Ez a történet nem fog kapcsolódni az eddigi sztorihoz, de egy unalom űzésnek tökéletes! ^^ Ez ugyan ez a könyvemből való kis köszönet részem az eddigiekért, jó szórakozást hozzá! :3

Október 31, Halloween éjszaka. Ilyenkor a gyerekek beöltöznek mindenféle jelmezbe, és az utcákat járják édességek reményében. A jellegzetes 'Csokit vagy csínyt' újra, és újra elhangzik több ezer ember szájából. Bevallom ez az egyik kedvenc ünnepem a Karácsony után. Mert ilyenkor támadnak fel a halottak szelleme, akárcsak egy napra is.

-Michael~.- karoltam át a vállát.

-Igen?- nézte a laptopját, mint mindig.

-Ünnepeljük meg a Halloweent mi is!

-Ne légy gyerekes. Az ilyeneket már 10 éve ki kellett volna nőnöd.

Lebiggyeztettem az ajkaimat bánatom jeleként. Odahajoltam a füléhez és belesuttogtam:
-Légysziiiii.

Michael morcosan probált ignorálni. Látom most a legrosszabb hangulatában zavarom, így inkább durcásan távoztam. Az ajtón kilépve megcsapott a hideg fuvallat, amitől megborzongtam. Elkezdtem fázni, ezért visszamentem a szobámba egy pulcsiért. A szekrény szinte teljesen feltúrtam, mire találtam egy halványrózsaszín pulóvert. Széles mosollyal fel is szenvedtem, mert bizony ez egy olyan pólóm volt amit 15 évesen hordtam utoljára amit kaptam a nagypapámtól, még az odaköltözésemkor. Elmosolyodtam, s óvatosan végighúztam a kezem az apró kötésen. Behunytam a szemeimet és úgy éreztem, hogy álmosodok. Kómásan bedöltem az ágyba, és elöntött a 'szarokahalloweenbe' érzés. Nem is tudom, hogy mikor aludtam be, de amikor fölkeltem két nagy szem bámult a képembe, amire rémülten kúsztam hátra. Jól megnézve nem más volt elöttem mint az én legidősebb húgom, Sarah.

-Mi a...- nyögtem sokkosan.

-Heló Allen, rég láttalak!- integetett tök természetesen.

-Hogy... hogy kerülsz te ide?!

-Oh, tényleg... Megkértek, hogy most én mutassam be neked a múltad!- mosolygott.

-Hogy... mimet?

-A múltad. Tudod, mint abba a Dagobert bácsis kacsa izében. Csak most sokkal szexibb múltal!- pózolt.

Pislogtam értetlenül.
-De.. az nem karácsonykor játszódott?

-Ne akadj fenn a részleteken.

Összeráncoltam a szemöldökömet, és már rendesen felültem:
-Akkor... Nem az a rész jön, hogy szellemként elrepítessz valahova?

-Dede. Egy perc pillanat...- vette elő a telefonját.

-Az is az időugrásra kell?

-Ja, nem. Ez csak egy SMS anyának, hogy késöbb érek haza.- pötyögött valamit.

Egy 10 másodperc múlva becsúsztatta a készüléket a zsebébe, és összecsapta a két tenyerét. Hopp, egy pillanat alatt a régi házunknál voltunk, pont azon a napon amikor kicsiként ünnepeltem a Halloweent. Vidáman faragtam az egyébként rémesre sikeredett tököt, amit büszkén mutogattam apának és anyának. Ők csak mosolyogva megsimították a fejemet, és megdícsértek. Ott volt Robert is rajtam kívül ami bizonyította, hogy milyen régben vagyunk. Elmosolyodtam az emlékképek làttán.

-Látod anya nagy hasát?- mutatott Sarah.- Ott voltam benne.

-Wow... Robert is alig volt 2 éves...

-Igen igen, te akkor voltál akkor... 1... 2... 3... 5 éves.

Mosolyogva hümmögtem.
-Ennyit akartál volna megmutatni?

-Nem, még van egy dolog.- előhúzott egy papírt.- Itt egy rajzod még e napról.

Átvettem és egy tököt ábrázolt anyuval, apuval, Robertel és velem. Felette olvashatatlan betűkkel oda volt vésve, hogy Boldog Halloweent. Erre a rajzomra még emlékszem.

-Köszönöm hogy...- már éppen néztem volna Sarahra, amikor ismét a szobámban voltam.

