,,Úɢʏ ᴛűɴɪᴋ ꜱᴢáᴍᴏᴍʀᴀ, ʜᴏɢʏ ᴍɪɴéʟ ᴋᴇᴍéɴʏᴇʙʙᴇɴ ᴅᴏʟɢᴏᴢᴏᴍ, ᴀɴɴáʟ ɴᴀɢʏᴏʙʙ ꜱᴢᴇʀᴇɴᴄꜱéᴍ ᴠᴀɴ."

,,A ᴛᴇʜᴇᴛꜱéɢ ᴋᴇᴠéꜱ. A ᴊᴇʟᴇɴᴛőꜱ ᴇʀᴇᴅᴍéɴʏᴛ ғᴇʟᴍᴜᴛᴀᴛóᴋɴáʟ ᴀ ᴛᴇʜᴇᴛꜱéɢ ʟᴇʟᴋᴇꜱᴇᴅéꜱꜱᴇʟ éꜱ ᴋᴇᴍéɴʏ ᴍᴜɴᴋáʀᴀ ᴠᴀʟó ᴋéᴘᴇꜱꜱéɢɢᴇʟ ᴘáʀᴏꜱᴜʟ."
                             

-Válasszuk ki most már a párokat! - hívott oda minket magához Timi.
Hogy eddig mit csináltunk? Pontban 6 órakor felkeltünk és utána indultunk futni. Ma még csak 6 kör volt a táv, de Timi azt mondta, hogy minden nap egyel-egyel növeljük. Aztán bemelegítettünk és nyújtottunk, hogy táncolás közben nehogy meghúzzuk valamelyik izmunkat, mert az nem egy kellemes dolog.

- Összesen kettő lány van - folytatta a beszédet Timi. - így kettő főszereplő pár lesz. Lesznek olyan csapatok is, akik nem ilyen felállításban fognak majd szerepelni, de szerintem nekünk ez lenne a legjobb. Írisz, szerintem hozzád testileg és tudás alapján Félix lenne a megfelelő. Aida, hozzád pedig Erik, hisz mindketten évfolyam elsőként kerültetek ide, és remekeltek a páros táncokban. A két fiú aki pedig kimaradt - Krissz és Egon. - őket nem fogom egymással összeállítani, hisz ők sokkal jobbak egyedül - mondta el a végső párokat.

Eléggé megörültem mikor az nevem mellett hallottam meg az Erik-ét is, de azért egy kicsit félek. Nem tudom, hogy milyen lesz vele táncolni, hisz még nem volt rá lehetőségem, hogy megismerjem a technikáját.

- Na és a felépítése a koreónak - monda tovább Timi, egy perc nyugtot sem ad, hogy megemésszük a történteket. - több fajta stílust is szeretnék bele tenni, szerencsére ti nagyon sok félében kiválóak  vagytok. Középen fog egymás mellett táncolni az Írisz-Félix és az Aida-Erik párosítás. Bal szélen lesz Egon, a másikon értelem szerűen pedig Krisztián. De itt lesz egy kis csavar. Mikor jön a salsa akkor majd Egon helyet cserél Erikkel, Félix pedig Krisszel. Amikor a legutolsó tánc stílust mutatjuk be, ami nagy valószínűséggel a shuffle lesz, akkor Íriszék hátra mennek a két fiúval együtt és ott fojtatják tovább. Aida meg Egon pedig előre jönnek, és ők fogják zárni a produkciót szemet kápráztató mozdulatokkal - nézett büszkén ránk Timi.

Én? Vagyis mi? Ezt, hogy fogjuk összehozni? Nem vagyok magamban teljesen biztos. Azért nem vagyunk annyira jók... Vagyis én nem, Egonról még nem tudok véleményt mondani. Félek, hogy el fogok rontani valamit, így az egész előadásból ennyi fog megmaradni másoknak. A bénázásom...

- Na és mik lesznek ezek a stílusok? Már mondom is - folytatta a monológot izgatottan. - először a balettel kezdünk, utána bachata ami után csere, salsa. Ennél a kettő stílusnál azok a fiúk akik éppen nincs párjuk, az ki megy a színpadról, negyedik a latin pop, ahol már mindenki szerepel és végül az utolsó, vagyis a shuffle, ahol az Aida páros lesz a középpontban, a többiek pedig egy kicsit hátrébb vonulva fogják folytatni - mosolygott ránk. - mindegyik stílusból szerintem 1 perc lesz, így körülbelül 5 perces lesz a produkciónk. Ez pont jó, mert az időkorlát 6 perc. Kezdhetjük a próbát - na jó. Egyszerre túl sok információ akar beszivárogni a fejemben. Lehet ki fog égni az agyam.

