Reggel 6 óra előtt nem sokkal érkezett meg értem Timi és a bátyám. Már 5 órától fent vagyok, és bevallom az éjszakám sem volt a legnyugodtabb. Remélem ez nem fog nagyon befolyásolni a versenyeken. Benyomok majd pár liter kávét és csak jobb lesz, meg szerintem miután lement a csapatunk alszok egy jót az eredményhirdetésig. A srácok azt mondták, hogy elvileg harmadikként lépünk majd fel, szóval lesz elég időm pihenni.

- Aida! De jó, hogy végre itt vagy - örült meg nekem Írisz, mikor beléptünk az öltöző ajtaján. Még gyorsan visszamentünk a szállodába néhány alap cuccomért, ami jól jöhet majd napközben, utána pedig elmentünk a verseny helyszínére. Körülbelül fél hét lehetett.

- Hát igen, én is örülök, na de kezdjük a készülődést. A sminkkel kezdünk? - ja, igen, ki is leszünk sminkelve. Írisz unokatesója bevállalta, hogy elkészíti nekünk. Eléggé erőset kellett választanunk, ami számomra furcsa lesz, mivel nem igazán vagyok hozzászokva.

- Aha, uncsim már készen áll. Kezdjétek el, én addig megcsinálom a hajamat, utána meg cserélünk - így is tettük. Én leültem a sminkes elé, és hagytam, hogy csinálja a dolgát.

Mire fel is tudtunk öltözni, és mindennel készen lettünk, már fél nyolcat mutatott az óra, ami azt jelentette, hogy még volt egy fél óránk, mire elkezdik. Tökéletes.
A srácok a padlón ülve vártak minket az öltözőnk előtt. Gondolom ők már rég elkészültek. Úgy éreztem most kell megbeszélnem valamit a két fiúval.

- Bocsi srácok, de elrabolhatom egy kicsit Eriket és Egont? - meg se vártam a válaszukat, már húztam is ki őket az épületből, hogy tudjunk egy nyugodt helyen beszélni.

- Mit szeretnél tőlünk? Ha jól hallottam mindkettőnket gyönyörűen leráztál, nem volt elég ennyi? - szólalt fel Erik.

- De, sajnálom az egészet, ami történt, tényleg. Bocsánatot kérek, hogy egyikőtöknek se mondtam semmit, hogy miért így tettem. De most itt az idő, eléggé megkésve igaz. Mindkettőtök borzalmasan tetszik, szívesen összejönnék veletek, csak egy a baj. Ketten vagytok, én meg csak egyedül. Mindketten fontosak vagytok számomra, vagyis nem akarom, hogy azt érezzétek, hogy megszégyenültök, amiatt hogy az egyiket választottam és nem a másikat. Pont emiatt nem fogok összejönni egyikőtökkel sem. Remélem nem fogtok haragudni rám, vagy ha még is, legalább a verseny erejéig tegyük félre az ellentéteket, és próbáljunk beleadni mindent, és megnyerni - remélem sikerült, ha nem, akkor szarban vagyok.

- Szerintem azért megköszönhetjük neked, hogy így álltál hozzá a dolgokhoz. Persze, nagyon fáj nekem, és biztos Eriknek is, de te, ha így döntöttél, azt tiszteletben kell tartanunk. Én ígérem, mindent bele fogok adni a táncba, de azt már nem ígérhetem, hogy nem foglak szeretni. Barátként mindenféleképpen örökké, a másik fajta szeretet se fogom tudni egy könnyen elfelejteni.

- Jól mondja Egon, teljesen egyetértek vele - helyeselte Erik.

- Köszönöm srácok, imádlak titeket - és egy hatalmas ölelésbe vontam őket.

Már nem volt sok időnk 8-ig, szóval bementünk a nagyterembe, és megkerestük a többieket. Már csak a megnyitót kellett megvárnunk.

