„Aᴍɪᴋᴏʀ ᴍᴀ éᴊᴊᴇʟ ᴇʟᴀʟꜱᴢᴏʟ, ɴᴇ ғᴇʟᴇᴅᴅ, ʜᴏɢʏ ᴇɢʏᴀᴢᴏɴ ᴄꜱɪʟʟᴀɢᴏᴋ ᴀʟᴀᴛᴛ ғᴇᴋꜱᴢüɴᴋ."

Sʜᴀᴡɴ Mᴇɴᴅᴇꜱ
(Eᴢᴛ ᴍᴜꜱᴢáᴊ ᴠᴏʟᴛ ɪᴅᴇ íʀɴᴏᴍ:)Eɢʏɪᴋ ɪᴍáᴅᴏᴛᴛᴀᴍ<3)

„Báʀᴋɪ ʟᴇʜᴇᴛ ғéʟᴛéᴋᴇɴʏ. Mɪɴᴅᴀɴɴʏɪᴜɴᴋʙᴀɴ ʙᴇɴɴᴇ ᴠᴀɴ. Dᴇ ʟᴇ ᴋᴇʟʟ ɢʏőᴢɴöᴅ ᴀ ғéʟᴛéᴋᴇɴʏꜱéɢ ᴅéᴍᴏɴáᴛ, ᴠᴀɢʏ ᴇʟꜱᴢᴀᴋíᴛᴊᴀ ᴛőʟᴇᴅ ᴀ ᴍáꜱɪᴋᴀᴛ."

„A ғéʟᴛéᴋᴇɴʏꜱéɢ ᴋɪꜱ ʜíᴊáɴ ꜱᴢéᴛᴍᴀʀ (...) ʙᴇʟüʟ, ᴍɪɴᴛʜᴀ ᴀ ʟéʟᴇᴋʙᴇɴ ɪꜱ ᴠᴏʟɴᴀ ꜱᴀᴠ, ᴀᴋáʀ ᴀ ɢʏᴏᴍᴏʀʙᴀɴ, ᴄꜱᴀᴋ ᴀ ᴍᴀʀáꜱᴀ ꜱᴏᴋᴋᴀʟ ᴋíɴᴢóʙʙ, éꜱ ɴᴇᴍ ᴍúʟɪᴋ ᴇʟ ɴéʜáɴʏ ꜱᴢᴇʟᴇᴛ ʜáᴢᴛᴀʀᴛáꜱɪ ᴋᴇᴋꜱᴢ ᴇʟғᴏɢʏᴀꜱᴢᴛáꜱᴀ ᴜᴛáɴ."

A mai nap csodálatos madár csicsergésre keltem. Gyönyörűen sütött kint nap, minden szuper volt, talán már túl szép is. Hát pontosan, ez túl szép lett volna. Ma reggel, pontosabban hajnali 5-kor, hatalmas mennydörgésre és villámlásra keltem. Leegyszerűsítve, kibaszott nagy vihar volt. Nagy szerencsémre nem tudtam vissza aludni, ezért boldogan, fülig érő vigyorral szálltam ki a pihe puha ágyamból. Remélem érezhető volt a szarkazmus. Ch...

Már nagyban készítettem a kávémat a kis konyhánkban, mikor jött egy meglepetés vendégem.

-Szia - köszöntöttek a hátam mögül. Bevallom, nem egy kicsit ijedtem meg. Félelemtől sápadt arccal fordultam meg, a titkos behatoló felé. Most már nem is volt olyan titkos. Erik volt az.

-Te fiú, egyszer még a sírba fogsz vinni - ráztam a fejem, persze ő meg csak kiröhögött. - hogy hogy már ilyen korán fent  vagy?

-Szerintem pont azért, amiért te is. Vihar - húzta el a száját.

-Hát ja. Sajnos nem tudtam vissza aludni, zavartak a hangok. Én magam egy olyan fajta ember vagyok, aki akár egy pisszenésre is fel tud kelni este. Ezért nagyon is örülök, hogy olyan szoba társaim vannak, akik közül egyik sem horkol, mert esküszöm ha kell, elzártam volna az összes olyan helyet ahol hangok jöhetnek ki a testén bármi áron.

-Már lett volna egy szövetségesed is - mutatott saját magára. - én is minden kis apró dologra fel kelek. Képzeld mikor gimiben elsős voltam, akkor szeptemberben elmentünk az osztállyal egy két napos kirándulásra, na ott engem meg akartak volna szívatni. A régi tejszínhabos trükk. Na én még akkor felkeltem, mikor a legelső ember ébredt fel, majd keltette a többieket is. Na végül rajtam egy csepp tejszínhab sem volt, bezzeg a többiek arcában nem is egy kicsi került. Na és onnantól kezdve kezdtem kiérdemelni mindenkitől a tisztelet az osztályomban, és szépen lassan az egész suliban, de persze ehhez több dolgot is kellett tenni.

-Például? - kérdeztem rá, mert eléggé kíváncsi voltam.

-Hát suliban különböző feladatokat végeztem el sikeresen, a külsőm is nagyon sokat változtattam az évek során. Komolyan mondom, ha 9.-ben ismertél volna, akkor most biztos nem ismernél fel - nevette el magát. - vagy még volt olyan is, hogy a kisebbeket, esetlenebbeket megvédtem a felsőbb évesektől, vagy akár egy nagyobb termetű iskola társától. Na és ezek persze nem kis tea délutánok voltak.  A legtöbb verekedésben végződött, ami miatt nem egy tanári/igazgatói figyelmeztetést kaptam. Szerintem eddig csak azért nem rúgtak ki, mert a családom nem kis pénzzel támogatja az iskolát - nevetett saját nyomorán.

