32.rész

Még 3 nap karácsonyig. Mostmár minden rekrámban ott a piros sipkás Mikulás, ráadásul a környék még éjszaka is fényárban úszik a sok égő miatt. Lassan már ott tartunk, hogy nem is kell villany ha olvasni akarok. Igazából megint ezt tettem egy vastag zokniban, derékig betakarva. Az ablakon beszűrődő égők miatt megint nem használtam lámpát, csak élveztem a zoknim melegét. Szintr hihetetlen, de még Michael is kapott szabadnapot erre a 3 napra, így nem árulok el nagy titkot ha azt mondom most is mellettem szuszog. Miközbe lefeküdt ide mellém vagy 2 órája, hogy  kicsit velem is legyen, bealudt. Tulajdonképpen már megszoktam, hogy akárhányszor kap végre egy kis nyugalmat, ott köt ki hogy random helyeken bealszik. Nem is értem eddig hogy bírt túlélni...

-Michael már 10 is elmúlt. Menj vissza a saját szobádba aludni!- utasítottam ránézve.

Válaszgyanánt csak szuszogott tovább. Idegesen letettem a könyvemet amit eddig olvastam, és elkezdtem szerencsétlent felrázni.
-Mic-ha-el!~ Nem férek el!

Igazából nem is értem miért erőltetem magam, mert ha végre ágyhoz jut akkor 12 órát is lazán végigalszik zavartalanul. Bár, ezt nem az én ágyamban kéne tennie... Vele ellentétben nekem egy szűk szobám van, egy mégszűkebb ággyal ahol 1 ember fér el. Nem egy bazinagy monstrum! Rzért is van, hogy fel kellett ülnöm, hogy legalább egy kicsi helyhez jussak, természetesen reménytelenül.

-Michael, ha nem vonszolod át a segged akkor lelöklek az ágyamról!- fenyegettem a medvéket megszégyenítő férfit.

Miután 2 perc is eltelt, elkezdtem a hadműveletbe és egy laza mozdulattal lerúgtam. De olyan gyönyörűen, hogy hallottam ahogy megreccsen a padló és a vénember dereka. Meg is lett a gyümölcse az én akciómnak, mert egy zombi feltápászkódott vészesen elfeküdt hajjal, és a derekát fogva fájdalmasan sziszegett. Egy gyors legyilkoló pillantást kaptam, majd elkezdtem a szokásos papolásomat.

-Hányszor kell még elmondanom hogy azért van az ágyad hogy abban aludj!? Múltkor a szék, azelőtt a WC most meg az ágyam! Komolyan mondom, ha legközelebb megláttlak ahogy a szoba közepén elterülsz, szétrúgom a segged! Igazán figyelhetnél az egészségedre mert ezzel csak nekem és a többieknek okozol fejfájást! Tudod mennyiszer kellett a takarítónak felvakarnia a padlóról? És aztán még ott volt a...

-Fogd már be...- dörmögte feketekarikákkal.- Marha idegesítő vagy.

-He??! Pont te mondod?? Komolyan neked aztán akkora a pofád, hogy repülők szállnak fel rajta!

-Hangos...- morogta, majd felkapott egy hercegnő pózba.

Rögtön elvörösedve kezdtem ütlegelni, hogy mégis mi a francot képzel magáról amire egy gyilkos pillantást kaptam. Inkább jobbnam láttam ha nem idegelem fel ennél is jobban, így csak bámultam, hogy mégis hova az istenbe visz. Amikor megállt az ajtaja előtt tanácstalanul elkezdtem keresni a logikát, majd a sok romantikus film miatt a legrosszabbra gondoltam. Bár azt hozzáteszem, hogy ott nem egy zombi hurcolta el a karácsonyi zoknis lányt egy alsóban, de abban a pillanatban nem érdekeltek a részletek. Csak arra tudtam koncentrálni, hogy ma meg le se borotváltam a lábamat.

Kinyitotta nehézkesen az ajtót, majd egy könnyed mozdulattal behajított a puha ágyába.

-M-mi a...

-Kuss.- nyögte álmosan, majd ő is mellém feküdt.

Ott tartottunk a sztorj végére, hogy derékig betakarózva fekszem érzelemmentes arcal, míg Michael a hasamat párnának használva jóízűen aludta az igazak álmát.

-Áh, tudhattam volna.- mondtam meg sem lepődve.

Lenéztem Michaelre akinek a mellkasa fel-le mozgott. Kócosan hullott a fekete haja a takaró végére, és a szemei csukva voltak aminek eggyikén egy apró anyajegy helyezkedett el. Az ajkai kissé elnyíltak, mivel így jutott újabb oxigénhez.

Muszáj voltam elmosolyodni hogy milyen egy angyal amikor alszik, a reggeli énjével szemben. Bárcsak mindig ilyen ártatlan és édes arcot vágna, és nem mindig csak a fapofáját és a szemöldökráncalásai lennének előnyben...

Kisöpörtem pár tincset a szeméből, majd már én is elhelydzkedtem az ágyban egy halvány mosollyal zárva az estét.

'''''''''''''''''''''''''''''''
Ne haragudjatok, hogy mindig ilyen későn jövök, de általában csak este szoktam úgy kibontakozni. 🤗 Bár jelenleg hulla vagyok, így a maradék energiámmal is alig tudom ezt a kis bezárást leírni... 😅 Na de mostmár tényleg megyek! ⭐

XOXO: Tunci123




Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top