-Végre szüneeeet!- rohantam be boldogan a házba.

Átvettem az otthoni szettemet, majd bevetődtem a puha és meleg ágyba.

-Köszönöm Uram a hétvégét!- hálálkodtam elkényelmesedve egy könyv társaságában.

Dúdolászva vettem föl különböző olvasási pózokat, de mind hiába. Rájöttem egy idő után, hogy nincs is kedvem olvasni. Becsuktam a könyvet, majd az órára néztem. Alig telt el 15 perc. Sóhajtottam, majd bekuckóztam magamat. Elkezdtem dobolni az ujjaimmal, miközben 'csiká csiká' hangokat adtam ki. Miután 2 perc után meguntam ezt, áttértem a 'melegemvandeazértfázok' játékhoz. Kidugtam az egyik lábamat, pár másodperc után visszahúztam mert majd' lefagyott. Morogva felültem az ágyban, majd egyszerűen kijelentettem:
-Unatkozok.

Kikeltem és elhatároztam higy felfedezőset fogok játszani. Kisétáltam a folyósóra, és megpróbáltam az ajtók előtt átbukfencezni, ahogy az akció filmekben is láttam régen. Az biztos, hogy amiket produkáltam, azután nem csapok fel James Bondnak. Miután eltévedtem egy szobába, egy nagy barna ajtó magaslott előttem, aranyló betűkkel:

Iroda

Nem is kell mondanom, egy ördögi vigyor kúszott az arcomra. Jól megmarkoltam a kilincset, de a kisangyal a vállamon nem engedte ezt. Mert hát a kérdés mégiscsak ez:

Betőrni Michael irodájába, és ezzel belepofátlankodni a személyes dolgaiba, ami instant bűntudat. Vagy halálra unni magamat a nap hátralévő részében.

Sóhajtottam, és megfordultam, amikor hirtelen lenyomtam a kilincset és diadalittasan kihúztam magam, hogy bizony túl jártam a saját eszemen... oké ez hülyén hangzott...

Ahogy beléptem a szobába, meglepődtem, hogy milyen tiszta és rendezett minden. Mármint, ahhoz képest nagy rendet tart maga Michael amilyen kevés ideje van...

Középen egy feket íróasztal, mögötte egy szintén fekete bőrfotel, mint amilyen a hoteljében is van. Az asztalon volt pár papír kupac egy fax mellett, de azok is gondosan el voltak helyezve. Az asztal egy sarkában egy asztali növény ami egy fehér cserépben volt. Ahogy beljebb léptem pár lépéssel, megláttam beépített könyvespolcot, tele bordó és sötétkék gerincű könyvekkel. A padló európai stílusú fekete faparketta volt, amin hüledezve lépkedtem.

-Mint egy új szülött borjú.- szólalt meg mögülem valaki.

A vér is megfagyott az ereimben. Remegve hátranéztem, és a legutolsó személyt láttam meg, aki most megláthatna:
-Ü-üd-üdv itthon Michaell.

Michael szemei lángotszórtak, amitől mégjobban megrémültem. Egyszercsak két kezet éreztem a vállaimon, amik nem megfograk, hanem ellöktek.

-He?- ennyit tudtam kinyögni, mielőtt az asztal sima felületét meg nem éreztem.

Ott feküdtem az asztalon megszeppenve, kerek szemekkel, felettem Michaellel aki komolyan nézett a szemeimbe.

-Hm... Most mit csináljak veled?

-SEMMIT!- bömböltem full vörös fejjel.

-Semmit? Pedig volna rá okom, hogy megleckéztetesselek.- gondolkodott el játékosan.- 1. Engedélyem nélkül kinyitottad az ajtóm. 2. Engedélyem nélkül beléptél az irodámba. 3. Engedélyem nélkül körbenéztél. Folytassam?

Én csam könnyek közt, hatalmas boci szemekkel búcsúztam el maradék nyavalyás kis életemtől, és vártam a halált. Michael szemei még mindig tűzben égtek (lehet ez kétértelmű is) majd magasra emelete a kezét és rápöccinett az orromra amire egy fájdalmas 'au'-val vàlaszoltam.

-Ez fájt te hülye...- simogattam fájdalmasan a piros orromat.

A tekintete már enyhült, és közelebb hajolva egy puszit nyomott az orromra. Egy halvány mosollyal fölnézett rám.

-Így már jobb?

Bevallom, mostmár nem csak az orrom vörös...

♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡

Aaaaaah, már nagyon vártam hogy mikor pakolom fel ezt a részt! :3 Szeretem írni azokat a részeket amiben Michael is benne van, és ahogy látom ti meg imádjátok olvasni. 😋

XOXO: Tunci123