43.rész

Ahogy véget ért a karácsony, elkezdődött a várva-várt egyetem. Hjaj de hiányzik a félévi vizsga, és a rengeteg magolni való... Ja, nem...

Ismét unottan zötykölődtem a metrón, miközben vagy 5 segg nyomult hozzám. Legalábbis remélem hogy csak azok... Kiszálltam a jól ismert megállónál, viszont látva a dohos cigi szagot ami belepte az egész aluljárót. Tudatos léptekkel jártam az utcákat, körülöttem nyakig sállba bugyolált emberekkel. Nem mintha kilógtam volna, a magam kis piros sáljával értem az úticélhoz: az egyetemhez. Nagy levegőt vettem miközben 1 perc töredéke alatt lepörgettem a fejembe a szünet előtti hónapjaimat. Megígrtem magamnak, hogy elsősorban elnézést kérek a korábbiakért Benjamintól, majd kifaggatom Rosy-t a karácsonyáról. Nem is beszéltem vele a pari óta, biztos nagyon szégyelli magát a történtek miatt... Biztos nagyon sok mesélni valónk lesz egymásnak, legfőképpen nekem. Mert hát... ezt mi tudja felülmúlni, nemdebár?

Első sorban kutatva vágtam át a tömegen át Benjamin szőke tincseit keresve. Tolongva kértem elnézést sorra az emberektől, amíg el nem jutottam a terméig, ahol nagy fekete betűkkel volt írva:

36/D

Csoda, hogy még emlékszem a termére...

Furakodva beértem, és elakadt a lélegzetem. A terem tömésig tele volt, minimum 400 emberrel. Hirtelen úgy kezdtem magam érezni mint egy hangya a hangyabolyban, így csak még reménytelebbúl kapkodtam a fejemet a sorok közt. Végül odasétáltam egy éppen széket lehajtó vörös rödhajú lányhoz segítség reményében:
-Öhm.. Ne haragudj, de egészen véletlenül nincs itt egy bizonyos Benjamin nevű srác? Tudod, szőke, kb. ennyire magas, és maga a Sátán reinkarnációja.

-Hát...- gondolkodott el.- Tudod nem tudom az összes csoporttársam nevét, de asszem tudom kiről van szó. Arra a sármőr fiúra gondolsz?

-Igen! Elég beképzelt, de legalább retardált!

-Akkor tudom kiről beszélsz.- sóhajtott nagyot.- A 12. sor 34-es szék az övé.

-Nagyon köszönöm!- intettem, majd rohanva tettem meg a lépcsőket.

9... 10... 11.... Ez lesz az!

Sűrű 'bocsi'-kal furakodtam be a bizonyos székhez, ahol már rögtön ki is szúrtam a sort záró szőke hajú srácot. Amint odaértem, nagyot nyelve leülltem a mellette lévő utolsó szabad helyre.

-Heló...- köszöntem rá.

Felemelte a fejét, majd kikerekedtek a szemei:
-Allen? Te itt?

-Haha, nos igen... Szerettem volna beszélni a múltkori beszélgetésünkről.- sütöttem le a fejemet.

Érdeklődve felém fordult, és a fejét a kezére helyezte:
-Hallgatlak.

-Nos... az, ahogy beszéltem veled, nagyon nem volt helyén való. Iszonyatosan bunkó voltam, még akkor is ha nem tudtam őszinték voltak-e a szavaid. Mert ezelőtt nem-igen fordult elő, hogy valaki bevallja az... érzéseit.... És sajnálom, hogy leégettelek, és leordítottalak, és prodokáltalak... tényleg röstellem. De azt nem bántam meg, hogy azt mondtam, ne szórakozz mások és az én érzéseimmel. Nem tudom mi a célod, de ha csak szórakozni akarsz, akkor most add fel! De ha tényleg komolyan gondolod akkor... sajnálom ismét.

Nem mondott semmit csak komoly tekintettel nézett rám. Kínosan vártam mit szól, hogy megbocsájt-e, esetleg lehord. De csak ült némán. Röpke 10 másodperc után elnézett egy vesztes sóhajtással majd kihúzta magát:
-Ember, nem hittem volna, hogy egy nap pont egy ILYEN lány fog dobni.

-Már megbocsáss!- keltem ki idegesen.

-Csak én lehetek ilyen béna, hogy pont ILYEN lányokba zúgok bele.- mosolyodott el keserűn.

Lassan elvörösödtem, és nevetve néztem el a váratlan vallomásra.

-Nos, ha megérted akkor rendbe...- be se fejeztem, közbevágott.

-Az a Michael pali áll mögötte nem igaz?

Elhallgattam egy pillanatra és csak hebegtem:
-Èn.. öhm... nem... vagyis de... csak mi...

Felvonta a szemöldökét amire sóhajtva bólintottam. Behunyta a szemeit, és összeszedve magát rámnézett:
-Sejtettem már amikor olyan gyanusan csili-vili volt körülöttetek minden a pályaválasztásnál. Nos, ne várd az áldásomat rátok, de nincs mit tenni ellene...

Halványan elmosolyodtam.

-Köszönöm.

-Most menj!- fordult el.- Ciki ha így látnál engem.

-Rendben, köszönök mindent.- àlltam fel.

Válaszképp csak legyezett, hogy tűnjek már el, amire beletúrtam a hajamba és lesétáltam a lépcsőkön.

...........................................................

Éééééés nem késtem el! 23:52! Szóval többet nem is fűzök hozzá, jó éjt mindenkinek! ^^

XOXO: Tunci123

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top