Az ágyban ásítva felültem, és az órára néztem: 8:47.
Egész büszke vagyok magamra, hogy ilyen korán felkeltem az egyébként 10 órához!

Michael ágya üresen volt, csak a gyűrőtt paplan mutatta a még itt tartózkodását. Megnyújtóztattam elaludt vállaimat, és magamra borítva egy köntöst kikeltem hogy a fürdöbe tudjak menni. Elindultam a szoba felé, ám a villanyok ott már fel voltak kapcsolva. Bekukkantottam ahol Michael rendezte az elaldt tincsket hunyorítva a tükörbe.

-Ne segítsek?- dőltem modolyogva az ajtófélfának.

-Hátul le tudod fésülni a púpokat?- kócolta elöl a tincseket.

-Hogyne. Csak ülj le, ha nem akarod, hogy egy létrát hozzak.

Michael leült a WC-re, (természetesen miután lehajtotta) és én neki láttam a munkálatokhoz. Óvatosan rendezgettem a sötét tincseit, miközben ő csendben tűrt.

-Egyébként az apád tegnap nem jött el?- kérdeztem belemerülve a fodrászkodásba.

-Haha, ha csak le nem jön fentről, akkor bizony őt már nem láthatod.

Egy pillanatra abbahagytam:
-Oh... n-ne haragudj én...

-Ne is törődj vele!- legyintett.- Vagy 10 éve volt már, hogy szerencsétlennek egy rosszhatású tumora nem lett... Semmiség.

Hirtelen hátrahajtottam a meglepődött fejét, majd idegesen ordítottam neki:
-Ez nem semmiség! Egy szerettünk elvesztése még 50 év után is rossz, csak már nem fáj annyira! Vedd komolyan, és meg ne halljam mégegyszer, hogy ennyire félválról beszélsz erről!

Nagy szemekkel nézte a komoly arcomat, és a még komolyabb szavaimat. Lassan elmosolyodott:
-Sajnálom, igazad van. Tényleg nem kéne ennyire figyelmenkívül hagynom.

-Ha megértetted, akkor semmi baj.- puffogtam.- Én is nagyon kiborultam amikor a nagyapám meghalt, de visszatartottam és csak még rosszabb lett. Biztos neked is nehéz volt ha ezek után ha ennyire 'nemtörődömként' viselkedsz...

Lassan rácsúsztatta a kezeit az arcomra egy szélesebb mosollyal ölelve. Mielőtt leregalhattam volna a helyzetet, ő is előrehajtotta a fejemet, és egy puszit adott a számra.
-Igazán szerencsés vagyok...

Vörös arcal elhajoltam, számnál a kezemmel. Nem jutottam szóhoz, annyira zavarban voltam. Bár nem tudom, hogy az apró csóktól, vagy az alig hallható szavaitól.

•♡•

Ismét a terem előtt álltunk ketten, pont mint ezelőtt alig 1 napja. Számat rágcsálva álltam a piros egyberuhámban és a szépen feltűzött hajamban. Michael mellettem állt egy egyszerűcske piros nyakkendőben és a végre elrendezett hajában amin annyit dolgoztunk.

-Ne izgulj.- nézett le rám.

-Könnyű azt mondani...

Az ajtó ismét kitárult előttünk, de most egy hatalmas karácsonyfa ékeskedett az ebédlő helyett, gyönyörű arany és piros gömbökkel dekorálva. El is táthattam a számat, mert Michael szólt, hogy csukjam be. Lassan besétálltunk, én belekarolva a mellettem jövő férfibe. Ott volt Ms. Callen egy földig érő zöld ruhában, Suzzy egy hasonló pirosban elegáns frizurával, és Ray egy sötétzöld öltönyben.

-Áh, Bátyám!- kapta fel mosolyogva a fejét.- Azt hittük már sose jössz!

Sejtettem, hogy figyelmenkívűl fog hagyni...

-Allen!- jött oda hozzám egy meleg modollyal Suzzy.- Csodásan festess, Michael igazán szerencsés lehet, hogy ilyen gyönyörű barátnője van! Nen igaz Michael?

Michael csak az amolyan 'ha te mondod' nézésével reagált, majd elengedte a kezemet ami miatt elveszettnek éreztem magamat rögtön.

-Köszönöm Suzzy, te is eléggé kicsípted magad! Rád se ismerek.- mondtam kedvesen.

-Valóban? Pedig szerintem eléggé laza lett a hajam!- igazgatta az egyértelműen tökéletes frizuráját.

Ms. Callen köhintett egyet, amire elhallgattunk. Frusztráltan fogdostam a táskámat, és vártam mi fog jönni.

-Nagyon örülök, hogy idén az egész család eggyütt ünnepel! 8 éve nem volt ilyen kivételes alkalom.- nézett Michaelre aki elnézett flegma arcal.- Remélem ezentúl mindiv így egybegyűlhetünk. Kérlek érezzétek jól magatokat, és természetesen mindenkinek boldog karácsonyt!

Az ott lévők megtapsolták a rövid beszédet, majd mindenki szétszéledt a teremben. Én inkább egy sarokban pengettem az időmet, valami italt szürcsölgetve. Ms. Callen Michaelel beszélgetett, aki feltűnően nem élvezte a társaságot. Én meg ugye jobb híján, erősen próbáltam levegővé válni. Egyszercsak a semmiből mellém termett Ray, amire majdnem félrenyeltem az italomat.

-Allen, hogy-hogy magán bulit tartassz a bárpúltnál?- férkőzött mellém nyájasan.

-Há-hát csak kicsit kiszáradtam, így gondoltam iszok valamit!

-Értem. Akkor ugye nem baj ha csatlakozom?- ült le mellém.

