Nagyon izgultam a ma estét illetően. Jungkook nem jelzett vissza, hogy jön vagy sem, sőt másnap nem is jött suliba, így csak a reménykedés maradt meg nekem. Vagy kétszer is inget kellett cserélnem, mert vagy leettem vagy sikeresen összeizzadtam a sietés és az izgulás miatt. Épp az egyik félrefeküdt tincsemet próbáltam a helyére rakni mindenféle módszerrel, ami természetesen makacsan elállt fejemtől, nem is én lennék az, ha most az egyszer sikerült volna jól kinéznem, amikor megszólalt a csengő, s én villámsebességgel nyitottam ajtót, tudva, hogy ki az. Mosolyogva néztem végig Eunon és megcsodálta, hogy mennyire gyönyörű lány. De nem azért, mert bármiféle gyengéd érzéseket táplálnék iránta, a szoros barátságon kívül. Csillogó szemei bárkit elvarázsoltak volna, csodáltam is rendesen, hogy nekem mondott igent a mai napra, bár amilyen makacs, megértem. És Jungkook sok esetben zord ábrázata sem könnyíti meg a helyzetet a srácok számára.

-Nagyon jól nézel ki. - léptem el az ajtóból, hogy be tudjon jönni. - Bár Jungkooknek lesz egy két szava a szoknya miatt.

Igaz, egyáltalán nem volt rövid, sőt a lány téréig ért és még fodrok is díszítették de néha szerencsétlen lányt egy zsákba öltöztetné, hogy még csak véletlenül se nézzen senki rá úgy, ahogy az bátyjának nem tetszene.

-Te is ki tettél magadért. - mért végig. - És Kook nem engem fog figyelni, hanem téged és a hátsód.

-Jönni fog? - kérdeztem, ami érdekelt, na meg témát is szerettem volna váltani. - Nekem nem mondott semmit.

-Jön hát! Már aznap zsongott hogy írtál neki. Azt ne hidd, hogy otthon marad, úgy kicsípte magát, mintha esküvőre készülne, veled egyetemben.

Nehezen tudtam elrejteni a mosolyomat a hír hallatára és szívem heves dobogásba kezdett, ahogy elképzeltem Jungkookot öltönyben. Azt már tudom, ha nem is áll szóba velem, a látványt legalább megtarthatom magamnak jó sok időre. Mély levegőt vettem, majd lassan fújtam ki orromon, hogy legalább minimálisan le tudjam magam nyugtatni, ugyanis egy utolsó dolgot még el akartam intézni.

-Apu.. - sétáltam be szüleimhez Eunnal mögöttem.

-Várjatok, csinálok képet! - pattant fel anya, nem engedve szóhoz jutni.

Már lassan mind a kettőnk arca görcsölt a sokáig tartó műmosoly után és a látásom is elromlott a hülye vaku miatt, amit természetesen nem kapcsolt ki. Biztos csodálatos képek lehettek.

-Emlékszem mennyire szerettem ezeket a bálokat. - merengett el apu. - Ott láttam meg először anyádat...

-Apa. - vágtam szavába, mielőtt még mindent elmesélne. - Akarok valamit mondani. - pillantottam anyára, várva a megerősítést. - Fontos. - húztam tovább az időt, megfogva Eun kezét, ugyanis féltem, hogy elájulok. - Tudod jól, hogy szeretem a lányokat.

-Erre rám ütöttél, népszerű voltam a lányok körében.

-Apa, kérlek. - sóhajtottam. - Szóval tényleg szeretem őket, hiszen olyan szépek. - ráncoltam homlokomat. - De... Valaki mással megyek a bálba.

-Kivel? - dőlt előrébb.

-Jungkookkal. - mondtam ki félve.

A hallgatás itt se maradt el. Lassan nézett Eunra, majd rám és újból a lányra, láttam rajta, hogy nehezen tudja összerakni az apró darabkákat.

-És ahelyett, hogy elvitt volna a húgát küldi? - vonta fel a szemöldökét. - Egyrészt megleptél, másrészt jobbat érdemelsz, ha még ide sem jön. Vagy el sem akart jönni?

