebb lépkedtem, és tisztán kirajzolódott egy ember aki feküdt a földön a saját vérében, és felette még egy, aki guggolt, és egy kést húzott ki a fejéből.

A sokktól majdnem felsikítottam, de gyorsan eltakartam a számat. Nem hittem a szemeimnek, és még mindig próbáltam feldolgozni amit látok. Egyszercsak a guggoló ember felnézett, és farkasszemet néztünk. Az őrült tekintete szinte a lelkembe látott, amitől kis híján összeestem. Még időben kapcsoltam, és olyan gyorsan kezdtem el rohanni, amilyen gyorsan csak tudtam. Alig telt 2 másodpercbe, gyors lépéseket hallottam magam mögül és hirtelen végtelen hosszúságúnak tűnt a szűkös sikátor. Ijedten hátranéztem, és észrevettem hogy alig 5 méterre van a gyilkosom. Az adrelaitól túl fűztve elkövettem életem legnagyobb hibáját. Levettem a pulcsimat és előhúztam belőle a kulcsomat. Ahogy kellő távolság volt közöttünk, suhintottam egyet a kulcsal, aminek a fémrésze egy mélysebet hagyott az arcán.

A gyilkos tágranyílt szemekkel az arcához kapott, amiből jelenleg ömlött a vér. A figyelmetlenségét kihasználva lefordultam egy utcában, és lihegve rohantam eszeveszetten."

Na látjátok? Tanulság: ha van nálad kulcs, akár egy őrűlt pszchihopatát is meg tudsz fékezni.

Szóval ez egy háromgenerációs sztori, aminek az átírt verzióját láthatjátok. Sok mkndent módosítottam, de nem árulom el mit hagytam bent, és mit vettem ki. (Ohohoooo :3) Nagyon félek a sztorival, mert ez számomra egy nagy váltás a sok tündérmese után... szóval már itt is figyelmeztetek mindenkit, hogy lesznek erőszakos jelenetek, de egy laza 12-es karikában írtam le. Na jó... azért nem, ez embertől függ.

Az első részt jövőhéten fogom posztolni, kérlek titeket, jelezzetek vissza! Fontos lenne tudnom hogy áltok hozzá! 😵 Köszönök minden eddigit, remélem jövőhéten találkozunk! Legyetek jók! ^^

XOXO: Tunci123