Nekem volt a legnagyobb szerencsém Jungkookkal és azzal is, hogy elviseli minden hülyeségemet, valamint furcsaságomat, amiből bőven akadt az elmúlt órákban. Ameddig nem jött haza anyu és apu teljesen jól megvoltam, nem gondolkodtam sem azon, hogy Jungkook ajkai az enyémre tapadtak és azon sem, hogy itt fog aludni ezek után, de miután betoppantak a szüleim folyamatosan ez járt a fejemben, főleg amikor apu rendesen faggatta Jungkookot a lányokról. Minden egyes helyzetben talán már - már kínosan ügyeltem arra, hogy minimum még egy ember közénk férjen és véletlenül se legyek közelebb hozzá a kelleténél. Még a szobámba is szerettem volna erre figyelni de sajnos a számomra kellemes távolságot akkor tudtam volna csak tartani, ha a szobám akkora lenne, mint az egész ház.

-Bocsi apu miatt. - csuktam be magunk mögött az ajtót. - Valahogy nem értette a célzást, hogy fejezze be.

-Nem zavar, megszoktam. - ült le az ágyam végebe. - Egy időben apa is megrögzötten érdeklődött a lányok iránt, igazából nem lepte meg amikor elmondtam neki, hogy sose lesz barátnőm. Most erre az igen ciki pasi témára van ráakadva.

-Ez ugyanúgy megy nálatok is? Mint itt a lány ügy? - ültem le mellé, újra feszegetve a saját határaimat.

-Sajnos igen. - vakargatta tarkóját zavarában. - Minden egyes lehetséges alkalommal.

-Tényleg bocs. És azért is amiért szuper furán viselkedek, pedig megigértem, hogy nem fogok.

-Szerinted én nem mentem ezen keresztül? - kérdezte mosolyogva. - Mármint azon, hogy összezavarodtam. Nem feltétlenül jelenti azt, hogy meleg lennél.

Legszívesebben megöleltem volna olyan aranyosan próbált meg megnyugtatni, bár nem igazán zavart a tudat, hogy meleg lennék vagy sem, mert azt csak tudnám, ha az lennék. Jelenleg az agyam tervez becsapni engem elég rendesen, sikerült is összezavarnia, amit minél előbb meg kellett oldanom, ha nem akartam becsavarodni.

-Neked is ennyire rossz érzés volt? - kérdeztem, mire határozottan bólintott. - És te is majdnem elsírtad magad, amiért nem értetted, hogy ez miért van és nem is tudsz rájönni?

-Én sírtam is. - vallotta be. - Rengeteget.

Sóhajtva engedtem a kísértésnek, ami azt súgta, hogy csak öleljem meg, ha ehhez van kedvem. Gyorsan tornáztam magam az ölébe, lábaimat dereka köré kulcsolva, fejemet nyakába fúrva. Eleinte értetlenül tűrte, amit csinálok, majd végül szorosabban húzott magához. Tanácstalanul engedtem útnak néhány kósza könnycseppet, melyek főként a tehetetlenségemért és a zavaromért keletkeztek. Mélyen szívtam be Jungkook nyugtató illatát, addig a pár pillanatig úgy éreztem, mintha egy másik helyen lennék, ami csak nyugodtságot hoz maga után, nekem egy ilyen helyre volt most szükségem és az, hogy ez pont nála találtam meg csak táplálta a mérhetetlen zavart a fejemben. Óvatosan döntött el az ágyon, hogy sokkal kényelmesebb legyen mind a kettőnk számára.

-Sok idő, amíg elmúlik ez a zavar? - hajtottam vállára a fejemet, hogy valamennyire rá tudjak nézni.

-Lehet. - simított végig az arcomon. - Nekem egy évbe telt.

-Egy év? - pislogtam nagyokat. - Egy évig nem fogom tudni, hogy mi a baj velem?

-TaeTae, az ég világon nincs veled semmi baj. - kuncogott. - Nem akartalak ennyire összezavarni.

-Nem te zavartál össze. - piszkáltam az egyik tincsét, hogy leplezzem zavaromat. - Vagyis kicsit te is de főleg saját magamat húztam csőbe. Ha nem akartalak volna megcsókolni, először sem hagytam volna. Ez zavar össze.

-Ne haragudj de ebből annyit vettem le, hogy meg akartál csókolni. - pillanatott el rólam kissé elpirulva. - Ha ezt tudom, előbb megteszem.

-Jártál már más fiúkkal? - kérdeztem hirtelen. - Persze csak akkor, ha nem baj, hogy ezt kérdezem.

-Nem, soha. - rázta a fejét. - Pár randi után rájöttem, hogy nem fog működni.

-És... Jó, ezt nem kérdezem meg. - köhögtem.

-Feküdtem már le fiúkkal. - válaszolta meg a kérdést, amit fel sem tettem. - Az arcodra van írva mit akartál kérdezni.

-Utálom, hogy ismersz. - duzzogtam. - Tudod mit akarok kérdezni még? Ezzel kapcsolatban.

-Passzív és aktív fél is voltam. - ijesztő volt, hogy ennyire tudja min jár a fejem.

-És milyen? - kérdeztem teljesen zavarba. - Mármint mind a kettő.

-Nos, ha felül vagy, az jó. Ha alul az fáj, utána meg baromi jó. Igazából mind a kettő tök jó. De ehhez hozzá tartozik, hogy vonzódom a férfiakhoz.

-Ez olyan, mintha újra megismernélek. - nevettem fel. - Egy új és mocskosabb Jungkookot.

-Úgy beszélsz, mintha valami bűnöző lennék.

Elgondolkodva néztem magam elé, szerettem volna valamit kérdezni tőle, bár nem tudtam, hogy erre mennyire bólintana rá, abból kiindulva, hogy ő azt teljesen komolyan is venné.

-Kook. - ültem fel, hogy lássa, komolyan is gondolom.

-Az, hogy ilyen komoly vagy, ijesztő.

-Elmegyünk egy randira? - piszkáltam a takarót.

-Egy randira, ami nem randi?

-Nem, egy tényleges randira. - pillanatottam rá. - Komolyan.

-A határaid feszegetése miatt? - vonta fel a szemöldökét.

-Nem tudom. - vontam vállat. - Inkább csak azért, hogy helyre tegyem magamba a dolgokat és ezt a hatalmas zavart, legalább egy kicsit enyhítsem.

-Biztos? - a kérdésre csak halkan bólintottam. - Akkor persze. Jobban bele gondolva az sem érdekelne, ha csak a határaidat feszegeted, inkább velem, mint más srácokkal.

-Nem leszek veled annyira gonosz. - válaszoltam határozottan. - Igazából azt se tudom mi lesz majd a randink végén de bunkó nem akarok veled lenni.

-Engem nem zavar, ha ez segít, hogy ne legyél összezavarva, szívesen megyek veled bárhova.

Bár az a gondolat, hogy randira megyek más fiúkkal nem különösebben mozgatott meg, de kicsit örültem neki, hogy ez a valaki Jungkook az és, hogy egy barát segít végleg helyre rakni a gondolataimat. Majd ez a randi után nagyon remélem, hogy tudni fogom mi ez ami köztem és közte van. Ha meg semmi, akkor azon könnyen túl teszem magam és folytatódhat a barátnő - projekt.