Ha megbántod a legjobb barátod, az egy keserű érzést hoz magával, mert ő tudatja veled, ha valami fáj neki. Ha a szerelmed bántod meg, az kínzó, hiszen az egyik szövetségesedet bántottad, aki nem szól róla, ha valami fáj de te mégis tudod. Abban az esetben, ha a szerelmed a legjobb barátod és te valamivel megsértetted, összezavarja a fejed. Egyszerre mutatja ki, hogy hülye voltál és fáj, amit mondtál és egyszerre titkolja, azt mutatja minden rendben. Nos, én is csak néztem Jungkookot egész áldott nap és próbáltam rájönni, hogy most melyik fele dominál jobban. A szerelmem vagy a legjobb barátom, rá kellett jönnöm, hogy mind a kettő. Az, hogy ennyire hűvösen viselkedett velem, fájt de megérdemeltem. Mit meg nem adtam volna azért, hogy valahol csak úgy legyünk, ketten és ezt a dolgot meg tudjuk beszélni. Épp készültem volna oda menni hozzá, hogy ezt az egész hülyeséget magunk mögött hagyjuk, amikor Hana a kérlelő szemeivel állt elém.

-Maradsz ma velem, Tae? - mosolygott kedvesen az új lány. - Jimin ma nem jött, egyedül meg nehéz lenne táncolni, Hyuna lecsapott Kookra, emiatt még Hyunával sem tudok lenni. - magyarázta csalódottan.

-Persze. - pillantottam utoljára Jungkookékra, akik szemlátomást nagyon jól elvoltak. - Egy csinos lánynak nem mondok nemet. - követtem őt a helyére.

Yoongi és Hobi is csak büszkén mosolyogva figyeltek, de valahogy nem osztoztam örömükben. Sokszor pontosan nem tudjuk megfogalmazni a féltékenységet, nem is valljuk be maguknak, egyszerűen csak letudjuk annyival, hogy ez a kellemetlen érzés itt van és nem veszünk róla tudomást de én teljesen biztosan állítottam, hogy ez a bizonyos érzés a féltékenység. Nem féltem attól, hogy bármi történne közöttük de nem tudtam a mellett elmenni, hogy a lány elég feltűnően próbálta felkelteni az én barátom figyelmét. Bármennyire is lenne korai a féltékenykedés legszívesebben oda mentem volna és határozottan állítottam volna, hogy az a személy, akit fel akar szedni foglalt.

-Tae, minden rendben? - kérdezte aggódva Hana. - Olyan vagy, mint aki mindjárt felrobban. - karolta át a nyakamat.

-Persze. - sóhajtottam. - Vagyis..általában a lányok értenek ehhez, szóval kérdezhetek? - mivel bólintott elkezdtem. - Ha van egy barátom..aki mondjuk jár valakivel de még nem áll készen arra, hogy felvállalja a kapcsolatot néhány félelem miatt és emiatt megharagszik rá a párja..akkor mit kéne csinálnia?

-Szakítani. - mondta ki egyszerűen, mire döbbenve néztem rá. - Egyrészt a barátod seggfej, ha már jár valakivel akkor vállalja is fel, ha nem kész arra, hogy elmondja azt, hogy ők egy pár, el sem kellett volna kezdeni ezt az egészet. Nem azért jár két ember, hogy titkolják.

-De ha fél? - kérdeztem kissé felháborodottabban. - Mi van, ha két srác és emiatt fél.

-Féljen attól, hogy szétmennek. Senki nem fogja sok ideig tűrni azt, ha valaki titkolja. Legyen az bármilyen pár is.

-Ezzel nem nyugtattad meg a barátomat. - csúsztattam kezemet derekára, hogy még ma elkezdjük a táncot. - Szerinted Hyuna akar tőle valamit? - biccentettem Jungkook felé.

-Elég nyilvánvaló és ahogy látom Kooknak sem közömbös ő.

-Nekem is ez a bajom.