Beálltunk párokba és megbeszéltük, hogy milyen lépések lesznek a balettnél. Lesz pár nehezebb is, de meg tudjuk majd oldani.
Ahhoz képest, hogy a négy fiúról még álmodni sem mertem volna, hogy hogyan balettozhatnak, egész ügyesek voltak. Néha kecsesebbek is, mint egy lány. Lehet titokban egy csaj veszett el bennük? Akkor igazából az egész csapat csajokból áll!

3 óra alatt átvettünk az 1 pernyi anyagot. Először minden lépést külön-külön, majd szépen lassan egybekapcsoltuk őket. Még nem tökéletes, ezért még  biztos fogjuk gyakorolni.

Reggel futás előtt csak egy energia szeletet tudtam enni, ezért mivel már 10 is elmúlt eléggé éhes vagyok/vagyunk. Vettünk egy frissítő zuhanyt mindannyian, hisz nem kicsit izzandtunk meg a sok tánc közben. Megvártunk mindenkit és együtt mentünk le az ebédlőbe.
Leültünk a szokásos asztalunkhoz, és rendeltünk reggelit.
Én rántottát ettem, ami kifejezetten jó volt.
Egyszer mikor voltam egy kiránduláson olyan borzalmasat ettem. Kihozták elénk a kaját, mindenki jó ízűen falatozott velem együtt. A villámra felszúrtam a következő falatot. Mikor már a szám előtt volt megláttam benne valamit. Egy fekete hajszálat. Képzelhetitek, hogy mit csináltam! Először is hirtelen felugrottam a puha székről, majd öklendezve elszaladtam a legközelebbi wc felé és kiadtam magamból azt a rántottát is, amit az imént bevittem. Ez az egész kirándulásomat megpecsételte.

Délután csapatos játékok voltak, ahol muszáj volt megválnunk a csapattársainktól. Mindenki olyan embereket kapott, akiket nagy valószínűséggel nem ismert. A csapatban minden korosztályból 2 gyerek volt. Így összesen 14-en voltunk. 7 fiú és ugyan ennyi lány. Képzeljétek az enyémbe került Erik húga, Natasa is.  De sajnálatos módra az én korosztályomból egy fellengzős fiúval kerültem össze, Tibivel. Egyfolytában elcsépelt szövegekkel állt elő nekem. Például: „Szia cica! Van gazdád? Válaszoltam: „Baszd meg! Nem egy macska vagyok, hanem egy ember. Lehet neked annyi agyad sincs, mint egy állatnak, én nem vagyok az!" „Nem fáj a lábad?" „Miért fájna?" „Mert egész nap a fejemben jártál" Persze ezt sem hagyhattam annyiban: „Figyelj Tibi. Körülbelül 10 perce ismerhetlek, de életemben nem hallottam még ennél rosszabb csajozós dumákat"
Minden beszólásomon röhögtek, de nem csak az én csapatom, hanem a fél tábor, akik hallották. Nem volt nagy kedvem ezzel a kis puha pöcsű fiúval lenni a páros feladatoknál, ezért próba szerencse alapon odamentem Natasához.

-Szia - mosolyogtam rá. A boldog emberek általában szimpatikusabbak másoknak. Nem de?

-Heloo - na jól haladunk. Eljutottunk addig, hogy visszaköszönt.

-Te bizonyára Natasa vagy, én meg Aida, egyébként a tesód csapattársa vagyok - mondtam el a tényeket.

-Ó, Aida. Sokat hallottam már rólad - meg ölöm Eriket, ha valami rosszat mert rólam terjeszteni.

-Igazán? Kitől? - hülye kérdés volt tőlem.

-Tudod Erik már sok - mondta volna tovább, de hirtelen felbukkant mögötte az emlegetett szamár.

-....sokszor evett sajtot - vigyorgott ránk Erik. Mi van? Hát ez hülye!

-Biztos ezt akartad mondani? - tettem fel neki kérdést. Tudom, hogy nem.

-Jaj, valamit ki felejtettem - csapott a homlokára. - Túró Rudit is sokszor ettem már.

