30.rész
Beérve egy szupermárketbe, körbenéztem a karácsonyi dolgoknál, mert nem tudtam betelni a színekkel. Ugyan nem vettem semmit, mert a pénztárcámnak nem tenne jót, de mosolyogva néztem ahogy a szerelmespárok kézenfogva mutogatják egymásnak a kiszemelt termékeket. Ah, minden álmom lenne ha egyszer a fiúmmal mehetnék karácsonyi bevásárlásra... I-igaz, ott van Michael, de egyszerűen nem tudom elképzelni ahogy ugyanezeket csináljuk. Részben mert mindig elfoglalt... De mindegy is!
Beültem egy kávézóba, majd kikértem egy bögre forrócsokit. Amint megkaptam, átnyújtottam a pénzt, majd elkeztem várni hogy kicsit lehűlljön. Addig könyökölve néztem az embereket. Ha belegondolok elég magányosnak nézhetek ki külszemlélettel, de valahogy nem érzem magamat annak. Persze örülnék ha egy barátommal osztozhatnék egy asztalon, de most megnyugtató a magány. Eddig mindig történt velem valami, így ezekután szokatlan így csendben ülni a forrócsokim felett. Visszatérve a forrócsokimhoz, már bele is kortyoltam nehogy kihűljön. A fagyott ujjaim elkeztek bizseregni a hirtelen meleg hatására ami inkább most kellemes volt mint az ellenkezője. Mert hát valljuk be... Bazi hideg van.
Egyszercsak megreccsent az előttem lévő szék, így sandítva odanéztem a bögrém mögül.
-Végre megvagy...
Azonnal kiköptem a forrócsokimat amint realizáltam az előttem helyetfoglaló személyt. Köhögve fuldokoltam, majd idegesen elkeztem egy szalvétával megmenteni a szép fehér kötöttpulcsimat.
-Látom örülsz, hogy viszont látsz.- jegyezte meg Benjamin.
-Mit akarsz?!- vágtam oda nem túl kedvesen.
-Mint mondtam beszélgetni.- hajtotta a kézfejére a fejét.- Ne aggódj, utána már itt sem vagyok.
-Fogd rövidre... nincs rád időm.
Sóhajtott, majd nekikezdett a monológjának.
-Emlékszel még az eggyütt töltött időnkre? Lehet, nem egy kellemes élményként gondolsz rá, de hidd el nekem, azok voltak életem egyik legértékesebb napjai. Bevallom az elején tényleg csak azért érdeklődtem utánad, mert a híred megelőzött. De a mosolyod, a kinézeted, a stílusod, az egyéniséged,...
-Mondom fogd rövidre!- mondtam türelmetlenül két korty között.
Benjamin elhallgatott egy percre majd egy nagyobb levegőt vett:
-Szóval szerintem te különleges lány vagy, és ezért kedveltelek meg. Ha megbocsájtod a goromba és félreérthető viselkedésed, akkor tisztalappal kezdhetnénk, és jóvátennék mindent. És ígérem, hogy soha nem bántanálak meg!
-Minden lánynak ezt a dumát adod be?- kérdeztem rá se hederítve.- Figyu, nem kell a rizsa, mondd miért jöttél egy mondatban, majd koppj le!
Idegesen megmasszírozta az orrnyergét, majd immáron harmadszorra is belekezdett:
-Amit mondani akarok: Bocsáss meg, adj egy esélyt, mert szeretlek.
Ismét szökőkút módon köptem ki az utolsó csepp tartalmát is a poharamnak, majd megint fuldokolva nyúltam a szalvétához hogy letöröljem az újabb foltot.
-NE SZÓRAKOZZ VELEM!!- mondtam idegesen.
-Én komolyan mondtam...- nézett jobbra ráncolt szemöldökökkel.- Tényleg így érzek irántad. Igazán törődhetnél az emberek érzéseivel!
-Vá-várj csak... middel?- nevettem fel.- Jaj drágám, szerintem nem tudod a szó jelentését. 2× már nem esek ugyanabba a csapdába.
-ÉN NEM VICCELEK!!!- csapott az asztalra.
Mindenki minket nézett, ami következtében sírícsend lett. Sóhajtva beletúrtam a hajamba, majd megragadtam Benjamin kabátja szélét, és egyenesen a szemébe néztem. Ő kipirulva figyelt engem, mint ahogy mindenki más is a kávézóban. Elvigyorodtam, majd elkezdtem formálni a szavakat.
-Figyelj, majd azokután mondj nekem ilyen nyálas szövegeket ha végre tököt növesztessz. Addig nem érsz többet mint egy használt szalvéta amivel megtörlöm a koszos számat.
Hátrahajítottam a székbe, majd az összegyűrt szalvétámat odahajítottam. Kihúztam a székemet, és a forrócsokis pulóveremet lejjebb húzva elmosolyodtam.
-Sok sikert az élethez! Remélem soha többé nem kerül sor erre a találkozóra mégegyszer!- intettem, majd kopogva kisétáltam otthagyva a döbbent embereket.
"A pénz embereket változtat meg egy számomra ismeretlen személlyé"
Panaszkodtam eddig erre... De ahogy látom, én se maradok ki a buliból.
《《《《《《《《《《《《《《《《《《《
Aloha! Nos, mint ígértem, ez egy csöppet hosszabb rész lett. 😁 Remélem értékelitek az erőfeszítéseimet, és 2 nap múlva megint találkozunk! 😘
XOXO: Tunci123
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top