Ez a rész kissé más lesz, mert zárás képpen szerettem volna egy másik főszereplő szemszögéből szemléltetni a történetet. Előre is elnézést, nagyon nem vagyok hozzászokva a szemszög váltáshoz...

~Michael~

Már reggel 6-kor fent voltam, a munka és az ébresztő miatt. Ma egy különösen fontos értekezletem lesz 8-tól, majd egy szponzor jön 10:30-ra, aztán tájékoztató és értekezlet 1-től. A további időbeosztás 6 óránként változik a sok ügyfél, és kevés idő miatt. Néha úgy érzem, ki akarok lépni a saját cégemtől... De mint felelősségteljes fő-cégvezető, nem gondolhatok ilyen felesleges dolgokra. Jelenlegi egyetlen célom kialakítani egy saját izlésemre szabott világot, amit be is végzek akármennyi évembe is teljék.

Sietős léptekkel elhaladtam az ajtók sokasága mellett, miközben türelmetlenül néztem az órámat. Egy pillanatra megtorpantam, és félszemmel jobbra néztem, a már jól ismert ajtóra. Úgy sem olyan sürgős, még időben vagyok... Benyitottam az ajtón, és hirtelen megcsapott a jellegzetes virág illat. Talán sampon, vagy tusfürdő, de mindig is ilyen illat volt itt amióta csak gazdát talált ez a magányos zug. Halkan beljebb sétáltam, és bedöntöttem az ajtót, hogy kevesebb fény szűrődjön be. Letettem a hideg padlóra az aktatáskát, és recsegve leülltem a hozzám legközelebb lévő tárgyra: az ágyra. (Lol, rímmelt)

Halk szuszogás lepte be a szobát, ami tökéletesen komponzálta a virágillatot. Komoly arcal lenéztem a takaróbacsavart egy kicsit sem csábító nőre, aki egy maci naciban és zsíros kócos hajban feküdt terpesztve. Halványan elmosolyodtam a nevetséges látványon. A lány, (vagy inkább boszorkány) átfordult a bal oldalára, így engedve megmutatni még annál is kevésbé csábító arcát. Miközben szuszogott a pillái meg-meg rebegtek ápolatlan arcán. Egy még szélesebb mosolyra húzva a számat kisimítottam egy tincset a szájából, ami vagy 7 órája ott penészedett. Erre a lány felhorkantott, én pedig kisebb szívinfarktust kaptam.

-Egy kicsit sem csábos...- suttogtam vigyorogva miközben őt néztem.

Lejebb vándoroltak a szemeim, és megláttam szerencsétlen takaróját az ágy végében. Úgy hevert ott mint akit megbüntettek csupán a létezéséért. Sóhajtva ráterítettem a lányra, aki jobban összehúzta magát erre reagálva. Közelebb húzódott, hogy jobban elférjen, így kézzel nekemütközve. Motyogott valamit amire én ijedten reagáltam, és vártam, hogy felébredjen, ám nem így történt. Elmosolyodott. Egy olyan kedves és békés mosoly volt, ami megszépítette nőietlen arcát. Elnyílt ajkakkal figyeltem ahogy mozog fel-le a mellkasa, majd oldalrafordítva beletemettem a fejem a kezeimbe.

Mert én Michael Callen, egy 27 éves hotel fő-cégvezető férfi, itt is most zavarbajöttem egy kócos, ápolatlan, hangos, illetlen, 18 éves kislánytól, aki egy reggeli mosolytól le tud venni a lábamról.

-Istenem...- sóhajtottam a tenyerembe majd felnéztem.-...Mi a baj velem?

Óvatosan lehámoztam nehéz kezeit rólam, és amilyen halkan jöttem, úgy távoztam. Hisz' ez csak egy átlagos kedd reggel...

_-_-_-_

-Ma reggel végre ki tudtam pihenni magam!- mesélte két harapás között boldogan.

Elkerülve a szemkontaktust, inkább a vacsorát figyeltem:
-Oh, valóban?

Rózsás arcára még egy meleg mosoly húzódott. Egyre nyomasztóbban és kényelmetlenebbül éreztem magam, főleg mikor elmosolyodik. Akkor talán ideges leszek, mert úgy fel megy a púlzusom, hogy a gyomrom beleremeg. Mikor mosolyog, hirtelen más emberré válik mint volt. Talán mint egy... angyal? Asszem' ehhez szokták hasonlítani a lányokat a romantikus filmekben. De már kezdem megérteni miért.

-Igen!- válaszolta hangosan.- Azt álmodtam, hogy egy óriási viziló takar be tésztával, amit megeszek. Annnnnnnyira jó meleg érzés volt a tészta alatt feküdni! Bár a viziló elég büdös volt, mert azelőtt szállt ki a mocsárból ami tele van szeméttel... Ja, és volt rajta egy nagy kék masni, amin egy édes csengő...

Visszaszívok mindent... Ő csak szimplán egy kócos, ápolatlan, hangos illetlen, 18 éves kislány, aki egyáltalán nem tiszeli az idősebbeket.

************************************

Ne aggódjatok Gyermekeim! Lesz még egy rész, amiben főhöseink jövőjéről lesz szó. Aztán egy kihívás rész és... Hát, elérkezik a búcsú napja...

XOXO: Tunci123