Michael nagyon népszerű lett mindenki között a jómodora, a kinézetének, és a vagyonosságának hála. Szinte rá sem ismertem a mosolygó és kedves énjére, mivel ismertem a másik oldalát. Hát... elég megjátszott volt. A végére alig tudtunk bejutni a tanárhoz. Leültünk egy székbe, majd a tanárúr és Michael kezetráztak.

-Nos. Allen 1 hete jött, ezért még nem igazán illeszkedhetett be a közösségbe. Mi az oka ennek a hirtelen egyetem váltásnak?

-Allen nagyapja a régebbi gondviselője aki több mint 2 hete hunyt el.- kezdett bele Michael.

-Részvétem.

-Köszönöm.- bólintottam.

-Mivel a nagyapja egy régi jóbarátja vagyok, ezért az volt az utolsó kívnsága, hogy én viseljem gondját amíg le nem éretségizik. Megpróbálom a legotthoniasabb környezetet megteremteni Allennek.

Hah, persze...

-A legtöbb szeretetettel és gondoskodással akarom nevelni, hogy nagy korára egy erős nő legyen.

Kamugép...

-De mint csupán csak idegen szemlélő tudom egyengetni az utján, amin jár. Még ő maga sem szokott hozzá az új családja környezetéhez, de folyamatosan azon dolgozom, hogy egyszer az otthonának tudhassa azt a helyet ahová nap mint nap hazatér.

Haaazuuuugsááááág.

-Azért is irattam ide, mert úgy gondoltam, hogy megfelelően felkészítik az élet nehézségeire.- fejezte be a szívszorító monológját.

-Ez..- törölgette a könnyeit a tanár.- Igazán gyönyörű történet.

-Ez csupán az igazság.- hunyta le hatásosan a szemeit Michael.

Megforgattam a szemeimet. Hogy tud ennyit hazudni?

-Köszönöm, hogy elmesélte ezt nekem. Igyekszünk továbra is úgy nevelni a diákokat, mint a gyermekeinket.

-Kétem tegyenek így.

Amint végetért ez az egész, Michael mintha mi sem történt volna sétált velem a folyósókon.

-Figyelj..- sóhajtottam.- Mi volt ez a nevetséges színjáték? Egy szó sem volt igaz.

-Lehet, de bevált.- mondta érzelemmentes arcal.

Megforgattam a szemeimet. Beszálltam Michael mellé a limuzinjába, amit a soffőrje vezetett. Elég kényelmetlenül éreztem magam még mindig egy ilyen járgányban, mert ez nagyon nem hozzám illik. Régen mindig egy biciklin közlekedtem a város kevésbé akott területén, erre most bedobnak a város közepébe egy limuziba, valami kőgazdag hapsi mellé. Nem tetszik ez nekem...

-Egyébként... igaz az, hogy a nagypapámmal közeli barátok voltatok?- néztem a mellettem ülő férfira.

-Közelinek nem mondanám. Mikor még 20 éves voltam, az üzlet amit most Callen néven ismernek kezdett a csőd szélén állni. Mivel a nagyapád egy vagyonosabb ember volt, és mert egyszer találkoztunk is egy partin, ezért kisegített anyagilag. Szóval most neki köszönhetem részben ezt a nagy cécót.- mesélte karba tett kézzel.

-Ó~, erről nem is tudtam.- gondoztam.- Akkor miért nem segítette ki az én szüleimet is?

-Talán azt mondták, hogy boldogulnak a saját erejükből. Tudod, ők építették fel azt a családot, ezért ök is fogjám fent tartani.

Hátradőltem a székben és belegondoltam. Talán nem is hülyeség amit Michael mond. Mivel a nagyapám az anyai ágamról való, és ahogy ismerem az anyámat, mindent szeret egymaga csinálni. Sokszor került már emiatt bajba, de ő úgy nőtt fel, hogy megtanult úgy élni, hogy senkire sem támaszkodik. Érdekes gondolat.

Ránéztem Michaelre aki az ablakon meredt ki, és nézte a világító házakat a már szürkeségben. Amikor elhaladt egy-egy kocsi mellettünk, megvilágították az éles vonásait, amiből egyszerű levonni, hogy már a huszas évei végét tapossa. Ha jobban megfigyelem, egy apró anyajegy ékeskedik a jobb szeme alatt ami aranyossá teszi. Bár néha a pokol legmélyebb bugyrába küldeném, de mégsem tudom utálni. Mert már megszerettem maga az ördögöt, gyönyörű külsővel.

《《《《《《《《《《《《《《《《《《《

Elég nyálasra sikeredett a vége, de szerettem volna neki egy illő befejezést kanyarintani. 😋 Egyébként terveztek Halloweeni különkiadást, de rátok bízom, hogy melyik könyvemből! 🤗 Éjfélre fel is fogom rakni ebbe a könyvbe azt a részt. Addig is vitassátok meg! 😉

XOXO: Tunci123