-Dehogyis, hogy rohadna le a bamba képed...- motyogtam az orrom alatt.

Ray is kikérte az italát, majd felémfordulva nyújtott egy pohárkát:
-Kérsz?

-Köszönöm, de nem vagyok oda a pezsgőért...- utasítottam el a múltkoriból okulva.

-Csak nem nem bírod a piát?- vigyorodott el.

-Nincs rám túl jó hatással...

Eléggé megindul a szám, ha becsiccsentek, így muszáj kibírnom valahogy. Elég kellemetlen lenne Michael családja előtt, főleg hogy még így sem vagyok a szivük csücske...

Ray most egy kosárkát nyújtott elém:
-De azért bonbont elfogatsz, ugye?

Odanéztem ahol a szép aranycsomagolású csokik csábítottak engem. A csoki eléggé a gyengém tud lenni, ha ilyen jól néz ki.

-Ha szabad akkor csak kevéskét.- nyúltam bele ragyogó szemekkel.

Ray elmosolyodott, majd letette a kosarat. A fejét a kezére támasztotta, és lötyögtette az italát.
-Egyetemista vagy, igaz Allen?

-Igen. Idén kezdtem.- faltam magamba a csokikat boldogan.

-Akkor nem is olyan nagy a korkülönmbség köztünk. Én idén fogom befejezni, és végre elköltözhetek. A Bátyám elég gyorsan elhúzta a csíkot, mert ő amint elkezdte, már el is ment.

-Gondolom már alig várta az agglegény életet.- jegyeztem meg mosolyogva.

-Haha, na igen. Nem ápolt már akkor sem túl jó kapcsolatot anyánkal. Eléggé magának való volt az apánk halála után.- nevetett fel.

-Nem mintha túl sokat változott volna. Még most is csak egésznap a szobájában van, ha nem éppen a munkahelyén. Előfordult már az is, hogy nem is láttam egy napon keresztül.- kuncogtam két falat között.- De tud ám kedves is lenni ritkább esetben. Néha még nevetnk is szokott ám!

-Valóban?- vigyorodott el belekortyolva az italába.- Nagyszerű hogy így megnyílt neked. Gondolom nagyon közel vagytok egymáshoz. Lehetne egy kérdésen?

-Hm?- koncentráltam az utolsó szem bonbonokra.

-A Bátyámmal ugye nem csak azért jöttetek össze mert véletlenül képbejött egy harmadik személy?

A szemeim kidülledtek, és elkezdtem fuldokolva köhécselni.

-Csak nem beletaláltam?- mosolygott ördögien.

-NEM VAGYOK TERHES!! *köhh* *köhh*

Ray mosolya kevésbé lett őszinte, viszont a háttérben mindenki ránknézett. Izzó fejjel, akárcsak Michael, leülltem a helyemre és ittam egy pohár vizet.

-Akkor miért laksz vele? Miért jártok? Fizetni nem tudsz pénzel. Nem vagy te még szép sem, amivel ki tudnád használni. Csak nem... a testeddel?

Mégjobban elvörösödtem és lenyelve egy jókora indulatot elfordítottam a fejemet:
-Ha ez megnyugtat, én még... szóval... nem........

Ray csendben figyelte a reakciómat, ahogy elvörösödve dadogtam:
-Hjaj... Te még szűz vagy, mi?

-M-m-m-miből gondolod???!!!

-Lerí ebből a reakcióból. Hihetetlen milyen gyerekes vagy.- sóhajtott ismét.- Csak hogy tudd, ha a Bátyám barátnőjévé akarsz válni, akkor mihamarabb fel kell nőnöd!

Ő most... tanácsot adott nekem?

-Azaz... elfogadsz engem?- élénkültem fel.

-Még mit nem! Inkább a halál! Ezért nem kéne ennyire felcsigázódnod!

-Sajnálom... csak hirtelen boldog lettem, hogy Michael egy ilyen közelálló rokona mint te elfogad.- mosolyodtam el.- Igazából, Suzzynak is hálás vagyok amiért végig ennyire figyelmes volt velem. Sokat jelentett, amikor úgy nevezett mint az öccse barátnője... Mert te és ő is sokkal több mindent tudtok róla, amit én nem. Persze ez rá is igaz! Ő sem tud rólam annyit, mint például az anyám. De mégis... Ezekkel a titkokkal eggyütt is elfogadjuk a másikat...

-Hihetetlen milyen nyálas tudsz te lenni..

-Haha, így igaz.- nevettem.- De akkor amiért ma eljöttem, és amiért beszélni akartam veled: Kérlek fogadj el mint a Bátyád barátnője. Adj egy esélyt, és megmutatom milyen tudok lenni!

Ray arcára halvány pír szökött, és elfordította a fejét:
-Nem támogatom a kapcsolatotokat még mindig...

A mosolyom elhalványult és lehajtottam a fejemet.

-...de!- nézett vissza rám vörösen.- Kérlek adj rá esélyt, hogy úgy tegyek!

Elvigyorodtam megkönnyebbülten. Boldogan átöleltem, és folytattam:
-Mindent meg fogok tenni! Csak mondd mit tegyek!

-Előszőr is fejezd be ezt!

Elengedtem, majd kipirultan köhintett:
-Ugye tudod hogy nehéz lesz megfelelned? Jobb ha most feladod, ha nem akarsz megsérülni később!

Határozottan ránéztem.

-Ne aggódj, akár halálom napjáig is elfogom érni az elismerésed!

-Ha így állunk akkor egy kisidőre amíg fel nem adod,- nézett a szemeimbe.- üdv a családban Allen! Készülj fel, hogy egy nap eltiporlak!

-Állok elébe!- szalutáltam nevetve.

Boldog Karácsonyt mindenkinek!

XOXO: Tunci123