Mire észbekaptam, eltelt ez a hét is, és immáron a téli szünet nyújtotta élvezeteket halmoztam. Szerencsénkre 1 héttel hamarabb jött a szünet, mert az iskola beázott egy figyelmetlen gondnok miatt. Így hát itt vagyok December 15-en egyszál kakaóval és könyvel a szobámban. Szerintem mondanom sem kell, hogy Michael mint mindig 0-24-ben nyomja. Úgy hogy szerencsétlen most az irodájában tart megbeszélések sokaságák, a közeli karácsony szezon miatt. Nem irigylem, az biztos. Amikor kiürült a bögrém, készültem visszavinni a konyhába, ám egy szobalány gyorsabb volt.

-Áh, kö-köszönöm...- lepődtem meg.

Ő csak meghajolt és már ott sem volt. Nem is tudtam, hogy Michaelnek van szobalánya... Vajon mielött én megérkeztem volna ők ketten... Nem! Nem! Ez lehetetlen! Egyáltalán nem Michael zsánere! Bár, mintha én tudnám mi tetszik neki...

Elhaladtam egy kis polc mellett, amin másféle borítású könyvek voltak. Megakadt egy világoskrken a szemem, aminek a szélei már rongyosak voltak. Kíváncsian odanyúltam, majd leemeltrm a helyéről. Volt súlya. Volt rajta egy már kopottabb írás, amin meg kivehető volt gyöngybetűkkel:

"Michael"

Szemöldökráncolva belelapoztam, és rögtön egy kis pír szökött az arcomra az ennivaló babaképek láttán. Egy szöszi baba rugdalózóban, gyönyörű égkékszemekkel nevet a képbe. Egy másikban egy kiságyról kukucskál vörös fejjel. Azt követi egy már álló kép, amin szemöldökráncolva néz valamerre. Egy másikon ahogy egy kissapkában homok komoly arcal. Egy ahol egy helyesíró verseny első helyét tartja unottan, aztán amikor nyolcadikos és tartja a kitűnő oklevelét és kezet ráz a pufók igazgatóval. Egy ahol középiskola elött áll apró mosollyal. Itt már látszódnak a férfias vonásai, például a már megnyúltabb arca es az ádámcsutkálya. Itt is kihívják a kitűnőkkel eggyütt, amin még mindig azt az unott fejet vágja. Majd lapoztam az utolsó képre, ahol már egyetemista és az ingjében van. Elpirultam majd megsimítottam a képet.

-Hű...- mondtam zavarbajőve.

Nagyon helyesen nézett ki, meg ilyen fiatal korában. Kicsit még meg volt a kicsit babapofija, és a kócosabb haja. Biztosan népszerű volt a lányok köreben... Úgy irigylem őket!

Mégegyszer áttanulmányoztam a képet, és kiszúrtam a háttérben egy szőke csajt aki őt nézi. Puffogva letakartam a lányt. Úgy sem kellenél ilyen műkinézettel! Tudom, hogy Michael a természetes szépségeket szereti! Szóval csak felesleges próbálkozás! Ő az enyém.

Nézegettem a képet, majd lapoztam, de már csak az üres oldalak voltak egymást követően. Bepánikolva kerestem esetleges elbújtatott képeket, de semmi.

-A hercegem...- szipogtam.

Elgondolkodtam, hogy vajon miért nincs több kép. Lehet, hogy valami borzalmas dolog történt, ami miatt soha többé nem készítettek képeket! Lehet, hogy a húga megbetegedett, vagy az anyja rákos lett. Szegény Michael!

Ahogy így zokogtam, az ajto nyitódására lettem figyelnes messziről, amire felkaptam a fejemet.

-Megjöttem...- hallottam meg a fáradt hangot.

Ez csak Michael lehet!

Visszanéztem még az én hercegemre. Majd a szőke csajra aki méregeti. Dühösen megragadtam a képet, és leszakítottam a lányt a képről. Megsimítottam mégegyszer a fiút, majd idegesen összegyűrtem azt a kis képdarabkát amit leszakítottam. Megyek és elégetem...

●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●●

Remélem tetszett nektek a féltékeny Allen, mindent beleadtam! 😋 Sajnálom a későirészért... És kitartást a sulihoz! 😅

XOXO: Tunci123