Ez a srác... Néha kikészít. De azért pont jókor jött, hogy a húga ne égesse le előttem.
Mikor végre vissza ment Erik megtudtam kérdezni Natasától azt amit akartam:

-Figyelj, nem szeretnél velem együtt lenni majd a páros feladatoknál? - tettem fel a kérdést.

-Szívesen. Amúgy sem szeretnék lenni azzal a fiúval aki egy idős velem. Alig lehet vele kommunikálni, egyfolytában csendben van. Így meg se tudnánk beszélni a feladatokat - nevetett fel.

-Gyerekek, mindenki álljon be az ideiglenes csapatához - kiáltott fel egy tanár. Oda is mentünk a többiekhez. - a csapaton belül mindenki álljon párba - Tibi már jött volna mellém, de én szápen lassan oda oldalaztam Natasa mellé, mutatva, hogy mi együtt leszünk majd a feladatokban. - összesen 7 megmérettetés lesz, mindegyikre ketten-ketten mennek majd. A feladatok pedig ezek lesznek: 1; folyó úszás, 2; Extrém kalandpálya, 3; akadály pálya, 4; kötél pálya, 5; trambulin trükkök, 6; pin-pong, 7; éneklés - közben kiosztották a lapot amelyre minden rá volt írva, és az is, hogy hány évesek mehetnek egy adott feladatra.

1. feladat: 15-16-17 évesek: Erre elküldtük Tibit és a 15 éves lányt. Azt mondta nagyon szeret úszni és hetente 3 úszás órája van.

2. feladat: 14-15-16-17. Igaz nagy a korhatár, de az is oda volt írva, hogy bölcsen válasszunk, mert lesznek veszélyesebb feladatok is. Ide én meg Natasa fogunk menni.

3. feladat: 12-13-14. A 12 és a 13 éves fiút küldtük.

4. feladat: 14-15-16. A 16 éves lányt és a 14 éves fiút küldtük.

5. feladat: 11-12. Ide a két kicsi ment.

6. feladat: Nincs korhatár. A 16 és a 15 éves fiú. A fiatalabbik egyszer kijutott a világbajnokságra, az idősebb pedig az országos versenyben ért el jó helyezést, ezért választottuk őket.

7. feladat: Nincs korhatár. 12-13 éves lány ment. Az egyiknek eléggé szép hangja van, a másiké már nem annyira, de bízok benne, hogy nagyon ügyesek lesznek.

Ezeket gyorsan átbeszéltük, és mindenki ment a maga útjára. Az erdőben táblák mutatták, hogy kinek melyik ösvényen kell menni. Mi is megtaláltuk a sajátunkat.
A kalandpálya az a hely, ahova nekünk kellett mennünk. A tánc csapatomból nem nagyon láttam ismerős arcokat. Így legalább nem fogok másokat megsajnálni, mikor mindenkit a földbe tiporunk.

Összesen annyi pálya volt, amennyi csapat indult. Mindenki beállt az adott starthoz amit mondtak neki. Elmondták, hogy nagyon sok helyen kell majd párosan elvégezni a feladatokat, és az is, hogy lesznek olyan szakaszok, ahol nem leszünk kibiztosítva, ezért nagyon figyelni kell egymás épségére. Amint ezt meghallottuk voltak olyanok is, akik inkább el sem kezdték. Mi nem hátráltunk meg az akadály előtt.

Amikor meghallottuk a síp hangját, rögtön egymáshoz kapcsoltuk magunkat, és már csúsztunk is le a kötélpályán. Erre dologra miért volt szükség? Ilyenkor nem kettő kötélre nehezedett a súlyunk, hanem egyre, vagyis az enyémre, így a gravitáció, súrlódás segítségével gyorsabbak tudtunk lenni. Elsőként érkeztünk meg az akadály pályához. A legelső feladatnál nem tudtuk sehol kibiztosítani magunkat. Magas fa oszlopokon kellett átugrálnunk, alattunk pedig víz volt. Sikerült teljesítenünk. Így jöttek sorban a nehezebbnél nehezebb akadályok. A mászó falnál egy kicsit meghátráltam, hisz a színes kapaszkodók nagyon csúsztak és nem egyszer léptem félre, de szerencsére ez is sikerült. Volt olyan is amikor 3 méter magasan kellett mászkálnunk. Eléggé ijesztő, egyben izgalmas volt.
Egy órát biztos elszarakodtunk a hosszú pályán, de én nagyon élveztem, és ahogy elnéztem Natasa is hasonlóképpen érzett.
Az utolsó lépések, hogy a célba érjünk az volt, hogy másszunk le egy instabil kötél létrán. Na igen, itt történt egy kisebb baleset. Natasa lefele menet félre lépett, így leesett a földre. Szerencsére egész jól érkezett, így nem tört el semmie. Néhány lila folttal megúszta. Aztán már csak el kellett szaladni a célszalagig, ami még nem volt átszakítva, így arra lehetett következtetni, hogy mi értünk be elsőként.

