Reggel álmos szemekkel felpislogtam, és meglepetten tapasztaltam, hogy Michael még mindig az ölemben szuszog. Mármint... Eddig akárhányszor felkeltem vele nem volt még az, hogy még békésen aludna tovább. Végülis szabinap, úgyhogy a maga módján akarja kiélvézni. Óvatosan kibújtam Michael feje alól, miközben egy párnát csúsztattam oda pótlás gyanánt. Egy nagy nyújtózással elhatároztam, hogy mint egy jó barátnő, (bár még mindig kínos kimondani) meglepem valamivel. Így ismét a konyhába igyekeztem.

-Jó reggelt!- köszöntem az ottdolgozóknak vidáman.

-Jó reggelt Ms. Ross. Reggelizni jött?

-Igazából megint kölcsönkérném a konyhát.- vigyorogtam ártatlanul.

15 perc elteltével egy jól megpakolt tálcával igyekeztem vissza a szobába. Volt ott minden, ami egy tökéletes átlag ember reggelihez kell:

Narancslé, rántotta, pacsinta.

Így felsorolva elég szegényes lehet, de no no! Nem ítélkezni amíg nem láttál semmit!

Be is löktem az oldalammal az ajtót, ahol még mindig a kedves Michael pihent. Megköszörültem a torkomat, majd nagy levegőt vettem:
-Jó reggelt Michael!~

A férfi álmos szemekkel rámpillantott, majd egy kicsit lejebb ahol a tálca helyezkedett el. Elkezdtek kétely ráncok megjelenni a két szemöldöke közt, így rekedt hangon megkérdezte:

-Az meg ott mi?

-Oh, hogy ez?- néztem le.- Ágybareggeli! Én készítettem!

-Megint leves?- nézett felvontt szemöldökkel.

-Nem, hülye... azon kívül is tudok valamit főzni. Kóstóld meg!

Szenvedve feltornázta magát egy ülő pozícióba, majd kábán rámnézett. Mosolyogva rátettem a takaróra a tálcát, és odatettem az evőeszközöket is. Nagy erőt vett magán és nekikezdett a rántottának. Szép lassan elnyammogta, majd a narancslé után a palacsintába kezdett. Bizonytalanul beleharapott, majd hümmögött egyet.

-Mi ez?

-Palacsinta... Még nem ettél?- kérdeztem kínosan.

-Nem szeretem igazán az édes dolgokat, így sosem próbáltam...- mondta két harapás között.

-Hm... Ezt nem is tudtam.

Hamar be is tolta az adagját, így jóllakottan visszatakarózott.
-Máskor narancslé helyett kávét hozzál. A rántotta nem volt elég fűszeres. Máskor erre figyelj jobban!

-Tudod... nem vagyok ám a cseléded!- mondtam mérgesen.- Ne csicskáztass csak úgy mindenkit!

-...De...- szólalt meg, elengedve azt amit az előbb mondtam.- Az a palacsinta finom volt... Máskor is csinálhatsz olyat.

Megdöbbenve pislogtam, majd mosolyra húztam az ajkaimat.
-Rendben.

-Ha ezt megbeszéltük, akkor ki is mehetsz.

-Te kis...

Puffogva feláltam és kitrappoltam az ajtón. Komolyan, ő mindig el tudja rontani az emberek hangulatát! Kávét mi? Akkor is narancslevet kapsz legközelebb is!

Pár óra elteltével ismét betörtem a szobába, hogy mostmár tényleg ideje kelni, de meglepetten tapasztaltam, hogy az ágy üres volt. Össze is ráncoltam a szemöldökömet, hogy hová tűnt Michael, ám de egy cetlit találtam a modatkan tálca mellett.

"Elmegyek a városba pár dologért, addig ezt mosd el!"

-Az a kis...- gyűrtem össze a cetlit káromkodva.

Felkaptam a tálcát hogy a konygába vigyem, miközben elgondolkodtam mi dolga lenne vajon a szabiján elmenni a városba? Nem szokott vásárolni, és nem szokott szórakozni menni. Ő az a tipikus férfi aki ha teheti egésznap otthon lenne a négy fal között. Akkor mit keres 11-kor az utcán?

Csak nem megcsal??!

Nem! Nem! Nem! Ilyesmire csak gondolni sem tudok! Nem hinném hogy titokban kavar egy másik nővel! Ő nem olyan. Bár elég sokat nyaggat az alakommal...

Nincs megelégedve velem!

Jézusom, ez csak szóba se jöhet! Végülis pont ő vallotta be, hogy szerelmes belém aztán meg én is de...

Arról nem volt szó, hogy eggyütt is lennénk!!!

Basszus, tényleg! Hisz' még csak egy pár se vagyunk, így ezt gondolva bűntudat nélkül találkozgathat más nőkkel! Ezt nem hagyhatom annyiban!

Felkaptam a legsötétebb ruháimat egy napszemüveggel, és már kint is voltam.

-Akció indul!- tettem csípőre a kezeimet.

Bár ez egy korai kijelentés volt, mivel azt sem tudom merre ment. Tehát vissza az egész...

Bementem, és odamentem egy cselédhez aki éppen az irodáját takarította, hogy tudja-e hova ment Michael.

-Hm, ha jól tudom egy kávézóba ment, egy hívás miatt. Azt kérte, hogy addig takarítsak itt ki.

-Milyen kávézóba?

-Gondolom a Friance-ba. Általában ott szokott találkozókat szervezni.

SZÓVAL TÖBBEN VANNAK???!

-

K-k-köszönöm...- dadogtam idegesen.

Kitrappoltam az ajtón, ami miatt értetlenül nézett vissza rám a cseléd. Nem érdekel ki mit gondol, odamegyek, és a ribancal fogom megetni a golyóit!!

₩₩₩₩₩₩₩₩₩₩₩₩₩₩₩₩₩

Heeeeeeeeeeeloo everybody! Érdekességként mondom, hogy mivel egyre többen nyaggatnak ezzel, így kivételesen egy rajzal kedveskedtem nektek. 😅 Legfölül ahova a képeket szoktam beilleszteni, ott van egy kis illusztráció az én elképzelt Allenemről. ^^ Nem vagyok egy őstehetség, így felelősséget nem vállalok! 😁 (Egyébként nyugottan kommentelhettek hogy ti hogy képzelitek el őt, vagy a többi karakteremet. :3 Nagyon szívesen elolvasnám mindenkiét! 😊)

XOXO: Tunci123