Reggel mosolyogva nézelődtem a ruháim között, miközben ismelgettem dúdolva:
-Randira megyek!~ Randira megyek!~

Gondosan kiválogattam azokat a ruhákat amik kevésbé sorolhatók az ágrólszakadt kategóriába. Ahogy felvettem egy sárga csíkos blúzt, rögtön az jutott eszembe hogy Michael mit reagálna erre.

"Ebbe úgy nézel ki mint egy szökött bohóc a cirkuszból"

Megráztam a fejemet hogy kiverjem ezt a fejemből. 1 hete ismerem majdnem Michaelt, de máris tudom hogy reagálna az öltözékemre. Nem mintha túl bonyolult lenne kilogikázni...

Inkább úgy döntöttem hogy mást veszek fel mára, majd elindultam. A kulcsot és egy borítékot elvettem amit nekem szántak és kisétáltam az ajtón. A metró mintha zsúfoltabb lett volna mint valaha, mire kiszálltam paradicsom konzervnek éreztem magamat. Rohanva értem be az egyetemre, és levetettem magamat. Rosy nem volt itt, így nem volt kivel beszélnem a nap további részén,  Amikor indultam volna ebédelni, elővettem a táskámból azt a borítékot amit még Michael szánt nekem,

"Oszd be rendesen!"

Mosolyogva felnyitottam a borítékot hogy milyen kedves tőle, de amit láttam attól kikerekedtek a szemeim. Egy rakat 100 dolláros volt egymás mellett felsokarozva.

-Ezt nem fogadhatom el!- zártam be megszeppenve.

Végül az ebédlőben vörös fülekkel adtam oda a büfésnek a százast, miközben minimum a fél iskola tekintetét éreztem magamon. Kipirult arc al leültem megenni a szendvicsemet (mellékesen valami isteni volt) és ezek után gyors lépésekkel indultam meg a termem felé. Rosy immáron ott ült a padban, gondosan lakkozgatva a körmeit.

-Hogy hogy csak most érték ide?- ültem mellé.

-Elaludtam.

Az órára néztem ami 2-őt mutatott, így a barátnőm valami nagyon komoly kómából ébredt fel, vagy a világ másik feléről metrózót idáig.

-Egyébként hogy-hogy ilyen friss vagy ennyi előadás után?- vonta fel a szemöldökét Rosy karikákkal a szeme alatt.

-Lesz egy találkám!

-Fiú van a dologban, mi?

Ahigy leszűrte az arckifejezésemet behunyta a szemeit majd folytatta:
-Tudtam... Ha nem baj, most nincs elég lélekjelenlétem ahhoz hogy izgatottan kifaggassalak.

Ezzel lezárva a mondatát, ledőlt a padra. Az órák rohantak, és már azon kaptam magam, hogy eszeveszetten keresgélem a kávéházat, mert én a kisvárosi gyerek azt sem tudtam hogy létezhet-e ennyi ember egy egyetemben. Amint kiszúrtam Benjamint egy üvegfalú kávéházban üldögélni, rögtön mosolyra húztam az ajkaimat. Leerenőriztem még hogy jó lesz-e a pólóm, majd beléptem. Benjamin nem vett észre, teljesen bele volt merülve a telefonjába így csak akkor kapta fel a fejét amikor kihúztam a széket.

-Sajnálom hogy késtem, eltévedtem...

-Ugyan hagyd csak!- legyintett.- Nem vártam túl sokat.

Mosolyától majd' megvakultam, úgy éreztem magam mint egy fogkrém reklámban. 

-Egyébként mióta költöztél ide?

-3-4 napja vagyok itt, hogy tudjak egyetemre járni. -nevettem.

-Ahonnan jöttél ott nem volt rá lehetőséged?

-Inkább nem tudtam volna finanszírozni... Tudod, most konkrétan élősködök az átmeneti gondviselőmön.

-A gondviselőd pénzes?- nézett.

-Hát, asszem'...- vakartam a tarkómat.- Üzletvezető egy.... hotelnél úgy tudom.

-Wow!- vigyorgott.- Ez igazán lenyűgöző.

-De ne gondolj semmi különlegesre, valójában elég arongás egy személyisége van.- idegeskedtem.- Bár... Hálás lehetek neki hogy magához vett.

Egy ideig még komolyan bámult, majd egy széles mosolyt követően megkérdezte:
-Meghívhatlak valamire?

______________________________________

Most esti résszel jöttem nektek, mert bevallom frissen írtam. 😃 Mindenkinek kitartást a hétvégéig! 😅

XOXO: Tunci123

Önpromó: Tegnap kitettem egy 1 részes kis sztorit Feledés címmel, aki akarja megnézheti. ^^