-Figyelj, szerintem te egy nagyon jó ember vagy - és ezt teljes mértékben komolyan mondtam. - ne figyelj mások véleményére, csak azéra adj, aki érdemes rá számodra, akit igazán tisztelsz és szeretsz - ezeknél a szavaknál megöleltem. - van neked ilyen ember?

-Azt hiszem van - gondolkozott el.

-Az nagyon jó dolog - mosolyogtam rá. - akkor azt az embert/embereket bizony becsüld meg.

-Megígérem neked, hogy meg fogom, bármit megadnék érte - vajon ki lehet az? Netán egy barátja, vagy egy lány aki tetszik neki, vagy csak talán egy család tag?

-Sziasztok gyerekek - lépett be az ajtón Timi.

-Hello - köszöntünk.

-Nem tudom, hogy ez számotokra most jó vagy sem, de ma nem lesz próba. Úgy lett megbeszélve, hogy ma kint lennénk a szabadban, és ott táncolnánk, de sajnos ez lehetetlen a hatalmas vihar miatt, ami előre láthatóan egész nap tartani fog, sőt lehet hogy több napig is, de holnaptól már újra a saját termünkben lehetünk, ma pedig szerintem azt csinálhattok amit akartok. Pontosabban csak a szállodán belül. Ja és az uszoda részlegre se mehettek be, mert beázott a tető, és éppen azt javítják, és ha már ott vannak pár dolgot fel is újítanak. Na de én most már megyek is, sziasztok - és azzal el is ment.

-Akkor igazából ma jóformán semmit nem csinálhatunk - mondtam.

-Hát ja, szerintem hagyjuk aludni a többieket, had pihenjék ki magukat ha már mi nem tudtuk - nevetett fel.

-Hát legyen, pedig megfordult a fejemben az, hogy vajon milyen lenne Egont leönteni egy vödör jeges vízzel - szerintem ezen mindnyájan egy jót röhögtünk volna rajta.

-Na de szerintem most hagyjuk őket, menjünk el készülődni majd kajálni, utána pedig majd kitalálunk valamit, hogy mit csináljunk a mai nap folyamán - én azzal gyorsan el is mentem zuhanyozni meg hajat mosni, ami nem 5 perc volt.

Végül 7 óra körül indultunk le az ebédlőbe. Én nutellás croissant-ot ettem egy bögre tejjel. Mondhatom, hogy nagyon finom volt. Erik pedig sonkában sült tojást evett sajttal, baromi jól nézett ki. Mikor befejeztük a reggelit, hirtelen egy kis társaságunk akadt.

-Sziasztok, leülhetünk? - jött oda hozzánk 4 korunkbeli fiú, vagy esetleg 1-2 évvel lehettek idősebbek nálunk.

-Persze - szólaltam meg még Erik előtt.

-Sziasztok én Áron vagyok - ült le közvetlen mellém egy aranybarna hajú fiú. - ők pedig a csapattársam, amúgy kézilabdások vagyunk. Ő itt Ármin - egy vörös hajú, nyakigláb, szeplős fiú volt, Erik mellé ült le. - ő Kevin - éjfekete haja, és világos zöld szeme barnás-sárgás foltokkal. Erik teljes ellentéte. A hátam mögött állt meg, és úgy támaszkodott a székemre. - ő itt Marton, nem Márton - mutatott egy kicsit alacsonyabb fiúra, de még így is magasabb volt nálam.  Áron  és Ármin között foglalt helyet. Barna haja volt.

-Hello én Aida vagyok, ő pedig Erik, egy csapattársam. Mi a tánc tábor miatt vagyunk itt elszállásolva

-Tényleg? Na az szuper - mondta Marton. - na és ti melyik korosztályban jelentkeztetek a táborba?

-Mi vagyunk ott a legidősebbek, 17 évesek vagyunk - válaszolt helyettem Erik.

-És ti? - kérdeztem rá.

-Én 19, Marton 17, Áron 18 és Kevin is 18 - válaszolt Ármin.

-Hát akkor körülbelül egy korosztály vagyunk - mosolyogtam rájuk.

-Hé Aida, nem kellene most már menni a többieket is felkelteni? - szólalt meg hirtelen Erik.

-Had aludjanak nyugodtan, ne zavarjuk őket - nem tudom, hogy miért siet ennyire.

-De akkor is mennünk kellene - kezd egyre parancsolóbb lenni a hangja.

-Erik mi bajod van? Miért akarsz most elmenni? Tök jól elbeszélgetünk.

-Azt mondtam, hogy megyünk és kész - és azzal megfogta a csuklómat és felhúzott a székemből, de egy hirtelen mozdulattal kirántottam a kezem az övéből.

-Basszus Erik, te nekem nem parancsolsz! Nem vagy te nekem senkim, hogy meg mond nekem, hogy mit csináljak, max egy haver.

-Oké, akkor ez a senki, aki max egy haver most itt hagy téged, és mostantól baromira nem fogja érdekelni az, hogy mi van veled, és mit csinálsz - már szinte kiabált és látszott a szemeibe a düh és a csalódás keveréke. Csak azt nem tudom, hogy miért húzta fel annyira magát rajta.

Amint befejezte a mondatát már szaladt is fel a lépcsőn ott hagyva engem a fúkkal.

-Miért lett ennyire dühös hirtelen? Netalán a pasid? - kérdezte Áron.
Lélegeztem egy mélyet, majd megszólaltam újra.
-Mint ahogy mondtam, csak egy haver

Ujujj, hát milyen fordulatok vannak itt! El ne felejtsetek kommentelni meg vote-olni ha tetszett! Vajon mi lesz még itt? A következő részből majd minden kiderül. <3