Csendben kiszálltunk a kocsiból, és meleget lehellve a fagyos levegőbe, magamra terítettem a kabátom. Nagyjából fél 4 lehetett, de már most sötét van. Ilyenkor tudja az ember igazán, hogy tél van. Michael slusszkulcsával lezárta a kocsit, majd az öltönyét visszagombolta. Én szorosan fogtam a kabátomat, miközben hátrapillantottam a barátomra. Nem volt ez a szoknya olyan jó ötlet, még úgy is hogy harisnyát hordok alatta...

-Gyere.- sétált el mellettem Michael.

Topogva követtem valamerre. Egyedül csak a hátát láttam, amit kihúzva tartott mint mindig. Csak ezt a hátat követtem a sötétben, miközbe egyre jobban szorítottam a kabátom csücskeit. Egészen elmélyedhettem a gondolataimba, mert kishíján nekimentem Michaelnek, mert már ugye megállt. Felnéztem, és dezsávű érzésem lett a világító felirat miatt.

Callen

Nem is Michael lenne, ha nem a saját szállodájába mennénk... Úgy látszik van egy spórolós énje, amit nem mutat ki észrevehetően.

Besétálltunk a recepcióhoz, én pedig ismét hüledezve néztem körbe, mint alig másfél hónapja. Egy szoros copfa fogott hajú nő, csillár, levendula illat, szinte minden stimmelt hangulatban. Kivéve persze, hogy teljesen más volt az elrendezés és a recepciós hajszíne.

-Két személyre a 465-ös szobában.- eggyeztetett a kis képernyőjén.- Parancsoljon Mr. Callen, kellemes pihenést!

-Köszönjük.- vette el a kulcsot, majd elindult a lift felé.

Hátrapillantottam, és a recepciós tekintete még mindig rajtam volt. Gyanakodva méregetett, mert inkább tűntem Michael gyors menetének, mint a lakótársának és egyben barátnőjének. Kellemetlenül lesütöttem a szememet, és beszálltunk a liftbe, majd megnyomta a 6-dik gombot. Hirtelen a talaj megmozdult alattunk, és elkezdtünk felfelé menni. Az én tekintetem még mindig leragadt a padlónál, és a cipőm orránál, így kialakult a bizonyos kínos csend.

-Öhm... a cuccainkat nem kellett volna...

-A szobában lesz minden.- vágott közbe.

Újabb kérdés híján ismét apadlót vizslattam, és türelmesen kivártam a lift nyitódását.

A 4-en megállt a lift, és kinyitódott. Egy komor arcú férfi szállt be, majd udvariasan megkérdezte:
-Önök is felfelé mennek?

-Igen. Ön melyiken száll ki?- nyúlt a gombért Michael.

-...A 6-on.

Benyomta a gombot, és így újra megemelkedett a lift. A férfi kivette a zsebéből a kezét, majd ráütött a stop gombra. Ijedten figyeltem az eseményeket, ahogy a lift megáll hirtelen.

-Ez meg...

De mielőtt Michael befejezhette volna, a férfi egy hirtelen mozdulattal egy kést emelt a torkomhoz:
-EGY MOZDULAT, ÉS A RINGYÓNAK ANNYI!

Michael ledermett, mint ahogy én is. A torkomban kezdett dobogni a szívem, ahogy lenéztem a pengére amit 3 centi  választott el.

-LE A FÖLDRE!- üvöltött megint.

Michael összeráncolt szemöldökkel letérdelt, miközben végig a férfin tartotta a szemét.

A férfi a kabátomat lehajította a földre, de a kést nem eresztette. Én egyre szaporábban vettem a levegőt, ahogy láttam a késnek a távolságát csökkenni látni a nyakamtól.

-És most te...- nézett rám vigyorogva a hapsi.-... le a ruhákkal!

A szemeim kikerekedtek, és elkezdtem remegni. A gyomrom mintha csárdást járna, úgy nyúltam feszültem a pólómhoz. Szégyenkezve markoltam az anyagba, és elkezdtem felfelé húzni egyre kalapálóbb szívveréssel. A férfi mosolya egyre jobban húzódott az arcán, én pedig egyre könnyesebb szemekkel szedtem le a pólómat. Michaelre néztem, aki egyre gyilkosabb aurát bocsátott ki. Sajnálattal telt szemekkel néztem az övéibe. A tekintete lágyult meglátva az arcomat, de az ökle csak egyre szorosabb volt. Pislogtam egyet kiengedve egy könnycseppet, és már póló nélkül nyúltam remegve a szoknyámhoz amikor egy csattanást hallottam meg. Odakaptam a fejemet  és Michael volt az aki már állva ütötte meg a vészjelzőt.

-MIT CSINÁLSZ EMBER??!!- üvöltött a férfi

Michael tekintete tele volt mérhetettlen dühel és gyűlölettel. A férfi elfordult tőlem, és nekiment. Michael kigáncsolta a férfit, akibmég próbálta megvágni, de elkapta a karját és azt kifordítva kiszedte a kést a markából. A hapsi fájdalmasan vergődött, de Michael meg sem moccant, csak gyilkos szemekkel nézett. Én a földön magamhoz szorítva a pólómat remegve figyeltem az eseményeket. Nem tudtam megszólalni, csak rémülten pislogtam.

Alig telt pár percbe mire jött a segítség, és szétfeszítették az ajtót majd elkapták a férfit. Michael mindent elmesélt a rendőröknek elejétől-végéig, miközben egy másik rámterített egy takarót.

-Jól van kisasszony?

-Hazudnék ha azt mondanám igen.- mosolyogtam keserűn.

Amint helyrehozták a dolgokat, és elrángatták a férfit, mi csak néztük a távolodó fényeket. Még mindig remegtek az ujjaim, de a szivem már nem kalapált annyira. Nagy szerencsénk volt, hogy a hapsi nem csinált semmi visszavonhatatlant...

-Rendben vagy?- kérdezte gyengéden Michael.

-Mostmár sokkal jobban vagyok...- sóhajtottam.- Csak egy kicsit még remegek, de hamar el fog múlni.

Némán figyelt engem ahogy néztem magam elé. Behunyta a szemeit és közelebb jött. Átkulcsolta a kezeinket, én pedig értetlenül figyeltem. Arra lettem figyelmes, hogy az ő ujjai is remegtek, pont mint nekem.

-Sajnálom...- suttogta megtörten.

-Nem...- ráztam meg a fejemet mosolyogva.- Inkább én köszönöm.

Halványan elmosolyodott, és ketten elindultunk ismét a szobánk felé.

================================

Na gyerekek, egy dupla olyan hosszú résszel jöttem! 😁 Sajnálom hogy nem voltam Szerdán, de kiírtam az üzenőfalamra az okát ha valakit érdekel. Ez ismét egy nyálrész volt tudom, de akkor majd készüljetek fel a hétfőire! 😅

XOXO: Tunci123