-Apa! Nem, erről nincs szó. Előbb hívtam el Eunt és hidd le biztos, hogy jött volna, mert szeret és én is őt de kicsit komplikált most a helyzet de a suliban találkozok vele.

-Menjetek csak. - tolt ki minket az ajtón apu. - Majd anyád elmagyarázza, mert nekem ehhez több idő kell. - nyomott egy - egy puszit a fejünk tetejére. - De, ha megbánt ne tegye ide a lábát. Téged Eun mindig szívesen látunk.

Enyhe sokkos állapotban léptem ki a hűvösebb időre, karomon Eunnal. A lány csak csöndben mosolyogva húzott előre, mert már így is kissé késében voltunk, mint ahogy ígértem a barátaimnak, hogy ott leszek. Egyre több teher esik le a vállamról, ahogy szépen és lassan adagolom szeretteimnek az információt, miszerint barátom van. Vagyis csak volt de a mai estém fő célja, hogy újra elmondhassam Jungkookról, hogy a barátom. Még két nagyobb feladat állt előttem. Kibékíteni a fiút és elmondani a baráti körömnek, hogy szeretem őt. Ha Yoongi jól fogadta, a többiek is így fogják...Legalábbis nagyon reménykedtem benne.

A tornaterem bejáratánál már lehetett hallani a zenét és a fényeket, amik kiszűrődnek bentről. A bejárat és a folyosó is szépen fel volt díszítve, főleg halvány lila és fehérrel, ami kellőképp meghozta a hangulatot a bálhoz, amin főleg csak tinik vonaglásait fogjuk látni. Mivel a partnerem megpillantotta a várakozó barátnőit mosolyogva fordult felém és egy hirtelen ölelésben részesített.

-Annyira szurkolok nektek. - suttogta még mindig engem ölelgetve. - Ha nem jöttök össze egy ilyen lila szalaggal kötöm fel magam. - fogta két keze közé arcomat, mint egy védelmező anyuka. - El ne merjétek szúrni. - pillantott a tömeg irányába, miközben szemhéján megcsillant festéke. - Jungkook már bent van szerintem.

-Azon vagyok, hogy ne szúrjam el. - bólogattam folyamatosan. - Ha meg elszúrom, én is megyek utánad.

Nagy léptekkel mentem oda a társasághoz kikerülve a sok diákot és tanárt egyaránt. A tornaterem egyik legmesszebb lévő pontjában állt a tásaságunk, ami a barátaimból és azok partnereiből állt. Mindenki csak mosolygott vagy nevetett egy - egy viccen, még egy kicsit kellemetlenül is éreztem magam, hogy egyedül vagyok és csak hallgatom őket, jobb ötlet híján a fotózásra váró párokat néztem, akik a gondosan feldíszített és megvilágított helyen álltak. Egy ilyet én is akartam Jungkookkal.

-Tae, te melyik Jeonnal jöttél? - kérdezte Hobi, túlkiabálva a zenét.

-Igazából mind a kettővel. - gondolkodtam el.

-Szóval ezért léptél le a randinkról. - sérelmezte még mindig Jimin, hogy nem mentem el velük. Pedig azzal a lánnyal jött, akivel eleve szeretett volna, nem is értettem duzzogása okát. - Neked nem volt elég egy, egyből kettő kell?

-Nem, még mindig csak egyre hajtok de őt még nem láttam. - néztem körbe, folyamatosan keresve őt. - Nem láttátok Jungkookot? . kérdeztem, ezzel talán egyértelművé téve a tényt, hogy az előbb róla beszéltem.

Yoongi csak a távolba mutatott, ahol ott állt Jungkook és az egyik osztálytársunkhoz beszélt. Egy fél pillanatra el is felejtettem, hogy milyen módon is kell levegőt venni, így félrenyeltem azt és köhögni kezdtem, amit szerencsére elnyomott a zene. Jungkook öltönybe csomagolt látványa felért egy kellemes halállal, amit többször is meg akartam ismételi. Egyszerűen nem tudtam volna betelni a látvánnyal és a tudattal sem, hogy ez volt az a pillanat, amikor teljesen tudatosult bennem, hogy beleestem abba a fiúba.

