Egész nap amiatt a hülye kép miatt aggódtam, na meg azon, hogy ki tette ki és mégis miért. Mi jó abban, hogy ennyire keresztbe húzzon nekem és minden létező esélyemet elvágja a lányok terén. Irigylem Jungkookot, hogy neki ezen voltaképp semmi veszteni valója nincs, róla nem keringenek hamis pletykák, szerintem még titkon örül is annak, hogy azt hiszik mi együtt vagyunk. Az életkedvemet elhagyva vonszoltam ki megviselt valómat a torna terembe, ahol még táncikálni kellett minden egyes kíváncsi szempár előtt. Gondoltban rendesen felpofoztam magam amiatt, hogy ennyire rámenős voltam Jungkooknál és nem engedtem el a dolgot, bármit megtettem volna abban a pillanatban csak ne kelljen vele találkoznom, a nap folyamán elég rendesen sikerült kikerülnöm őt, eljött az a pillanat, hogy nem tehetek mást, csak sodródom a vesztembe. Feszengve álltam meg a terem végében, előttem Jungkookkal, aki nem nagyon aggódott amiatt, hogy folyamatosan minket kémleltek. 

-Előre érzem, hogy ez kellemetlen lesz. - suttogtam magam elé, miközben követtem a tanár utasítását, miszerint álljunk párba. - Nagyon kellemetlen. - néztem az előttem állóra.

Jungkook hirtelen csípett a derekamba, ami egy mosolyra kényszerített, nem szép dolog kihasználni azt, ha valaki csikis. Főleg nem egy ilyen helyzetben, ahol még akkor is azt érzem, hogy engem néznek, ha nem így van.

-Ne izgulj már ennyit. - húzta mosolyra ajkait. - Senki nem néz minket. - pillanatott körbe. - Még ezt is megtehetem. - fogta két keze közé az arcomat és egy gyors puszit nyomott az orromra. - Látod? Kutya se vette észre. Amúgy meg tudom, hogy szeretsz és nem zavar ez téged.

-De zavar. - vágtam rá egyből. - Ha nem tudnád most akarok rájönni, hogy mi a baj velem, mert túlságosan is élvezem azt, amit csinálsz.

-Szóval szeretsz engem. - szélesedett ki a mosolya.

-Nem.

-Ne hazudj. - vonta fel a szemöldökét.

-Nem hazudok neked, te lökött.

-Ki mondta, hogy nekem hazudsz?

Értetlenül néztem rá, hiszen senki más még csak a közelemben sem volt. Szerintem az agyára ment a kialvatlanság. A kellemetlen pillanatok akkor jöttek el, mikor ténylegesen táncolni is kellett, bár bevallom, hogy egy időre teljesen megfeletkeztem arról, hogy más is van a teremben, nem csak mi ketten. Annyira meg tudja dobni a kedvem Jungkook, már csak a jelenlétével is, ez igy egy olyan tényező, ami zavar. Vajon neki is ennyire nehéz volt ez az egész?

-Ma ráérsz? - kérdezte halkabban. - A tényleges randinkról nem mondok le.

-Neked bármikor ráérek bármire.

-Bármire? - csillant fel egy pillanatra a szeme. - Mindig olyan félreérthetően beszélsz. - forgatta a szemét, amikor látta rajtam, hogy nem vagyok olyan hangulatban. - Ha haza érsz lesz egy órád elkészülni, mert időben oda akarok érni.

Sóhajtva engedem el Jungkookot, mikor végre meghallottam a bűvös szavakat, amik azt jelezték vége a mai kínzásunknak.

-Srácok, köztetek van valami. - csapódott hirtelen oda Jimin, csak reménykedni tudtam, hogy az előbbi párbeszédből nem hallott semmit.

-Igen, te. - léptem el Jungkooktól. - Miért keserítesz most?

-Úgy értem valami szikra. - mutogatott ránk. - Mintha más nem is létezne, csak a másik.

-Szerintem beverted a fejed. - ráncoltam a homlokomat. - Nem tudom mit látsz de keress egy szemüveget.

Jimin egy sunyi mosollyal együtt lépett hozzám közelebb, vészesen belekerülve a személyes terembe. Próbáltam nem elnevetni magam Jungkook elég érdekes arckifejezése láttán.

-Szóval Kookot nem is zavarná, ha úgy döntök, hogy téged lekaplak?

-Ne feszegesd a határaimat, mert megütlek.

-Persze Jungkookot gond nélkül csókolgatod. - húzta el a száját. - Mitől vagyok más, a barátod vagyok.

-Barátot nem csókolgatok. - löktem el magamtól és faképnél hagytam.

-Szóval Kook nem a barátod... Valami több?

Már nem is válaszoltam ezekre a fárasztó kérdésekre, amik nem is tudom, hogy honnan jöttek neki, meg, hogy miért érdekli ennyire őt ez. A többiek sem voltak más véleményen mimt Jimin, úgy gondolták nekik feltétlenül kell ezt tudniuk. Őszintén, ha tudnám rá a választ én el is mondanám nekik de azt azért nem mertem kinyögni, hogy a mai randi után megtudom. Akkor életem végéig szívatnának ezek.