- Üdvözlünk mindenkit itt a mai napon. Nagyon örülünk, hogy eljutottunk eddig, ahol be tudjátok mutatni, hogy mit sikerült összehoznotok az elmúlt hetekben. Abban biztosak lehettek, bármilyen teljesítményt fogtok elérni, ti már most hatalmas tehetségek vagytok. Akik ebben a körben lesznek az első helyezettek, azokra ma még egy verseny fog várni, ahol keményebb bírák lesznek, én az ország különböző pontjából jönnek majd az ellenfelek. Aki azt is megnyeri, azok hatalmas lehetőséget kaphatnak, amivel élhetnek, ha akarnak, de persze semmi sem muszáj. A 11-12-13-14 évesek. Korosztályonként egy nyertes csapat, akik nyernek, lehetőséget kapnak, hogy beléphessenek Magyarország legszínvonalasabb tánc egyesületébe, ahol fejleszthetik a tudásukat, és különböző fellépésekre mehetnek ország és Európa szerte. És végül a 15-16-17 évesek. Itt a nyeremény kicsit más. Egy olyan lehetőséget kaphatnak, hogy leszerződhetnek Amerikában egy tánc egyesülethez. Azon belül kiválaszthatják, hogy milyen téren szeretnének majd később elhelyezkedni. Például lehet olyat is, hogy tánc mellett színészkedést is tanulnak, vagyis filmekben is szerepelhet táncosként - nem tudom, hogy miért, de mikor ezt meghallottam eldöntöttem, hogy muszáj mindent beleadnom még jobban, hogy meg tudjam valósítani az álmaimat. - Sok sikert szeretnék kívánni nektek. Kívánom, hogy mindenki hozza ki magából a legjobbat. Ezennel megnyitom a versenyt - mindenki óriási tapsba kezdett. A szívem felkezdett venni egy gyorsabb tempót a megszokottnál, és ez csak egyre gyorsulni fog az idő elteltével.

Mint említettem mi voltunk a harmadik fellépők, szóval nem volt igazán sok időnk. Már csak annyit vettem észre, hogy a színpad hátsó bejáratánál állunk, és arra várunk, hogy felkonferáljanak minket. Bevallom, akkor már eléggé hányingerem volt. Ezt a vízivással próbáltam enyhíteni, ami kis részben be is jött, ja és legalább így nem állt fel annak a veszélye, hogy kiszáradás miatt megint elájulok. A színpad oldalsó szélén hagytuk a vizes palackjainkat, hogy amint végeztünk rögtön tudjunk inni valamit.
És igen, megszólalt a zene, ami teljesen magába kerített, persze megint egy kicsit túlon túl. A balett végén a felugrásnál egy kicsit félre léptem, vagyis elestem, de sikerült mentenem, úgy hogy spárgába mentem le. A többi már rendben ment, szóval el lehet könyvelni az egészet annak, hogy aránylag jól sikerült. A többi már csak a bírákon fog múlni.

- Ez kibaszott jó volt emberek! Én esküszöm nagyon élveztem - mondta, vagyis inkább kiabálta Zete, mikor kiértünk az épületből.
Mind a négy fiú csurom vizes volt, de nem csak az izzadság hanem egy-egy üveg víz. Az ajtón kilépve magukra öntötték, és persze ezt a cselekedetüket a lányok többsége a helyszínen nyál csorgatva nézte.

- Szerintem mindenki hasonlóan érzett. Hú, nagyon rám tapadt ez a póló, és még melegem is van - persze ahogy ezt kimondta már le is kapta magáról a felsőjét. Persze minden lány szeme rögtön odatalált. Engem nem igazán érdekelt, hisz mindennapos volt ez nálunk. Úgy értem, hogy a fiúk a szobán belül rendszeresen póló nélkül mászkáltak.
Míg én figyelmen kívül hagytam Félixet, Írisz annál inkább nem. Próbálta minél gyorsabban eltakarni Félixet. Hmmm, féltékeny. Igazából szerintem elég aranyos tett volt. Vagyis kívülről egy lány szemével nézve cukik voltak és irigylésre méltóak.

- Na srácok, szerintem nekem most jött el az az idő, mikor lefekszek aludni. Fél 12 körül kérlek keltsetek fel, na de sziasztok - és bementem aludni egy öltözőbe. Szerencsére volt ott egy kanapé, ami valamennyire még kényelmes is volt.

- Aida, kelj fel. A többiek már várnak rád - ébresztgetett Egon.

- Ahh, had aludjak még. Olyan jó itt most - én hülye meg megfogtam a kezét miközben átfordultam a másik oldalamra, és magamhoz öleltem azt. De amint ezt realizáltam rögtön felpattantam és kifelé vettem az utat a többiekhez. Útközben a kezemmel egy kicsit átfésültem a hajamat, hogy azért ne úgy nézzek ki, mint akit megtépek. De ezt is csak óvatosan, mivel nem akartam, hogy a göndörség kijöjjön a hajamból.