-Ne csak szerelmes pillantásokkal nézegesd őt. - karolt át Hobi. - Menj is oda, mert a szemeddel vetkőzteted szerencsétlent.

-Inkább a szemével, mint a kezével. - tette hozzá Jin, mire elkuncogtam magam és el is indultam.

Olyan erősen szuggerálta, hogy még csak véletlenül se tévesszem el szemem elől, hogy szinte lyukat égettem belé. Ahogy csöndben elé álltam, kerek szemekkel nézett végig rajtam, ami dobott büszkeségemen. Nem tudta titkolni, hogy tetszem neki és én is ugyanannyira megleptem őt, mint ő engem. Nagyot nyelve nyújtottam felé a kezemet egy bujkáló mosollyal arcomon.

-Táncolnál velem?

Abban a pillanatban valamennyire megnyugodtam, ahogy belecsapott a tenyerembe. Határozottan fordultam meg, éreztem pillantását hátamon és el nem engedve a kezét sétáltam be tudatosan a tömegbe, figyelmen kívül hagyva, hogy sokan utánunk is fordultak. Büszkén húztam magam után Jungkookot, valahol jó érzés volt megmutatni, felvállalni, hogy én ilyen vagyok és vele érzem jól magam. Igaz a hely nem a fényekről volt híres de elegendő volt ahhoz, hogy lássam Jungkook döbben arcát, ahogy lassan csúsztattam nyakába kezeimet és húztam magamhoz közelebb. Értetlenség csillogott szemeibe de e mellé halványan boldogság is költözött, szája sarkában ott lapult az a mosoly, amivel mindig megajándékozott. Egy utolsót léptem felé, hogy karjai közt legyek, s kezét derekamon érezzem.

-Meglepően jól táncolsz. - döntöttem oldalra a fejemet, hagyva, hogy Jungkook vezessen.

-Meglepő, hogy emberek között vagyunk és nem kaptál frászt.

Mosolyogva ráztam meg a fejemet, ujjaimmal a hátul rövidebbre vágott hajába túrtam, még közelebb rántva magamhoz, semmi helyet hagyva köztünk. Mélyen szemébe nézve tudattam vele, hogy tulajdonképpen mit is szeretnék. Torkomba dobogó szívvel figyeltem, ahogy ő kezdeményezi a csókot, ami megmelengette a szívemet, először meg sem mozdultam a néhány égető tekintet miatt de erőt vettem magamon és félénken nyomtam ajkaimat övéire. Hogy oldja zavaromat gyengéden simított végig arcomon, elmélyítve a csókot, amit viszonoztam is, egyre jobban nem törődve a körülöttünk lévőkkel, talán nem is nézték, csak én képzeltem bele. Egyre jobban bújtam ölelésébe, próbálva átadni minden szeretetemet ezen a csókon keresztül. Vigyorogva vezettem végig ujjaimat pirult arcán, majd homlokomat övének döntöttem.

-Annyira sajnálom. - mondtam halkabban, mivel ez nem a közönségre tartozott. -Utáljon az egész világ, nem bánom csak legyél mellettem. Kérlek ne haragudj, hogy eddig egy ilyenre nem voltam képes. Pedig olyan jó érzés, hogy kimutathatom, hogy szeretlek. - nyomtam egy puszit a szájára. - Szeretlek, Jungkook. Először tényleg csak barátod akartam lenni, szó sem volt arról, hogy ennyire beléd fogok szeretni. Tényleg ne haragudj és könyörgöm mondj valamit, mert bele fogok örülni ebbe.

-Én is szeretlek, Tae. - húzódott távolabb tőlem. - El sem tudod képzelni, hogy mennyi ideje várok arra, hogy te ezt mondd nekem.

Mosolyogva hajoltam újra ajkaira, igazából nem voltunk mások, csak egy egyszerű pár.. Pont úgy, mint a többi, nem is értettem, hogy miért volt ezt annyira nehéz elfogadnom. Ennek a meghitt pillanatnak a zene vége vetett véget, mindenki egyből a színpadon állónak szentelte figyelmét.

