27.rész
Mire észbekaptam volna már egy luxus szállodában voltunk és pezsgőt szürcsölgettünk. Legalábbis Michael, mert én zavaromba azt se tudtam hova bújjak.
-Ne aggódj. Nem áll szándékomban akármit is tenni veled.- mondta két korty között.
-Ez akkor sem túl bíztató... Este, egy szállodában, egy pasassal, pezsgőt szürcsölgetek és azt állítja, hogy nem tesz velem semmit...- soroltam.- Te hogy reagálnál a helyemben?
-Tökönrugnám és otthagynám.
-Na látod.- emeltem meg a poharamat.- Akkor örülj, hogy még a lábad közt vannak a golyóid.
Elmosolyodott majd letette az üres poharat az üvegasztalra. Rámnézett, én pedig a telepoharas pezsgőmre. Nagyot nyeltem, majd lehúztam a pohár tartalmát és undorral telt arcal letettem az asztalra a maradékot.
-Nem egy kocsmában vagy egy dupla wiskeyel...- sóhajtott.- Ennyire nem szereted a pezsgőt?
Én igyekeztem nem meg halni a kesernyés íztől a torkomban.
-Talán úgy nézek ki mint aki szeretné?
-Jól van, jól van.
Kinéztem az ablakon és elgondolkodtam. Mostanába egyre hidegebb van, még csak a hotelbe vezető úton is egy vastag kabátban is úgy éreztem, hogy befagy a seggem. Legalább már észbekapott az időjárás, hogy tél van.
-Egyébként amit korábban mondtam, azt ne vedd komolyan, csak azért mondtam, hogy viszonozzam a bókodat...
Michael a számra tette a kezét amire kikerekedtek a szemeim. Idegesen elcsaptam a kezét, majd folytattam.
-LEGALÁBB HADD FEJEZZEM BE A MONDATOMAT, MIELŐTT TE MÉG...
Összeráncolta szigorúan a szemöldökét, és közelebb hajolt. Hirtelen elnémultam, amint megéreztem a számon a száját. A szememet nem csuktam be, csak döbbenten néztem az arcát. Végül lassan elhajolt.
-M-mi...
-Ha nem engeded, hogy a kezemmel némítsalak el, akkor nem marad más választásom. Úgy üvöltöztél mintha ölnének.
-Attól még nem kéne lekapni!!- vörösödtem el.- Nem is figyelsz te az emberek érzéseire...
Durcásan elfordultam és a tenyerembe temettem az égő arcomat.
-Nem kell ennyire kiakadni.. Olyan vagy mintha az első csókod lenne.- folytatta.
-Mindig ezeket csinálod... múltkor is és most is... élvezed talán, hogy játszadozol az érzéseimmel?- fordultam hátra könnyes szemekkel.- Tudod te, hogy mennyire össze tud ez zavarni?
Michael egy ideig döbbenten vizslatott.
-Sajnálom...
-Van is mit...- törölgettem a szemeimet.
-Hogy érted.. hogy összezavar?
-Ennyire nem törődsz az emberekkel?!- pirultam el.- Hogy is mondjam egy ilyen érzéketlen alaknak... szóval... Ilyenkor olyan mintha tetszenék neked és azért teszed, és... boldog leszek...
Michael elkomorult arcal nézett egy ideig, ahogy én az egyik tincsemmel játszadoztam zavaromban.
-D-de aztán rájövök, hogy egész végig csak játszadozol velem és az nagyon rossz érzés mert... szomorú leszek...
-Ch...- reagált csak ennyivel, és hátradöntött az ágyban.
Meglepetten pislogtam, ahogy ismét az elsötétült szempárába bámultam, amiket kissé eltakartak a mégsötétebb tincsei. Az arca komolyabb volt mint amilyen szokott lenni. Az anyajegye a szeme mellett, a hosszú szempillái, a fehér bőre... mind, mind, megváltoztak egy pillanat alatt. Mintha egy másik ember lenne ott felettem, de egyszerű neve van.
Tűrtőztetett vágy
Felfogtam a szituációt, és ismét elvörösödtem.
-M-m-mit csinálsz?!
Remegve behunyta a szemeit, és kicsit elfordult. Próbálta visszafogni magát. A légzésem szaporodott, és egyre inkább csak arra gondoltam:
NEM VAGYOK ERRE FELKÉSZÜLVE! NEM VAGYOK ERRE FELKÉSZÜLVE!
-Mi-Michael?- hebegtem.- J-jól vagy?
-Bassza meg...- szűrte ki a fogai közt majd ismét nekem esett.
Erősen behunytam a szemeimet, és próbáltam valamit tenni. Végül elhajolt lihegve, amit én is viszonoztam. Lenézett rám, majd megszólalt:
-Szeretlek...
Elmosolyodtam, és átkaroltam a nyakát boldogan, amit meglepetten fogadott.
-Én is te bolond...- suttogtam.
Ő is elvigyorodott, majd ismét megcsókolt, amit már én is viszonoztam.
Az ablakon elkezdtek megjelenni a fehér kis pamacsok, amik egyre sűrűbben hullottak. Leesett az első hó.
¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤
Jééééézusom, már előre látom, hány száz hüledező komment fog fogadni... 😅 Egy szenvedés volt mire összejöttek, de hát megtermett a gyümölcse. 😏 Ne aggódjatok emberek, egyáltalán nem kell számítani 18+-as részre, mert 1. az nem az én stílusom, 2. olvasni sem akarom, nem hogy leírni... 😂
XOXO: Tunci123
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top