-Gratulálok, elsők vagytok. Szép munka! - erősítették meg a selytésünket.

Már csak a többi embert is be kellett várni, hogy visszamenjünk és megtudjuk, hogy a többiek hogyan teljesítettek.

Végül az eredmények. A folyó átúszásnál 2.-ak lettünk, mert Tibi egy kicsit lemaradt, ezért nem tudtak mindketten egyszerre beérni. Mint mondtam Natasával a kalandpályánál elsők lettünk. Az akadály pályánál 3. lett a két fiú. Azt mondták nagyon élvezték, és pár mp-vel maradtak le a 2. helyezettől. Hát a kötél pálya nem lett legjobb. 6. helyezett, elég nehéz lehetett. Nagyon kifáradtak. Trambulin trükkök. Az 1. helyezett hozta el a két kicsi akrobata. Nem is mondták nekünk, de egyébként szoktak járni tornász versenyekre, így volt egy kis előnyük. A pin-pong-ban a kér srác nagyon aratott. Hatalmas fölénnyel nyerték meg ezt a számot. Végül az éneklés. Nagyon ügyesek voltak a lányok, de sajnos pont lecsúsztak a dobogóról, vagyis 4.-ek lettek. Azt mondták, hogy voltak olyanok is, akik ki sem mertek állni a színpadra énekelni.
Az összesítésben végül elsők lettünk, de nem egyedül. Erikék is ugyanannyi pontot értek el, mint mi. A másodikak Egonék lettek. Neki is ugyan úgy gratuláltam, mint Eriknek. Csak annyi, hogy Egontól egy ölelést is kaptam.

-Gratulálok - szóltam Erikéknek a dobogón állva, és igen még az is volt.

-Mi is - szólalt meg egy idegesítően vékony hangú lány, aki közben bele karolt Erikbe. Ja és megjegyezném. Biztosan volt rajta vagy két kilő smink, ha nem több. Csak egy kis eső kellene, hogy megmutassa az igazi énjét.
Erik ránézett a csajra, majd szépen lassan lehámozta róla a kezeket, és inkább arrébb ment pár lépést. Én erre csak felvont szemöldökkel néztem rá a csajra, hogy most vajon ehhez mit szól? Ő csak vetett rám egy megvető pillantást és elment. Szánalmas, hogy így próbál pasizni. Ha annyira tetszik neki, akkor szépen lassan közeledjen hozzá, és ne úgy, mint egy pióca.

Leugrottam Erikkel és Egonnal együtt az emelvényről és elmentünk megkeresni a többieket. Nem volt nehéz, hisz már ott álltak a bejáratnál és ránk vártak.
Épségben érkeztünk vissza a szállásra, és az után minden szükséges dolgot elintéztünk amit kellet.

-Aida - kiabált utánam Erik, mikor a szobánk felé vettem az irányt.

-Tessék?

-Csak... - kezdett bele a mondandójába, de hirtelen megállt és megrázta a fejét. - ügyesek voltatok a versenyen - mosolygott rám.

-Köszi, ti sem voltatok semmik - és ezt így is gondoltam. Azért máskor. Úgy is le fogjuk győzni őket is. Igen, nagy a verseny szellemem.

-Nincs ke... - kezdett bele valamibe, de hirtelen Timi jelent meg mellettünk.

-Hát miről van itt szó? Engem már be sem akartok avatni - jött oda mellénk Egon és átkarolta a vállamat.

-Semmi érdekes nem volt
Csak szimplán gratulált nekem Erik, és amúgy mindketten nagyon ügyesek voltatok - és én be is mentem a szobába. Magára hagytam a két fiút. Had beszélgessenek.

Eddigi leghosszabb rész. Több mint 2000 szavas🤘