-Megjöttem.- nyitottam be a házba.

Senki sem válaszolt, úgy mond csak a virágoknak köszöntem. Szép ház meg minden, de nem szeretem benne hogy olyan üres és szomorú. Nem érzem egyáltalán magam otthon. Ilyenkor kívánom azt hogy bárcsak visszatudnám pörgetni az időt hogy még egy kicsit a szeretteimmel legyek. Az anyámmal, az apámmal, a testvéreimmel és nagyapával. Már nincs nekem semmim, csupán az elkeserült emlékek.

Megpaskoltam az arcomat, nehogy elsírjam magamat.

-Inkább most a tanulásra kéne koncentrálnom...

-Látom Mirci-morci megérkezett. Milyen napod volt?

Felpillantottam és Michael támaszkodott az ajtófélfának szemüvegben és papírokkal a kezében.

-Nem is tudtam hogy szemüveges vagy...

-Nem is vagyok, csak jobban látok vele közelre.- lóbálta meg a papirokat.- Sokat csesztettek a fiús tested miatt?

-Heee???- Michael elégedetten elvigyorodott.- Szereti a szőnyeged a vérvöröst? Mert mindjárt olyanra festem!

-Nocsak... Valakinek nagyobb a szája mint a mellei.

-Egyik nap még kurva vagyok, másik nap pedig fiús testű... Jó uram, tessék eldönteni hogy gúnyolódik!- fenyegetőztem idegesen.

-Szeretem a változatosságot.- mosolygott.

-Én pedig szeretem ha befogod!

Idegesen befuffogtam a szobámba, majd becsaptam az ajtót. Leültem az íróasztalom elé, és kinyitottam a füzetemet. 5 perc füzet bámulás után rájöttem hogy semmi hangulatom nincs a számtanhoz, így unalmamban virágokat kezdtem el firkálgatni a füzetem sarkába. A frufrumat fel-fel fújtam hogy ne idegesítse a szememet és kinéztem az ablakon. Késő ősz van, nyakunkon a nem túl hideg téllel. Itt a belváros szívében örülnek az emberek ha annyi hó esik hogy legalább a cipő orra fehér legyen. Ahogy tűnődtem az ilyet értelmetlenségeken, cipő kopogást hallottam közeledni majd ezt követően Michaél hangját.

-...igen, megértettem, 8-ra ott leszek... Viszont ahogy elintéztük a papírmunkát rögtön haza utazok.

Ahogy elhaladt az ajtóm előtt, a hangja és a cipőkopogása is távolodott.

-Utazás?-motyogtam a fejemet támasztva.

Pont mire kimondtam, az ajtó kinyitódott, és megpillantottam Michael fejét.
-El kell utaznom 1-2 napra a munka miatt. Az ebédlőt szabadon használhatod, és raktam félre neked pár dollárt hogy nehogy éhenpusztulj az egyetemen, mert engem vonnának felelőségre miattad. Pótkulcs az ajtó mellett, ha kell valami akkor a személyzethez fordulj. Sietek vissza, addig próbálj meg túlélni.

-Rendben, jó utat...-pislogtam.

Ahogy jött, úgy is ment. Hátradőltem ismét a székemben és előkotortam a gyűrött telefonszámot ami eddig a zsebemben gubbasztott. Elgondolkodtam hogy mostmár tulajdonképpen szabad vagyok pár napig, így akár elmehetnék erre-arra. Persze csak mértékkel, mert a pénztárcám tudja hogy milyen kiruccanásokat szoktam rendezni. Előkotortam a már 3 éves telefonomat amit még annó a születésnapomra kaptam a szüleimtől. Bepötyögtem a számot, és a fülemhez emeltem a készüléket. Csoda hogy van még pénz rajta...

-Haló, itt Benjamin beszél.- hallottam még egy hangot.

Szóval Benjamin a neve...

-Szia, én vagyok az máról. Tudod, az ebédlős csaj.

-Á!~ Igen, te vagy az a szépség! Nem gondoltam volna hogy ilyen hamar hívsz. -Nem hallottam ugyan, de tudtam hogy mosolyog.

-Áh, igen... Nos, mivel most zöld utat kaptam pár napra, így gondoltam hogy találkozhatnánk. Tudod, még mindig nem árultad el a doga eredményeket.- kuncogtam.

-Értem én!- nevetett.- Figyelj, órák után szabad vagyok holnap. Neked megfelel?

-Hát nem is tudom... Na jó, akkor átteszem szerdára az értekezletet.- vigyorogtam.

-Haha! Milyen figyelmes. Akkor majd holnap!

-Igen igen.- majd letettem.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Na helóóóóóó! 😄 Igen ismét én, és az új rész. :3 Remélem élvezhető volt! >3<