Hivatalosan is ma lesz az utolsó éjszakánk együtt. Borzalmas belegondolni, hogy pár nap múlva már nem itt, nem ezen a csodás helyen fogom tölteni a napjaimat a csapattársaimmal, hanem egyedül otthon, nagyvalószínűséggel a szobámban.
Mikor mondjuk, van egy osztálykirándulás, vagy egy tábor, akkor az utolsó estét mindenki el szokta hülyéskedni. Elmennek bulizni, inni valahova, felelsz vagy merszeznek hajnalig, utána pedig együtt megnézik a naplementét. A hazafele vezető utat pedig végig aludják.
Na, igen, itt most csak egy a baj, hogy mi ezt nem tehetjük meg. Holnap reggel 8-tól kezdődik az első verseny, délután 3-tól, pedig a második. 12 órakor lesz az elsőnek az eredményhirdetése, ekkor tudjuk meg, hogy megyünk e tovább. Elvileg országszerte a többi bejutott versenyző is ideér már addigra. Nálunk fogják megrendezni a végső megmérettetést is, így nem kell majd nekünk sehova mennünk. Egyébként már ma is érkeztek csapatok olyan helyszínekről, ahol már tegnap megvolt az első verseny. Ja és őket csak a mi szálloda részünkben tudták elhelyezni.

Reggel óvatosan mentem le enni valamit, úgy hogy a többiek véletlenül se keljenek fel. A lenti bejárati ajtó előtt tömérdek embert véltem felfedezni. Közben Timit is megpillantottam.

- Szia Timi, miért vannak itt ilyen sokan? Nem ismerős az arca senkinek sem, szóval tuti nem a mi táborunkból vannak - na igen, ilyenkor még nem tudtam, hogy valakinek tegnap volt az egyik verseny.

- Hát igazából ez nem teljesen igaz. A mi táborunkból vannak, csak más városból. Ők Debreceniek és Soproniak. Holnap érkeznek majd Szegedről, Egerből és Veszprémből. Egyébként nagyon nagy szerencsénk van, hogy nekünk megmaradt a termünk próbálni, mivel van, akit kiraktak az udvarra, hogy a vendégek is tudjanak gyakorolni. Kérlek szépen keltsd fel a többieket, és gyertek lefele próbálni. Délelőtt megállás nélkül ezt fogjuk csinálni. Délután, olyan 3 óra fele pedig tudod, a másik versenyeknek az eredmény hirdetése lesz - már lassan belekavarodok annyi verseny van/volt.

- Rendben, megyek és szólok a többieknek - hát úgy tűnik, ma sem fogok reggelizni. Na mindeeeegy.

Ahogy kinyitottam az ajtót, egy álmos fejű Íriszt pillantottam meg, aki éppen a kávéját szürcsölgeti. Hátulról pedig Félix ölelte át. Írisz azzal a rózsaszín hajával, és ugyan olyan színnű köntösével nagyon menőn nézett ki. Amint beléptem a kis gerlepár rögtön szétrebbent.

- Jóreggelt, tudnátok szólni a többieknek is, hogy keljenek és jöjjenek le, mert kezdődik a próba. 15 percetek van, köszi, sziasztok - amilyen gyorsan jöttem, olyan gyorsan mentem is.

Elég kínos lesz az egész próba két olyan fiú társaságában, akiket visszautasítottam. Tényleg, egyébként nem csak kettő, hanem három is, mivel Zete is ott van. Legalább vele nem kell táncolnom, nem úgy, mint Erikkel és Egonnal. Borzalmasan ciki lesz, de próbálok majd csak a táncra koncentrálni, és minden mást kizárni.

Pontban 15 perccel utánam a többiek is leérkeztek Timivel együtt.
Életemben nem volt még semmi sem ilyen kínos. Tánc közben nem mertem a szemükbe nézni, de feltűnően ők is kerülték a szemkontaktust velem. Ezt Timi is meglátta és szóvá is tette.

- Mi a baj srácok? Aida, tán össze vesztél a két fiúval? - 1 perc néma csönd után valószínűleg rájött, hogy igen, körülbelül ez történt, szóval nem is firtatta tovább ezt a témát.

