Beléptem a hatalmas épületbe, ami visszhangzott a lépésemre. Hüledezve néztem körbe a nagy épületben és hátranéztem.
-Tuti én is itt fogok lakni?

-Nem, te a hátsókerti kutyaólban.- válaszolta rezzenéstelen arcal Michael.

-Mintha rendes választ vártam volna...- forgattam a szememet.

Ahogy haladtunk folyósórról folyósóra, megálltunk egy nagy fehér ajtó mellett.

-Ez lesz a te szobád.

Lenyomtam a kilincset, és kinyitottam az ajtót izgulva.

-Ömm...

Egy átlagos szoba... fehér ágy, fehér falak, egy sötétbarna íróasztal az ablak mellett, de legalább volt egy fürdője.

-Mit ne mondjak, nem vitték túlzásba a dekorációt..

-Egy luxus szobára vágytál csodás kilátással és terasszal?- vonta fel a szemöldökét.

-Tulajdonképpen igen.

-Holnaptól erre az egyetemre fogsz menni ami metróval fél órára van. Elintéztem már minden papír munkát, és a tanszereid a fiókban vannak.- nyújtott át egy kártyát Michael.

-Ömm... köszönöm...- vettem át megszeppenve.

-Viszont metró jegyet nem adok. Oldd meg az össze kurvult pénzecskéddel.

-PIN-CÉR-NŐ!!!! A FÜLEDEN ÜLSZ VAGY MI, MR. BUNKÓ?!!!- mérgemben még a cetlimet is összegyűrtem.

-Hát inkább a fülemen ülök mint egy 50-es hapsi fa...

-TÜNÉS A SZOBÁMBÓL!!!!!

Egy elégedett vigyorral kisétált én pedig fújtatva álltam a szoba közepén.

-Majd egyszer elszámolok vele ha nem lesznek ott a testőrei...

Idegesen levágtam magamat az íróasztalhoz és az összegyűrt papírt kezdtem el vizsgálni. Összesen 10 dollárt ha kaptam, ami talán elég lesz egy egy hónapos bérletre, de nem tudom mit fogok csinálni azután. Így az év közepén senki sem vesz fel senkit, főleg nem egy egyetemista lányt.

Tehetetlenül sóhajtottam. Egyáltalán annak kéne örülnóm hogy van fedél a fejem felett.

-Talán ideje lenne aludnom.- dőltem hátra a széken.

Bevonszoltam magamat az ágyba, majd jól betakaróztam. Holnap nehéz napom lesz...

Másnap reggel 8:03

Igazam volt, tényleg nehéz napom van. Szerencsére nálam nem volt az a tipikus: "jaj ne elaludtam". Viszont a bérletemet épp hogy megtudtam venni, mert olyan hosszú sor volt így hétfőn hogy kis híján lekéstem a metrót, ráadásul még állni is alig lehet, akkora a tömeg. De legalább simán kapaszkodás nélkül is megtudok állni a lábaimon. Reggeli híján, (mert nem tudom hol a konyha -.-") most éhesen kell átvészelnem a napomat. Az egyetemem ahogy látom elég népszerű, mert a félváros itt van legalább...

A cetlimet nézve kezdtem járni a folyósókat, amíg meg nem álltam a termemnél. Felnéztem. 28/B terem. Ez lesz az. Kinyitottam az ajtót, és megláttam a sok padot amik egyre magasabban vannak elhelyezve. A középsősorban kerestem egy szabad helyet, majd leülltem egy hátul elhelyezkedő padba. Lehajtottam a faszéket és előpakoltam a cuccaimat, amíg be nem csengettek. Hirtelen az eddig üres helyek is feltöltődtek, és lett egy padtársam is. Egy velem szinte egymagasságú világos barna szemű lány, barna szemekkel és fehér ingben. Ahog kiszúrt rögtön szóbaelegyeledett velem.

-Heló! Csak nem egy cserediák vagy?

-Nem, nem. Most kötöztem úgymond ide, és ez az első napom.- mosolyogtam.

-Jaj értem!~ Csak furcsáltam hogy évközben iratkozzon át valaki. Nos, akkor üdv nálunk. Remélem jól kijövünk majd!- nyújtotta a kezét.- Egyébként a nevem Rosy.

-Úgy szintén! Az enyém pedig Allen- ráztam kezet.

Majd ezek után tovább figyeltünk az órára. Amikor kicsöngettek összepakoltam a következő órai cuccaimat, és egy elégedett mosollyal hátradőltem.

-Végre beindultak az egyetemes éveim.

_____________________________________________________________________

Üdvözletem mindenkinek! ^^ Icipicit késöbben pakoltam fel a részt, de attól még elhoztam nektek. 😁

XOXO: Tunci123