Ismét felhúztam a bakancsomat, és kiléptem a hidegbe. Szapora léptekkel elkezdtem egy tudatos irányba igyekezni miközben a meleg lehelletem találkozott a fagyoslevegővel. Utcákat hagytam el, mire szembenéztem a kávézóval. Egy háztömb előtt álltam zsebredugott kezekkel, miközben lihegve a sok séta miatt, pihentem ki az utat. Nem tellett sok időbe, hogy megpillantsam az óriási üveg ablak mögött ülő Michaelt, aki egy kabátban beszélgetett valakivel nem túl lelkesen. Arrébb pillantottam, és egy gyönyörű nő ült előtte derékigérő barnás hajjal csinosan felöltözve. A nő látszólag nagyon jól szórakozott mert fel-fel kacagott amire Michael nem mutatott túlsok érzelmet, egy szimpla oldalmosolyon kívül ami törként hasított belém. Akik körülöttük ültek, egytől-eggyig megbámulták őket csodálkozó szemekkel. Végülis be kell vallanom nekem is... nagyon összeillettek. Gyűlöltem a gondolatot, hogy Michael ezért a nőért jött el ide. Bár igaz, sokkal elegánsabb, érettebb, csinosabb és nőiesebb mint én. Lejjebb vándoroltak a szemeim, és megláttam azokat az óriási idomokat amitől rögtön féltékeny lettem. Minden tekintetben jobb nálam.

A szemeim elkezdtek egyre vörösebbem lenni, és éreztem ahogy a meleg könnyek előbuggyannak. Próbáltam őket kordában tartani, de nem sikerült. Egy... kettő... három és négy... A könnyek csak úgy folytak, miközben azt a két ragyogó embert néztem. Mintha egy fal lenne közöttünk.

-Olyan fényesek... szinte megvakulok...- törölgettem szipogva a szememet, amitől csak vörösebb lett.

Lehajtva a fejemet összeszorítottam az ajkaimat, mert már nem akartam több könnyet érezni. Mindig is tudtam, nem vagyok elég jó...

Felnéztem összeráncolt szemöldökökkel, és elhatározott tekintettel. Nem adom fel úgy, mint eddig.

Bizonytalanul közelebb mentem, hogy jobban szemügyrevegyem a szituációt. Minél közelebb megyek, a nő annál gyönyörűbb lesz. Tudtam jól, hogy versenybe se szállhatok vele, mégis cssk álltam a kerítés mögött ami elválasztott minket. Csak álltam, és némán könnyek nélkül figyeltem. A nő ránézésre 24 volt, és nálam 5 centivel magasabb volt, de a magassarkújában talán több lehet. Egy rózsaszín hosszúujjút viselt, egy karkötővel és egy kék farmerrel. Nem volt extra szett, de rajta csak mégjobban állt.

A tanakodásomat Michael tekintete zavarta meg, aki megdöbbenten bámult rám szótlanul. A nő is észrevette, így értetlenül követte a férfi tekintetét, amíg rám nem nézett teljesen. Pont olyan kék szemei voltak mint Michaelnek... Mi ez az egész? A nő komolyarcal kérdezett valamit Michaeltől, aki egy igent mondott. Visszanézett a csinos hölgy rám meglepetten, majd végignézve rajtam elmosolyodott amitől összerezzentem. Nem egy diadalittas mosoly volt, sokkal inkább egy szeretetteljes. Intett egyet, jelezve hogy menjek be. Értetlenül besétáltam az ajtón, ami csilingelve "válaszolt". Bátortalanul odatipegtem a pároshoz tele kétellyel és bizonytalansággal.

-A...llen?- nézett sokkoltan Michael még mindig.

Némán elnéztem, semmi reakcióval. Kínosan és megalázva éreztem magam.

-Szóval te vagy az a híres Allen!- támaszkodott mosolyogva a nő a kezeire.- Michael sokat mesélt rólad.

Az említett személyre néztem aki elnézett egy halvány pírrel. Mi? Még sosem láttam elpirulni! Ennyire szégyell engem?!

-Öhm... igen.. a nevem Allen Ross.- néztem vissza.- Te.. ki vagy?

-Oh, Michael még nem mesélt rólam?- döbbent le egy percre.- Pedig naaaaagyon közel vagyunk egymáshoz, nem igaz Michy?

Szemetszúróan hozzádörgölőzött ami miatt összeszűkítettem a szemeimet. De folytatta.

-A nevem Suzan. És Michael nővére, de csak 3 év korkülönbséggel!- mosolygott élénken.- De csak szólíts Suzzynak!~

Kikerekedett szemekkel Michaelre néztem aki szégyenteljesen a kezeibe temette az arcát. Alig jutottam szóhoz.

-Ah..- mondtam ennyit megkönnyebbülve.- ... a nővére. Hát persze.

-Ma felhívott fél 11-kor, hogy találkozzon velem 2 év után. Nem hagyott szóhoz jutni, rögtön rámcsapta a telefont.- sóhajtott Michael.

-Ha nem így tettem volna, akkor nem is jöttél volna el!

Én kívülállóként néztem a testvéri civakodást, majd egy 5 perc után Suzzy mosollyal az ajkain rámnézett.
-Jut eszembe. Anyám meghívta Michaelt haza, de mivel most tudtam csam meg, hogy van ám egy édes barátnője Allennek is feltétlen jönnie kell! Anya biztos kíváncsi lesz rád.

-Suzan, én megmondtam tisztán hogy...- kezdett bele Michael de közbevágtak.

-Az elköltözésed óta nem is látogattál haza. Legalább karácsonykor gyere el, hogy ünnepeljen a család Allennel.

Michael elkomorult arcal félrenézett, majd amikor Suzzy megunta a várakozást és vidáman összecsapta a kezét:
-Oké, ezt eldöntöttük! 24-én nálunk akkor! Alig várom, hogy jobban megismerjelek Allen.

-É-én is.

Michaelre sandítottam aki látszólag nagyon nem akarta a dolgot. Nem tudom mi történt köztük, de eggyáltalán nem olyan rózsás a családiháttere az arcáról leolvasva, mint a többi embernek. Van egy nagyon rossz előérzetem...

€€€€€€€€€€€€€€€€€€€€€€€€€€€€€€€€

Emberek, ez egy hihetetlen hosszú részre sikeredett magamhoz képest, így totál ki is merültem... 😓 Nyem baj, a lényeg hogy itt vagyok és ti is! :3

XOXO: Tunci123