Meglepetten pislogtam, hogy ilyen gyorsan el is tűnt. Elfordítottam a fejemet jobbra, és most két kék szem volt elöttem. Megugrottam, és végre láttam, hogy ki áll előttem.
-Ro... sy?

-Úgy van. 120%-ig én.- mosolygott.

-Akkor te leszel a... jelen?

-Nem, a halálcsillag. Na, menjünk!- csettintett.

Pukk, és már Michael irodájában voltunk.
-Michael?

-Shh!- tette oda az ujját a szájához.

Michael felált az íróasztala mögül, és nagyot nyújtózott. A haja már kócosan lógott a szemébe és álmos karikák helyezkedtek el a szeme alatt. Az ajtón kilépve végigment a folyósón, de az én ajtómnál megállt.

-Miért van az ajtómnál?

-Hát nem eggyértelmű?..

Kicsit kifésülte az ujjai segítségével a haját, majd elfordította a kilincset. A sötét szobában én feküdtem nyakig betakarózva, behúnyt pillákkal. Michael leült az ágyam szélére és a kezével kitámasztotta magát. Engem nézett.

-..Egy jóéjt pusziért jött.- fejezte be a mondatát ábrándozva Rosy.

Értetlenül ránéztem, majd vissza Michaelre.

Odahajolt az alvó énemhez, majd a hajamat félrefésülve egy puszit nyomott az arcomra. Amint ezt megtette, felált és még pár másodpercig engem figyelt, majd kilépett az ajtón.

Az arcom piros volt zavaromban, amire Rosy mosollyal reagált.

-Tudod Alken, te egy igazán szerencsés lány vagy.

-Ezt hogy...- de mire kettőt pislantottam ismét az ágyamban voltam.

Kábán pislogtam, és még mindig próbáltam emészteni az elöbb látottakat. Félredobtam a szemembe lógó hajamat, majd ismét fölnéztem. Amint megláttam a következő, és egyben utolsó személyt, a szemeim majd' kiestek.

-Mindjárt kigurulnak a szemeit kislàny.- vigyorgott nagypapa.

-Te.. hogy..

-Ma Halloween van, tehát végre szabad az én pályám is.

Rögtön a karjai közé vetődtem, és a boldog könnyek gyülekeztem a szemeim sarkába. A nagypapám kedvesen megpaskolta a hátamat, majd finoman eltólt.
-Sajnos erre most nincs időnk. Vár a jövő minket.

Mire észbekaptam, már egy másik szobában voltunk.

-Mi ez a hely?

-Az otthonotok.

-...Nunk?- néztem értetlenül.

Egy alig 5 éves gyerek beszaladt a sötét szobába, mögötte rángatva valakit.

-Anyu, anyu, nézd!- huzogatta a szoknyája alját az éjfekete hajú fiú.

-Jól van jól van, megyek.- mosolygott a nő akinek az arcát nem tudtam kivenni.

Hirtelen egy lámpás gyúlt meg az asztalon, ami az egész szobát bevilágította. A nő arcvonásai finomak voltak. Hosszabb szőke haját laza kontyba fogta, és lágyan néző szemei aranyként ragyogtak.

-Ez...- döbbentem le.

-Igen, ez te vagy 10 év múlva.- mosolygott a nagyapám.

Döbbentem néztem a jelenetet.

-Drágám gyere, és nézd mit készített Felix!- szólt a nő mosolyogva.

Izgatottan néztem az ajtót, hogy vajon ki fog bejönni.

-Itt vagyok.

A szemeim még ennél is nagyobbak lettek ahogy megláttam Michael sötétkék szemeit, és éjfekete haját. Ráadásul az csak plusz sokk volt, hogy egy szőke baba volt a kezében.

-Wow, Felix ezt te csináltad?

-Úgy ám!- húzta kj magát büszkén.

Az anya és az apa nevetve körégyűlt és megborzolták a haját a fiúnak aki felkacagott.

Az ajkaim elnyíltak, és még mindig csak magam elé bámultam.
-Ez...

-Ez a te jövőd.- zúgott a fejemben ez a mondat, majd riadtan felébredtem az ágyamban.

Gyorsan megnéztem: 21:42. Ekkor feküdtem be az ágyba. Magamra néztem, és a rózsaszín pulóver még mindig rajtam volt. Csak álmodtam volna? Akárhogy is, most mennem kell Michaelt tovább nyaggatni a Halloweennel kapcsolatban.

Vidáman és új erővel kirohantam, ott hagyva a kötött pulóvert, és a rajzot a sötét szobában.

Boldog Halloweent!

XOXO: Tunci123