- Aida, nagy hírem van - jött mellém Írisz miközben a székek felé tartottunk az eredményhirdetés miatt. - Amíg aludtál, Timi beavatott minket egy-két dologba. A bírák között van egy jó ismerőse, és megkérte rá, ha meg van a korosztályunk eredménye, akkor mondja el már neki.

- Ez most komoly? Na és kinyert, ki megy tovább? - Írisz hagyott egy kis drámai hatás szünetet, hogy fokozza bennem az izgalmat.

- Mi - alig tudtam vissza folytani a sikolyomat. Borzalmasan boldog voltam. Ki szerettem volna adni Íriszen valahogyan az örömömet, de erre már nem volt lehetőségem, mivel elkezdődött, amit már nagyon vártunk.

Szépen sorban haladtak korosztályonként. Mindig csak azt a csapatot hívták ki a színpadra akik elsők lettek.
Végül már mind a 6 csapat ott állt. Már csak a miénk maradt ki. Tűkön ülve várta már mindenki az eredményt. És akkor komondta, hogy ki nyer. Kik vannak abban a csapatban. Ahogy meghallottuk Egon nevét rögtön elkezdett mindenki tapsolni, mi meg már a színpad felé sétáltunk, vagyis inkább futottunk.

- Gratulálok minden egyes csapatnak. De senki ne csüggedjen el, ti mind győztesek vagytok. Nem az számít, hogy hanyadikok lettetek, hanem hogy a napok során mennyi új dolgot, mennyi tapasztalatot szereztetek. Akiknek nem lesz már itt több dolga, azok indulhatnak haza. Örülök, hogy itt voltatok, akik még nem töltötték be a korhatárt, remélem még jövőre is fogunk találkozni.

Szépen lassan leszállingóztunk a színpadról és elindultunk vissza az öltözőbe. Timitől hatalmas nagy dicséretet kaptunk, az eredmény miatt. Hát remélem a délutáni után is hasonló lesz majd az öröm...

Két óra körül, már egyre jobban gyűltük, széppen lassan érkezett meg a többi csapat is. Pontban 3-kor pedig megkezdték a beszédet, ami számomra elég unalmas volt.

-Üdvözlök mindenkit itt, örülök, hogy itt vagytok. Van akikkel a mai nap során először találkozhatok, de van akikkel sokadjára. Mint tudjátok ti vagytok a legjobbak. Szóval adjatok bele mindent, hisz ez számít most, hajrá! - hatalmas nagy tapsviharba törtek ki az emberek.
Elvileg utolsók között leszünk ezúttal, szóval még jó sok időnk van.

-Srácok...ha esetleg megnyerjük, akkor mi lesz? Ti mit fogtok kezdeni vele? - kérdezett rá Írisz egy olyan dologra, ami igazából elég fontos lehet. - Én személy szerint élnék a lehetőséggel, és ti?

-Én is biztos mennék, és tudom, hogy a szüleim is engednének. Hatalmas nagy álmom, kár lenne kihagyni - mondtam. Egon és Félix is így vélekezett, szóval nagy valószínűséggel ha sikerül nyernünk, ők is jönnek ki amerikába.

-Én ezt már a kezdettől tudtam, hogy ha nyerünk, nekem sajnos el fog válni az utam tőletek - szólalt fel Erik. - Én nem tudom még itt hagyni a családomat, az országot. Nem vagyok még felkészülve, de lehetséges mondjuk 5 év múlva rá szánom magamat és majd én is megyek - küldött felénk egy bíztató mosolyt.

-Hát én nem fogok kimenni. Nagyon sajnálom ezt, de én tudom, hogy nem akarok a táncból megélni, számomra ez csak egy hobbi, és ez is marad. De azért remélem fogjuk tartani a kapcsolatot, ha nyerünk, vagy sem, akkor is - persze mindenki bőszen bólogatott.

A maradék időt ami még hátra volt, beszélgetéssel és pihenéssel töltöttük. Például Írisz és Félix be is aludt egymást ölelve. Nagyon aranyosak voltak.
De lassan eljött az idő.
Újra a színpad hátához gyülekeztünk, és vártunk, hogy szólítsanak.

