Mivel másnap ismét hétköznap volt, így Michael már 7-kor elindult. Szóval ismét egyedül maradok a csendes házban... Nem is gondolkodtam sokat, felhúztam a csizmámat és egy táskaba behajítottam mindent, és kinyitottam az ajtót. Mélyet szippantottam a csípős hidegből, amitől éreztem, hogy az orromat lefagyasztottam egy pár órára. Felhúztam a kesztyűimet, majd elégedetten csípőre tettem a kezeimet. Készen állok!

Sétálva elindultam a metróhoz, mert ilyen fagyban nem akartam a jéggel borított villamossal közlekedni. Előrántottam a bérletemet, majd felszáltam. Pont jutott nekem egy szűkösebb hely két hapsi között, aminek nagyon megörültem. Ki is eresztett a popóm egy pár perc után, ám de felfigyeltem egy nyöszörgésre nem sokkal mellettem. Odanéztem ahol egy még nálam is fiatalabb rövid hajú szőke lány csücsült ponpon sapijában. Egyszercsak rémülten felállt, és ajkait összeszorítva távozott a következő megállóban. Értetlenül néztem utána, hogy mitől ijedt meg ennyire, majd rögtön megértettem amint egy kezet éreztem a fenekemhez csúsztatva. Ez az a férfi volt aki a lány mellett ült, s egyben mellettem is. Tűzben égő szemekkel rámarkoltam a kezére és az arcához emeltem. A füléhez hajoltam, majd belesúgtam.

-Még egy kibaszott mozdulat, és az felkarodat a szádban fogod találni, amit a seggeden keresztűl dugok fel!

A férfi idegesen felpattant, és már távozott is az ajtón. Azok becsukódtak, és elindultunk. Egyszercsak éreztem, hogy valaki leült mellém. Oldalrasandítottam, és a látványtól jéggédermedtem.

Be-Benjamin!!

Mennyi az esélye hogy ezen a járaton, ebben a vagonban, és ebben az ülésrendben találkozzunk?!

Gyorsan elkaptam a fejemet, és vért izzadva kezdtem a lábaimat nézni miközben imádkoztam, hogy ne vegyen észre.

-Allen, micsoda véletlen!- szúrt ki.

-Basszus...-morogtam.- Hé, Benjamin! Rég láttalak! Nos, sajnos nekem most le kell itt szálnom, milyen kár...

Megfogta a karomat, amire én mérgesen hátranéztem:
-Nem rázhatsz le megint.~ Ha már így összefutottunk, beülhetnénk ketten...

-Nem, kösz.- vágtam rá.

-Legalább hadd mondjam végig!

-Már a ketten szó sem tetszik.- rántottam ki a kezemet.- Ha megbocsájtassz...

Előrefurakodtam magamat az ajtóhoz, de sajnálatos mödon Benjamin is követett hangosan.

-Nem rázhatsz le! Gyere vissza!- lökdösődött előre.

Kinyílt az ajtó, és egy jegyszedő jött be a tolongó kabinba. Kapva az alkalmon Benjamin, előre préselte mygát.

-Allen, ne szökj el előlem! Beszéljük meg ezt az egészet!

-Elnézést, de ez a férfi zaklat engem.- mutattam Benjamin felé.

Nem is kellett sok, úgy ki lett penderítve, hogy csak koppant. Fájlalva a könyökét sietett volna vissza, de az ajtók zárultak én pedig egy önelégült vigyorral integettem neki.

-Már elvette ettők az egésztől a kedvemet...- sóhajtottam.- Komolyan nem tudja hol a határ.

[[[[[[[[[[[[[[[[[[[[[[[[[[[[[[[[[[[[[[[[[[[

Üdv ismét minden kedves összegyűltet ezen részen! ^^ Tudom, elég csekélyke kis rész volt, de indulás előtt fejeztem be, így csak kitenni maradt időm... 😕 De akkor viszlát hétfőn! :3

XOXO: Tunci123