Szóval 8-tól egészen délig nagyobb szünetek nélkül csak folyamatosan táncoltunk. A végére már kezdtem jobban felengedni magamat, és nem figyelni, hogy kivel táncolok. Ebből lett egy kisebb baki is, mivel az egyik fordulásnál véletlenül Félixhez pördültem oda. Legalább nevettek egyet rajtam.

Egészen 3 óráig kerültem mindenkit, kivéve Íriszt. Vele együtt mentem el ebédelni, utána meg a parkba. Itt legalább újra át tudjuk beszélni a dolgokat úgy, hogy nem sírok közben, így remélhetőleg a beszédemet is jobban fogja érteni Írisz.

- Na szerintem mond el a lényeget még egyszer és utána jövök majd én a csodás tanácsaimmal - kezdett bele a témába Írisz.

- Oké, mint tudod, nekem tetszik mindkét fiú, vagyis Egon és Erik is. Ők tegnap bevallották, hogy viszonozzák az érzéseimet, de én még is elutasítottam őket. Úgy éreztem ez a helyes. Nem szeretnék úgy összejönni az egyikkel, hogy közben a másikat megalázom úgy mondva azzal, hogy nem őt választottam. És szerintem nekem ez lesz a végleges döntésem is.

- Furcsa lány vagy te. Nem az önös érdekeidet tetted előre. Bevallom, én nem így csináltam volna, én választottam volna köztük, de szerintem tökéletes, ahogy döntöttél. Erre nem tudok mást mondani - idő közben körbe sétáltuk az egész parkot.

Írisz éppen a Félixel való alakuló kapcsolatáról beszélt, amikor csak hirtelen el kezdett homályosodni minden előttem, és szépen lassan kezdtek a hangok is eltompulni. Na ige, ekkor jöttem rá, hogy ma még szó szerint semmit nem ittam, még próba közben sem. Ez eléggé veszélyes folytonos testmozgás és 35 fokos hőmérséklet mellett. Szépen lassan belezuhantam a sötétségbe.

Legközelebb már csak egy fehér szobában ébredtem fel Timivel mellettem.

- Hol vagyok? - kérdeztem meg.

- Oh, Aida, örülök, hogy végre felébredtél. Kórházban vagy, úgy tűnik kiszáradtál elég csúnyán. Most jelenleg délután 5 óra van, vagyis lemaradtál az eredményhirdetésről, és a videoklip bemutatójáról is. Egyénként hívtak Natasáék, tudod, Erik húga. Azt üzeni, hogy másodikok lettetek, és hogy majd átküldi, amint tudja a kész klipet is.

- Rendben, tök szuper. Már csak egy kérdésem van, mikor engednek ki, erről a borzalmas helyről? - nem igazán szeretem a kórházakat, mint észre lehetett venni.

- Ma este még bent tartanak megfigyelésen, de holnap 6-ra jövünk érted. Elvileg pihenned kellene még holnap is, de a verseny ott van...

- Én biztos ki nem hagyom a versenyeket. Ha a színpadon kell szétesnem, akkor is megcsinálom.

- Örülök, hogy így állsz hozzá, de ha valami baj lesz, inkább bele se kezdj majd. Íriszék nem sokára itt vannak a tesóddal együtt.

És ez így is volt. Mindenki bent volt a csapatból plusz a bátyám. Anyuékat értesítette a kis kalandomról, de megnyugtatta őket, hogy nincs nagy baj, és csak ezért nem kell bejönni. 8 óráig maradhattak csak, utána búcsút kellett vennem tőlük.

Hát igen, más csapat tagjai együtt vannak aszobájukban, netán éppen most beszélik meg az eddig együtt töltött időket, asok próbát, a nevetést, mindent. Lehet az én csapatom is ezt teszi most, csaknélkülem.
És én meg mit csinálok most?
Egy kórházi ágyon töltöm az utolsó itteni estémet.

Na végre nem 2 hónapba telt az új rész megírása:D
Remélem tetszett, ha igen, várom a véleményeket. Már csak egy rész van hátra, és hivatalosan is vége lesz a Tánc Tábornak. Az utolsót egy kicsit hosszabbra szánom az átlagosnál, remélem ez sikerülni fog:)