Ha már ő megsértődhet amiatt, hogy nem vagyok egyelőre képes a barátaim szemébe mondani, hogy egy fiúval járok, akkor én is megharagudhatok rá, hogy előttem flörtöl egy másik lánnyal. Főleg úgy, hogy meleg. Amikor Jungkook felénk nézett, felvont szemöldökkel néztem rá, jelezve neki, hogy mi a francokat csinál, mire ő csak vállat rántva szentelte figyelmét a lánynak. Ha így akar játszani, hát legyen.

-Tetszik neked? - szélesedett ki a mosolya.

-Igen. - bár Hana a barátnőjére értette a kérdést, nekem még sem ő jutott eszembe. Jungkook elmehet a fenébe. - De nem zavar, mert tudom, hogy Kook csak idegesíteni próbál.

-Idegesítsd te is őt. - rázta a fejét. - Néha akarok olyan barátságot, mint a tietek.

-Leszek én a barátod. - húztam vigyorra ajkaimat. - De ehhez az is hozzá tartozik, hogy Jungkookot láttam kicsi korában ruha nélkül. Ez egy jó barátság alapja, szóval, ha innen elmegyünk le kell dobnod magadról mindent. - húztam közelebb magamhoz. - És, hogy ne érezd igazságtalanságnak én is levetkőzöm.

A nézés, amivel Jungkook engem illetett minden pénzt megért. Ugyan elég sokan érdekesen néztek rám de nem számított, az volt egyedül a célom, hogy ezt egy bizonyos személy hallja és tudassam vele, nem csak ő tudja a másikat idegesíteni.

-Te hülye vagy. - nevetett fel. - Igazuk volt a többieknek, fura vagy de szerintem ez cuki.

-Fura de cuki? - vontam fel a szemöldököm. - Legalább ez bejön neked?

-Igen. - szólalt meg közvetlenül mögöttem Jungkook.

Összerezzenve fordultam hátra, észre sem vettem, hogy mikor settenkedett mögém. Ezeknek a tánc óráknak a különleges képessége az, hogy soha senki nem figyel a tanárra, aki kétségbeesve próbálja magára vonni a figyelmünket, ami most sem maradt el csak éppen senkit nem érdekelt.

-Kinek ne jönnének be a fura és cuki emberek? Főleg, ha túl nagy a szája de amikor fontos dolgot kéne kiböknie azt elrontja. És ezt úgy próbálja helyre hozni, hogy egy teljesen másik személlyel flörtölget. Az ilyen emberek mindenkinek bejönnek. - vont vállat, mire megforgattam szememimet. - Plusz pont, ha tudod párnának használni. - csúsztatta fenekemre a kezét.

Hálát adtam, hogy nem a terem középén vagyunk és nem látta ezt senki, így is kellőképp zavarba ejtő ez az egész beszélgetés.

-Érdekes egy ízlésed van neked. - ráncolta homlokát Hana. - Az is egy érdekes személy lehet, aki kedvel téged. Ti tényleg furák vagytok.

-Ilyen ez a... barátság. - karolta át a vállamat Jungkook.

-Szóval ilyen érzés. - dünnyögtem a nem létező bajszom alatt.

Nem hazudok, pocsék érzés volt ezt hallani a szájából de nem hibáztatom érte. Bár a két helyzet között van elég nagy különbség. Amint megszólalt a bűvös csengő, ami jelezte, hogy itt lehet hagyni ezt a koszfészket sietősen toltam kifelé Jungkookot az ajtón, hogy minél előbb náluk legyünk. Szerencsére értette a célzást és szerintem bőven hajtotta a kíváncsiság, hogy mit szeretnék mondani neki. Nos, azt annyira még én sem tudtam, majd kitalálok közben valamit. Eun meglepődve nézte végig, ahogy beviharoztunk a szobába, valahogy nem tudott egyikünket sem érdekelni, hogy utánuk kiabálva érdeklődött a felől, hogy mi a bajunk.

-Hallgatlak. - tette karba a kezét.

Ahogy hangosan becsapódott mögöttünk az ajtó az első dolgom volt, hogy megcsókoljam őt. Azon kívül, hogy csak egy haverként bánt ma velem, az is eléggé pocsék érzés volt, hogy rendesen élvezte a flörtölést a lánnyal, legalábbis a szivatásomat de akkor is rossz volt.