-Egy bál sem maradhat el király és királynő nélkül. - kezdett bele. - Épp ezért megszavaztátok bálkirálynőnek Kim Soojint, a tizedik osztályból. - jelentette ki nagy hanggal, mire tapsvihar tört fel, a lány pedig apró termetét gyorsan vonszolta a színpadra.

Szorosan bújtam Jungkookhoz, kihasználva azt, hogy senki nem figyel ránk. Nagyon kényelmetlen volt, hogy ennyire megbámult minket a többség, így ez az esemény az emberek nagyrészét lekötötte, minket békén hagyva.

-Bálkirálynak pedig Jeon Jungkookot, a tizenkettedik osztályból.

Hirtelen néztem rá a hangos taps viharában és elengedtem, hogy fel tudjon menni a színpadra. Jól szórakoztam lent a zavarnán, ahogy rá adták a koronáját és lőttek róla meg az alsóbb évesről néhány képet. A színpad lépcsőjénél vártam meg, próbálva visszatartani nevetésemet.

-Ez kinek a műve volt? - kérdezte hangosan.

-Szerintem a húgod keze van a dologban. - kuncogtam és egy cuppanós puszit nyomtam az arcára. - De jól áll a korona meg a vállszalag.

-Sose hittem volna, hogy lesz egy ilyen kép rólam.

-Akarok veled képet. - jutott hirtelen eszembe. - Főleg apunak, mert így is majdnem kitiltott a házból, amiért nem jöttél értem.

-Te elmondtad otthon, hogy együtt vagyunk? Vagyis voltunk.. Vagy.. Vagyunk? Remélem vagyunk.

-Határozottan tetszik az ötlet, hogy együtt vagyunk. - kulcsoltam össze kezünket. - És igen, otthon tudják, már csak ők vannak vissza. - pillanatottam barátaimra, akikhet vészesen közeledtünk. - Tudni fogja az egész világ, hogy az enyém vagy.

Semmi szó nem jött ki belőlem, amikor végleg eléjük értünk. Egyedül Yoongi nézett rám bíztatóan, meg Jungkook szorongatta a kezemet.

-Szóval igaz a kép. - csapta össze tenyerét Hobi.

-Mégis mióta titkolod? - kérdezte megrovóan Jin. - Egy ilyet?

-Nem olyan régóta. - válaszoltam halkan.

-Én mindig is sejtettem valamit. - vonta fel a szemöldökét Namjoon. - De gratulálok! Vagy az ilyesmihez nem szokás?

-Eddig senki sem gratulált. - nevetett fel Jungkook.

-Mióta szokás annak gratulálni, aki meleg? - értetlenkedett Jimin. - Nem választást nyertek, csak szeretik egymást. Egyedül TaeTae popóját sajnálom.

-Látod? Én mondtam, hogy egyértelmű, hogy te vagy alul. - támogatott Yoongi. - Ezentúl rendszeresen akarunk látni az asztalunknál. És, ha megbántod Taet, megverünk. - jelentette ki Jungkookra nézve határozottan, mire a többiek csak helyeslően bólogattak.

-Nem terveztem megbántani. - karolta át a vállamat és egy puszit nyomott a hajamba.

Ez az egész jobban sült el, mint ahogy vártam. Nem foglalkoztam a többiekkel és a néhány esetben bunkó beszólásaikon. Akiket szeretek, ugyanúgy szeretnek, többi miatt nem érdemes aggódnom.

Egy gimnáziumi bál sok tini számára fontos, bár azt nem gondoltam volna, hogy egyszer számomra is az lesz és ott lesz az én nagy pillanatom, amire mindenki felfigyel a suliból. És ezzel a pletykájuk igaz lesz... Valóban Jungkookkal jöttem el, mint párommal és boldogabb nem is lehetnék.

Hát ennek is el jött az utolsó része, nem gondoltam volna, hogy ilyen sok része lesz, nem ennyit terveztem neki. 😂
Köszönöm, hogy ilyen sokan olvastátok ezt a könyvemet is, remélem tetszett nektek és nem érzitek annyira befejezetlennek a történetet. ❤️

Ez a kép annyira tetszik. 🥺

December elsején kezdem majd a karácsonyi könyvet. <3

Borítókat még mindig nem tudok szerkeszteni, nézzétek el 😂