-Srácok, bármi is történjék én már most büszke vagyok rátok, de azért próbáljatok meg nyerni, hiszen hatalmas lehetőségeket kapnátok - ezekkel a szavakkal köszönt el tőlünk Timi.

Na gyerünk!

.........

-És ide is eljutottunk, az utolsó pillanatok együtt. Nagyon kemény volt a felhozatal, szóval igazán tehetséges az a csapat, aki megnyerte a saját kategóriáját - igen, már itt tartunk. Már letáncoltuk az utolsót is. Meglepően jól sikerült, de nem bízok semmiben már. Túlságosan jók voltak az emberek, nagyon tehetséges volt itt mindenki.

Ugyan úgy ment, mint az előbb, szépen sorrendben hívtak ki mindenkit. Hatalmas tapsot kaptak a csapatok. Igaz közben lehetett hallani néhány szomorú sóhajt, amiket azok adtak ki, akiknek most nem sikerült nyerniük.

Végül már csak egyetlen egy korosztályból nem volt meg a győztes, a miénkben.

-Eljutottunk az utolsóig. Nagyon nehéz volt választani, hiszen mindenki csodálatos volt, és szinte hiba nélkül táncoltatok ti, a legidősebbek. Nektek már nem lesz több lehetőségetek sajnos ezt megnyerni, hiszen kiestek már jövőre a korhatárból. Na de nem húzom tovább ezt a kis beszédet, hiszen mindenki nagyon izgatott lehet. A győztesek tehát, azok akiiik...innen helyből érkeztek B. Tímea csapata!!! - hatalmas nagy sokként hatott ez a mondat rám. Győztünk? Óriási tapsot kaptunk. Lehet a többség azt se tudta, hogy kik vagyunk, de legalább illedelemből gratuláltak ezzek.

-AZT A KURVA NYERTÜNK - kiáltotta el magát Félix a színpadon teli torokból. Én csak nevettem rajta. Pár könnycsepp is a felszínre tört, de ezek csak a boldogságtól.
A színpadról az udvarra hatalmas nagy lelkedéssel mentünk ki. Már ott várt minket Timi könnyes szemekkel.

-Srácok, én annyira büszke vagyok rátok. Csodásak voltatok mindvégig, én annyira örülök, hogy én lehettem a tanárotok, és annyira fogtok hiányozni - elkezdett mégjobban pityeregni.

-Csoportos öleléés! - kezdett bele az akcióba Zete. Egy hatalmas nagy körbe zártuk bele Timit.
Mikor szétszéledtünk, mert már alig kaptunk levegőt, láttam Timin és Íriszen is, hogy a sminkjük már nincs a legjobb állapotban, na de én sem nézhettem ki jobban, az biztos.

-És most jöjjön a győzelmi kör - szólalt fel Erik, és hirtelen a srácok engem és Íriszt felemeltek és így mentek velünk egy kört. Szerencse, hogy nem estünk le.
Egyszerűen a boldogság nem akart elmúlni az arcomról, és a szívemből. Megállíthatatlanul mosolyogtam folyamatosan. De mást nem is tudtam volna csinálni. Hatalmas élményeket szereztem a 20 nap alatt, amelyeket soha nem fogok tudni elfelejteni. Még van egy éve mindenkinek a gimiből, vagyis jövő nyáron indulhatunk ki amerikába, és ott folytatni az álmainkat. Igazából már szeptembertől is kezdhetnénk, de azt beszéltük meg, hogy nem akarunk ott már más iskolába járni, szóval itt befejezzük.
Hiányozni fog mindenki. De igazából, kint majd Írisszel, Félixel és Egonnal fogom élni a mindennapjaimat, ezért nem kell sokáig távol maradnom tőlük. Na de igen...ott van Zete és Erik, akik nem jönnek velünk, na meg persze Krisz, ő is nagyon hiányzik már, valamikor meg kellene még látogatni a nyáron. Furcsa, hogy tűlük el kell majd válnunk, és itthagyni őket.

Valószínűleg már mindenki otthon van és éppen az élményeit meséli a családjának.
A tábor véget ért, de a legfontosabb, még csak most kezdődik.

És igen, ez már a vége. Nem sokára hozok egy kis köszönet nyilvánítást, vagy valami olyasmit. Örülnék, ha majd leírnátok a véleményeteket ehhez, vagy majd a köszönet nyílvánításhoz. Ott majd szeretnék egy kisebb feladatot is adni, szóval ne menjetek messzire❤️