-Soha többé ne flörtölj mással. - néztem határozottan szemeibe. - Legszívesebben oda mentem volna, hogy álljon le, mert velem vagy.

-Hisz oda jöhetsz bármikor. - húzódott távolabb tőlem. - Csak te úgy döntöttél, hogy egy szimpla barát leszek. És hiába mondod folyton, hogy félsz meg, hogy értselek meg..de te mikor fogsz engem? Te jöttél azzal, hogy el akarod ezt kezdeni de istenem annyira összezavarsz. - ült le az ágyra. - Azt akarom, hogy az enyém legyél és ezt tudja meg mindenki, hogy még csak rád se nézzenek, mert önző vagyok, igen. Ha rólad van szó, az vagyok. Nem csak te félsz, én is. Mi van, ha úgy döntesz, hogy elég ennyi neked és vége? Mert elengedni igen nehezen tudnálak már.

-Ettől aztán nem kell félned. - ültem le mellé. - Nem tudom, hogy nálad hogyan ment ez az egész felvállalás dolog de nekem ez nem egyszerű, amíg nem tudom, hogy biztonságban elmondhatom, nem is fogom. De beszéltem Hobival és Yoongival, őket igazság szerint nem érdekelné a dolog. És, amint tudni fogom, hogy a többieket sem, el fogom nekik mondani. - tettem kezemet combjára. - Tényleg rossz érzés, ha azt mondod rám, hogy csak a barátod vagyok. Nem akartalak megbántani, el mondom mindenkinek, akinek csak akarod de... Ezt én sokkal kisebb lépésekben tudom megtenni.

-Nekem megéri várni.

-Köszönöm. - nyomtam egy gyors puszit a szajára. - Eun tudja, hogy együtt vagyunk?

-Nem, akkor akartam elmondani, ha te is itt vagy, mert nekem nem hinné el. - vont vállat. - De akkor még nem szólok róla.

Sóhajtva keltem fel az ágyról és kézen ragadva Jungkookot sétáltam Eun elé. Sokkal jobban izgultam most, mint bármi máskor, amikor látom őt. Mivel tudtam, hogy ez ítélkezés egyetlen egy jelét sem fogom látni rajta, el mertem neki mondani és így legalább Jungkook is elhiszi, hogy keményen dolgozok ezen.

-Taehyung, miért nézek ki úgy, mint aki mindjárt elájul? - nézett rám kikeredett szemmel a lány. - Kookie mit tettél vele?

-Semmit, nem tudom mi van vele.

-Jungkook a barátom. - jelentettem ki egyszerűen.

-Már egy ideje.

-Nem, úgy értem, hogy járunk. A párom, pasim, fiúm meg minden ilyen. - mutattam fel az összekulcsolt kezünket. - Nagyon kedvelem, mert őszintém ő a legnagyszerűbb barát, aki még úgy is szeret, hogy egy igazi idióta vagyok.

-Ez komoly? - kérdezte mosolyogva Eun, mire határozottan bólintottam. - Végre, azt hittem örökre hülye maradsz és sose jössz rá, hogy kedvelitek egymást. - ölelt meg minket hirtelen. - Már kezdtem unni Kook folyamatos szenvedését és azt, hogy te meg nem jársz nyitott szemmel. Nem tudom hogyan jöttél rá de ezek után el ne merd rontani. És te sem. - nézett bátyjára.

Ha biztonságban érzed magad, akkor ezerszer könnyebb kijelenteni, hogy te más vagy, mint amit elvárnak tőled. Valamilyen szinten megkönnyebbültem, kár, hogy nem lehet az összes ilyen fajta beszélgetés ennyire könnyű. Láttam Jungkookon, hogy meglepődött de azt is, hogy nagyban feldobtam a kedvét. Igaza volt Hanának, ha már egyszer elkezdtem vele, vállaljam is fel, amit elkezdtem. Igaz, nehezen de sikerült. Innentől már lehetetlen elrontani.