Kinyitottam a kocsi ajtaját kábultan, mert az út háromnegyedét végigaludtam. Elkezdtem a csipás szemeimet nyitogatni, és egy óriási fehér ház előtt álltam. Megdörzsöltem a szemeimet, nagyokat pislogtam, de még mindig ugyan az a látvány fogadott. Tudtam, hogy gazdag családból származik, de hogy ennyire...

-Biztos hogy nem véletlenül... az országháznál vagyunk?- fordultam hátra a teljesen komoly kérdésemmel.

-Nem, ez itt a gyerekkori otthonom.- igazította meg az öltönyét.

Hüledezve néztem fel a nagy építményre, amikor Michael harsányan hátraszólt nekem a kapuból:
-Ha még ma túl akarunk esni ezen, akkor megtisztelnél vele ha kicsit igyekeznél.

-Bocs-bocs...- indultam meg ismét.

Michael megnyomott egy fehér gombot, majd hátrébbállt. Valaki úgy látszik csak erre a csengőre várt, mert egy férfi hang beleszólt.

-Mr. Callen, kérem fáradjon be!

Michael nyugodtan belökte az ajtót, és zsebrevágott kezekkel elegáns mozdulatokkal lépdelt be a kerten keresztül. Én döbbenetemben nem tudtam hova nézni, annyi minden megfogott. Az ízléses szökőkút, a gyönyörűen metszett bokrok, a kis porcelán szobrok, és a gyönyörű kőutacska. Minél közelebb kerülök Michaelhez, annál elképesztőbb helyekre juthatok el...

De visszatérve a sztorira, amint beértünk egy hosszú folyósón kellett végigmennünk egy elegánsan kiöltözött férfi társaságában. Gondolom ő volt az a kaputelefonnál is. Egy nagy faajtóig vezetett, amit lehajtott fejjel kinyitott. A fényáradat égette a szememet, így kicsit behunyorítottam.

-A gazdagok világa...- mondtam magam elé.

Egy hosszú fehér és piros abroszos asztal nyúlt végig a szobán, aminek jobb oldalán Suzzy mosolygott barátságosan rám.

-Michael, Allen, már vártam ezt a találkozást.- mondta meglepően udvariasan.

Michael semmit sem reagált rá, csak a nővére mellé nézett. Én is követtem a tekintetét, ahol egy feketehajú fiú foglalt helyet gyönyörű zöld szemekkel és egy pimasz mosollyal. Szélesebbrehúzta az ajkait amint rávándorolt a tekintetünk, majd ő is beszédrenyitotta a száját:
-Rég volt már nem, Bátyám?

Michael fusztráltan lehunyta a szemeit, majd egy jeges tekitettel az asztal legvégén ülő nőre nézett. Volt itt-ott pár szarkalába, de úgy is porcelán bőre volt. A haja teteje ősz volt, de a vége barná  végződött. Neki is hihetetlenül szép zöld szemei voltak, de ez szigorúan nézett vissza ránk.

-Megjöttem, anyám.- mondta semmi érzelem nélkül Michael.

A nő szemei összeszűkültek a látványomtól, amitől egy nagyot nyeltem.

Ééés mostmár vissza is térhetünk a jelenbe

-...és egyébként Allen.- kortyolt bele a teájába Mrs. Callen.- Hogy is találkoztatok pontosan?

Én félrenyeltem a falatot, és elkezdtem fuldokolni, miközben Michael keze megakadt ahol volt.

-H-hát ez úgy történt...

Mrs. Allen Michael anyja, aki feltűnően nem kedvel. Egyenlőre csaj annyit tudok a zöld szemű fiúról, hogy Michael öccse aki itt él ebben a házban. Ha saccolnom kéne, akkor 20-at mondanék rá, a kerek szemei miatt és a hófehér arcával is persze. Eddig nem igazán szólalt meg, csak mosolygott... elég para a srác... Suzzy láthatóan visszafogja magát, végig illedelmesen szólt hozzám. Pl.: 'hogy vagyok' vagy 'milyen volt az utunk'. Egy szóval, kissé kénymetlenül érzem magam.

-...hogy bizonyos okok miatt Michaelhez költöztem nagyjából másfél hónapja. Szóval nagyon hálás vagyok a segítségének...- hadartam el gyorsan a sztorit.

Végül is nem hazudtam nagyot, csak a lényeget mondtam el.

-Valóban?- nézett rám szúrósan.- Akkor ennyi idő alatt összemelegedtetek?

-Í-így is mondhatjuk...

Kínosan lesütöttem a szememet és a tányérra próbáltam koncentrálni. Mrs. Callen belekortyolt higgadtan a borába, majd folytatta:
-És pontosan mennyi idős is vagy Allen?

-18 vagyok június óta.

Hirtelen csend lett az egész teremben, amitől csak még idegesebb lettem. Valami rosszat mondtam? Lapítva beleittam én is a boromba várva a reakcióra.

-És nem probléma nálatok a nagy korkülömbség?- törte meg a csendet Mrs. Callen.

-Nagy korkülömbség?..

Suzzy halkan odasúgott nekem:
-Allen... Michael 27 éves.

A szemeim kikerekedtek, majd úgy köptem ki a boromat, ahogy nem szégyeltem.

9 ÉV???!!!

Gyorsan Michaelre néztem aki nem mondott semmit, csak elnézett.

-HOGY MI??!- bámultam kidülledt szemekkel Michaelt.

-Nem is tudtad?- kérdezte Mrs. Callen.- Ray. Mit gondolsz erről?

Az eddig végig figyelmesen hallgató fiú sejtelmesen elvigyorodott. Az eddig gyönyörűnek gondolt arca, hirtelen átváltozott egy egészen mássá. Felemelte világítóan zöld szemeit, és rámnézett.

...........................................................

Szép jó estét!~ Képzeljétek, ahonnan írok, ott jelenleg szakad hó! 😁 Szinte hihetetlen, de reggel óta ezt csinálja. Remélem megmarad holnapig!😊 Nálatok mi a helyzet? ^^

XOXO: Tunci123