-Kop-kop.- kopogtattam be mosolyogva a nyitott ajtón.

Michael mogorván felnézett a szemüvegéből, majd vissza a papírokra.
-Kell valami?

-Neem, csak jöttelek boldogítani.- léptem beljebb.

-Akkor akár el is mehetsz. Épp dolgozok.

-Nem foglak zavarni, ígérem.

Egy sóhajtással jóváhagyta. Elkezdtem érdeklődve nézni a polcon sorakozó könyvek gerincét. Lehet találok valami érdekes romantikus sztorit. Bár az esélye 0,0001%. Sajnos végig irodalom, számtan, történelem és ehhez hasonló könyvek voltak kitéve. Bár, eltudom képzelni, hogy Michael ezeket olvassa unaloműzésképpen.

Hátrafordultam megnézni, hogy Michael most mit csinál. A laptopon pötyög valamit, és néha-néha ránéz a papírokra. Nem unja, hogy még hétvégén is ezt csinálja? Mondjuk nem az én dolgom.

-Egyébként min dolgozol még hétvégén is?- kérdeztem.

-Adóbevallási papírokat kell szerkesztenem és jóváhagynom. Egy barátom megkért erre a szívességre amiért előző hónapban intézte az adattároló rendszerem programozását.

-Á~, értem...- pislogtam.- Biztos nehéz lehet.

-Nem könnyű, az már biztos.

Leülltem egy székbe és elkezdtem bámulni ahogy Michael gondterhelten ráncolja a szemöldökét, majd ahogy a mellette lévő teába belekortyol. Csodálom, hogy ennyi mindent képes megcsinálni. Én sajnos azon' emberek közé vagyok sorolandó akiket lustáknak hívnak, így például nálam nincs az, hogy egész nap tanulás.

Mire észbekaptam már csak bambultam Michaelra aki ezt meg is érezte.
-Belém szerettél, hogy ennyire nézel?

-Álmaidban.

-Inkább kihagynám. Nem szeretnék rosszat álmodni.

-Kötöszködni akarsz Pápaszem?- hergeltem fel magamat.

-Én? Soha.- mosolyodott el halványan.

Azt vettem észre, hogy a gondterhelt ráncai kisimultak, és már kevesebbet iszik a teából. Ennyire imád piszkálni, hogy nyugtató hatással van rá?

Feláltam a székből, majd hátranéztem:
-Akkor én nem is zargatlak tovább. További sok sikert a munkához.

-Rendben, szia.- mondta rám se nézve.

Elmosolyodtam, és befordultam az ajtóban.

Másnap 10:13

Az egyetemen dúdolászva közlekedtem mosolyogva amit Rosy is észrevett.

-Mire ez a jókedv, kislány?

-Oh, nem tudom. Szerintem csak rendesen kialudtam magam.- néztem rá mosolyogva.

-Tudod azt szokták mondani, hogy az ember akkor szokott dúdolászni amikor szerel...

-Ezt ki is verheted a fejedből.- vágtam közbe.

-Oh, jut eszembe. Ma lesz a pályaválasztás, amikor egy családtag bejön és a tanár és a diák társaságában átbeszélik a diák jövőre való terveit.

-Tényleg? Ilyesmiről nem is hallottam...

-Pedig a mi egyetemünkben hagyomány!- büszkélkedett.- Szóóóóval akkor végre láthatom a pénzes gondviselődett?

Basszus... Tényleg... Akkor most ki fog velem bejönni?

-Hát.. Ez nem hiszem hogy így lenne...

-Ahj... Szép is volna...- álmodozott.- De nem hinném hogy az ilyen alakoknak lenne ilyesmire idejük.

Igen. Michaelnek még hétvégéje sincs, nen hogy arra ideje, hogy ki-be járogasson. Majd legfeljebb valahogy kimagyarázom magamat.

Rosyval megebédeltünk, és túléltük az előadásokat. Bár Rosynak könnyű volt, mert az utolsó 3 órát átaludta.

-Rosy...- rázogattam.- Kezdődik ez a pályaválasztós cuccli. Ha be alszól, akkor csak te szívod meg!

-Jól van, jól van...- ásított.- De nincs életkedvem.

-Mintha nekem lenne...

A szülők elkezdtek gyülekezni, és a termek csak úgy teltek. Rosynak eljött az apja és az anyja is.

-Allen!- integetett.

Odamentem hozzá mosolyogva.

-Anya, apa, ő itt Allen akiről annyit meséltem. Allen, ők itt a szüleim.- mutaott be engem.

-Jó napot, Allen Ross vagyok, a lányuk barátja.- nyújtottam a kezemet.

-Óh, milyen jól nevelt vagy. Én Rosy édasanyja vagyok Marge, ő pedig a férjem, William.- ráztam kezet az anyjával.

-Örülök hogy megismerhetem önöket.

-Ugyan, miénk a megtiszteltetés.- ráztam kezet az apával is.- Ha szabad kérdeznem hol vannak a te szüleid?

-Öhm.. hát ez meglehetősen kínos de...

Egyszercsak egy sötétkèk zakóba bújtatott kezet láttam elsuhanni mellettem. Felnéztem és kikerekedtek a szemeim.

-Üdvözletem, Michael Callen vagyok, Allen ideiglenes gondviselője.

-Oh, milyen fiatal!- pirult el Marge.- Ha 30 évvel fiatalabb lennék!

-Ugyan, Ön így is gyönyörű.- mosolygott.

-Jaj, ugyan!- kuncogott.

Rosy leesett állal odahajolt hozzám és suttogta:
-Basszus Allen, ez a pasi 10/10-es. Tuti hogy ő az akiről meséltél?

Felnéztem Michaelra aki éppen jól elcsevegett Rosy szüleivel. Elmosolyodtam.

-Igen, ő az.

》》》》》》》》》》》》》》》》》》》

Jó estét, vagy ahogy tetszik! ^^ Személy szerint már rég kigondoltam ezt a részt, csak ugye még korai lett volna. Ahogy ti is láthatjátok, kezdenek beindulni a dolgok. 🤗

XOXO: Tunci123