-...és egyébként Allen.- kortyolt bele a teájába Mrs. Callen.- Hogy is találkoztatok pontosan?

Én félrenyeltem a falatot, és elkezdtem fuldokolni, miközben Michael keze megakadt ahol volt.

-H-hát ez úgy történt...

Na de ne rohanjunk ennyire előre. Kezdjük is inkább az indulásunk napján, azaz pontosan december 24-én 8 óra 36 perckor.

Behajítottam az utolsó csomagot a csomagtartóba, majd bezártam. Nagyot nyújtóztam, majd mosolyogva visszanéztem a házra, amitől búcsút kell vennem 3 napra. (Michael plussz 2 napot ki tudott venni, mert tud onnan dolgozni.) Miután kibámésztam magam, előre szaladtam és bepattantam az anyósülésre egyenesen Michael mellé. Ő a volán mögül rámnézett a tipikus komoly arckifejezésével és megkérdezte:
-Minden megvan?

-Igen!- bólintottam mosolyogva.

Visszanézett a kormányra, és elfordította a slusszkulcsot. Gyorsan becsatoltam magamat, és eligazgattam a szoknyámat. Kissé ideges voltam egy részt, hogy még nem ültem az anyósülésnél, másrészt hogy végre találkozom Michael családjával. Egy bő 4 órás útnak nézünk elébe, így hogy még ebédre ott legyünk korán elindultunk. Oldalra néztem, ahol még mindig a koncentráló Michaelt csodálhattam meg, aki az utat bámulja. Egy szélesebb vigyorra húztam a számat, és elhelyezkedtem az ülésben. Kiélvezve az első ülést, egyenesen az ablakon bámultam ki nézve az autókat. Utcáról utcára, kerületről kerületre, útról útra. Így haladtunk.

-Nem vagy fáradt?- szólalt meg a semmiből Michael.

-Nem, tegnap este korán lefeküdtem a javaslatodra.- mondtam vidáman.

-Akkor jó...

Kínosan megpróbáltam elindítani újból a beszélgetést, így én is kérdeztem:
-És te?.. Ugye nem dolgoztál megint?

-Csak 1-2 órát. Befejeztem a prezentációmat az értékesítésről.

-Nem szeretem amikor a szabadnapodon is dolgozol...- könyököltem, hogy megtámasszam a fejemet.

-Miért nem?- pillantott rám félszemmel.

Összeszorítottam a számat, és komoly arcal megszólaltam:
-Aggódom hogy túlhajszolod magad. Lehet, ez neked megszokott, de próbálj kicsit elszakadni a munkától néha! Mondjuk menj el fagyizni... és akkor én is elkísérnélek... vagy valami...

Egy percig meglepetten hallgatott, majd kitőrt belőle a nevetés.

-December vége van, szerintem nem most kéne fagyizni!

-T-tudod hogy értettem!- vörösödtem el.

-Ezzel azt akarod mondani, hogy munka helyett menjek el veled randizni?- mosolygott pimaszul.

-Cs-cs-cs-csak felajánlottam!! N-ne értsd félre!!!

Ő nem mondott semmit csak vigyorgott mint a tejbetök. Cöcögve elfordultam az ablak felé, amikor egy kezet éreztem a vállaimnál. Hiper sebességgel odanéztem, és ez nem más volt mint Michael ahogy átkarolni próbál.

-Megpróbálok több időt rád szánni, ígérem.- mondta rám se nézve.

Csodálkozva eltátottam kissé a számat, majd gyorsan lesütöttem a fejemet elpirulva.
-T-tégy amit akarsz...

Erre válaszul csak mégjobban elmosolyodott. Egy ideig birizgáltam a karkötőmet amit még Michaeltől kaptam, majd letettem végleg a kezeimet. Álmos tekintettel bámultam a térdeimet, majd Michael kezén elhelyezkedve elszenderettem.

Igazából tegnap este szinte semmit sem aludtam... túlságosan is izgatott voltam a ma miatt. De ezt jobb ha nem mondom el Michaelnek...

:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

Jóóóóóóóóó estét mindenkinek!~ Ismét elhoztam egy újabb várva-várt részt, bár azt aláírom hogy nem éppen a leghosszabbat. 😅 Na de nem baj, lényeg a lényeg, most nem késtem el! ✌

XOXO: Tunci123