December 23: Az utazás előtt 1 nappal. Nem csaptunk nagy felhajtást, sőt, még csak a pakolás részébe sem kezdtünk bele. Én még korainak éreztem, Michael pedig amíg tudja, próbálja ezt kiélvezni. Suzzy néha felhív, hogy mizujs, és hogy az anyja már nagyon izgatott Michael miatt. Azt sem tudom hogy szerezte meg a számomat...

-...el se tudom mondani, annyira kiakadtam és...- éppenséggel megint vele beszélek, és megint olyan dolgokról mesél amik egy kicsit sem izgatnak.-... de ha ez még nem lenne elég, akkor ott volt az a szőke pics...

-Suzzy, nem akarom megzavarni a végtelenül érdekes sztoridat, de csak most jöttem rá, hogy a tűzhelyen hagytam az ebédet.

-De még csak 9 óra!- értetlenkedett.- Még csak tízórai sin...

-Szia Suzzy, később beszélünk!- mosolyodtam el majd emeltem el a készüléket a fülemtől.

-ALLEN, VÁ....

Kinyomtam, majd sóhajtva elterültem az ágyamon. Tudom, hogy egy elég bunkó gezdusnak néz ki szemlélői szemmel, de ha már 2 nap alatt 34-szer hívnak fel, te is ezt tetted volna.

-Csak nem a nővéremmel beszéltél megint?- jelent meg az ajtóban Michael egy bögre kávéval.

-Ha ugyanaz nem lenne a vezetéknevetek, el sem hinném hogy eggyáltalán rokonok vagytok....

-Haha, sokan mondták már.- nevetett fel.

Elmosolyodtam Michael életkedvén, és végre kialudt arcán. Igazán most látom maximálisan feltöltődve.

Feltornáztam magam az ágyon, és egy szál póloban és mackónadrágban leugrottam az ágyról, és odacsoszogtam az ajtában álló férfihez. Komoly szemekkel felnéztem a nem éppen alacsony termetére amire kérdőn nézett vissza rám. Egy ideig így szemeztünk, amíg ki nem tártam a karjaimat, és megöleltem a mellkasát.

-Mi a baj?- kérdezte értetlenül.

-Szeress!- válaszoltam határozottan.

Kikerekedett szemekkel lenézett a fejem búbjára, majd a szabad kezével amiben nem volt kávé, átkarolt. Egy utolsó nyugodt hörpintést végzett be az italán, majd letette a szekrényemre. Összekulcsolta a kezeit a nyakamnál, majd sóhajtott.

-Mi ütött beléd Allen?

-Szeretet hiányom van...- dörmögtem a mellkasába.

-És ezen hogy segítsek?- hunyta be a szemeit közömbösen.

-Mondd ki megint...

-Hm?

-Mondd ki megint, hogy 'szeretlek'. Akkor feltöltődöm.- szorítottam meg jobban.

A kínos emlékképeket újra felidézte, amit az alkohol váltott ki, majd megint sóhajtott:
-Egyszer már kimondtam. Nem elég ennyi?

-Nem!- ráztam meg a fejemet.- Szeretném megint hallani.

Apró pirrel fölpillantottam az arcára ami nem mutatott ismét semmijen érzelmet. Megint a régi...

Elszontyolodva elengedtem, ezzel olyan hatást elérve mintha egy kalitkába zárt madárt eresztettem volna el. Még jobban kirajzolódtak az érthetetlen szemöldökráncai. Lehajtottam a fejemet.

-Ha ennyire akarod nem muszáj kimondanod...- játszottam el az ujjaimmal.- De ígérd meg nekem, hogy mégegyszer kifogod mondani!

-Úgy látszik nincs más választásom.- mosolyodott el egy vesztes mosollyal.- Egyszer majd talán.

-Rendben, megígérted!- vigyorodtam el, majd ismét megöleltem.

______________________________________

Iiiiiiiiiiigen, késtem egy napot... pedig a szombatot olyan szépdn megúsztam! 😫 Nagyon sajnálom, nincs egy jó indokom, csak tegnap teljesen kiment a fejemből. Hogy ne haragudjatok, így itt egy ilyen aranyosabb rész. :'3 Máskor jobban igyekszem!!

XOXO: Tunci123