-Ciao amici - lépett be Félix a tánc terembe, mikor mi már melegítettünk. Én csak egy hülye fejjel bámultam rá, hogy miért beszél olaszul.

-Miért beszélsz olaszul? - kérdezte meg Írisz. Úgy látszik nem csak én furcsálltam.

-Hát gondoltam, ha most táncolunk majd latin popot, akkor kipróbálom az ő nyelvüket. Ugye milyen jó vagyok? - csak azt nem tudta, hogy a latin pop, az egy spanyol tánc.

-Hát akkor inkább azt kellett volna mondanod, hogy Hola amigas, hisz ez a spanyol, és ők ilyen nyelven beszélnek - világosítottam fel. Nehogy azt higgyétek, hogy ennyi nyelven tudok. Olaszul már tanulgatok egy ideje, az alapokat tudom. Spanyolul meg kb szó szerint ennyit tudok. Az angol az meg alap, de abból a tudásomat most nem tudtam bemutatni.

-Jáh, hát mindegy most már. Egyre megy nekem - röhögött saját magán.

-Na gyerekek elég volt mára a nyelv órából, kezdjük a próbát.

Először gyorsan átismételtük az eddig tanultakat, és utána pedig elkezdtük a latin popot. Már csak ez és a shuffle van hátra. Ja és öt nap az első versenyig. Szűkösen vagyunk az idővel, de szerintem össze tudjuk addigra hozni. Igazából bevallom, hogy a latin pop műfajt nagyon szeretem. A kedvenceim közé tartozik, ezért egész órán jól éreztem magamat, és élveztem amit csinálok. De Egonnon most meglátszódott az, hogy rajta ez most kifogott. Úgy tűnik nem olyan jártas ebben a táncban.

-Egon, már megint ráléptél a lábamra - nevettem fel. - talán nem vagy jó latin popból, ezért vagy most ügyetlen? - néztem rá. Belenéztem a két szemébe, melyek szomorúan csillogtak. Itt valami más az ok.

-Timi, felmehetünk Egonnal gyorsan a szobába? Valamit fennt hagytunk - Timi persze elengedett minket. Egon csak jött utánam semmi életkedvvel.

Amint beértünk a szobába rögtön leültettem a kanapéra és elkezdtem óvatosan tapogatózni, hogy vajon mi lehet a baj.

-Egon, nem nézel ki valami fényesen ma.

-Hm..erre már én is rájöttem - húzta egy szomorú mosolyra a száját.

-Na de most komolyan. Igaz, hogy csak nem régóta ismerlek, de látom már most, hogy van valami bajod. Nekem elmondhatod, bennem megbízhatsz - tettem rá a kezemet az övére bíztatás képpen.

-Igazad van, valami nincs rendben - sütötte le a szemét a földre. - a mamámról van szó. Anya ma reggel hívott, hogy bekerült a kórházban. És félek, hogy valami történni fog vele, és nem köszönhetek el tőle időben, hisz csak miután lement a 20 nap, csak azután lehet hazamenni. Titeket meg nem akarlak cserben hagyni a versenyben. De anya azt mondta, hogy most még nem lesz itt az ideje. Rosszul lett otthon, bevitték a kórházba. Az orvosok azt mondják, hogy jobban lesz, de én akkor is félek - és ekkor láttam meg egy könnycseppet.

-Figyelj, tudom ez nehéz dolog. De próbálj hinni az orvosoknak. Ha azt mondják, hogy nem lesz semmi baj, akkor az valószínűleg úgy lesz, hisz tudják a dolgukat. Próbálj nyugodt maradni, és ha bármi is történik, tudd én itt leszek, és számíthatsz rám. Ha esetleg rosszabbodik az állapota akkor ha kell, megkérem Ádámot és kocsival el tud vinni minket, és nem lesz belőle baj sem, hogy szó nélkül eltűnsz - mikor ezt elmondtam, hirtelen felállt és magához húzott.

-Köszönöm - ölelt szororsan. - sokat segítettél most a lelki állapotomon, na de szerintem most már menjünk vissza, mert már vagy tizenöt perce itt vagyunk - és azzal gyorsan elindultunk.

Amint beléptünk a terem hatalmas ajtaján mindenki furcsálkozva pillantott ránk.

-Mit csináltatok ennyi ideig? - jött oda Írisz gyanakvóan mellénk.

-Hosszú sztori, majd mesélek és ne képzelj bele semmit kérlek, csak most az egyszer ne - és észrevette, hogy itt most tényleg valami komoly dologról van szó.

Gyorsan visszaálltunk a helyünkre és  folytattuk a gyakorlást.
A próba végére körülbelül az egészet meg tudtuk tanulni. Elvileg holnap még ismételjük egy fél órát, utána pedig majd az eddigiekkel összekapcsoljuk, és megnézzük, hogy milyen.

Ma délutánra szervezett program volt. Eddig igazából ez tetszett a legjobban, pedig a számháború is baromi jó volt.

-Gyerekek a mai délutáni feladatokhoz egy kicsit többet kell gondolkodnotok. Mindenkinek van egy kedvenc országa, mindannyian tanultok nyelveket. Ezeket a mai feladatba mind beletettük. Nyelvi vetélkedő lesz. Összesen 9 országról lesz szó. Ezek nem másak, mint;
Anglia
USA
Franciaország
Spanyolország
Olaszország
Kína
Dél-Korea
Oroszország
Románia
A 11-12-13-14 évesek sport feladatokat fognak végezni/játszani, amelyek ezekben az országokban híresek. A 15-16-17 évesek a mai délutánnak a szellemi részén vesznek részt. Nekik egy kicsit nehezebb dolguk lesz, hisz itt lesznek felelet választós feladatok vagy éppen, hogy melyik zászló, nemzeti étel/viselet hova tartozik. Na és igen, hogy ne csaljon senki még véletlenül sem, a diákok egytől egyig most adják le a telefonjukat a tánc csapatuk vezetőjénél - oda is mentem Timihez és leadtam. Megbízok benne, tudom, hogy úgy sem nyúlna hozzá, és vigyáz majd rá. - na ha mindenki meg van, akkor irány a feladatok.

Felkaroltam a többieket és elindultunk. Sajnos Natasa most nem tudott velünk jönni, hisz ő még csak 14 éves, így ő sportolni ment. Igazából úgy érzem, hogy ez lesz az én feladatom, hisz nagyon sokat tudok ezekről az országokról, érdekelnek ezek a témák.

Egy terembe vezették be a mi csapatunkat. Egyedül voltunk ott 6-an. Mikor kiment a kísérő tanár, ránk zárta az ajtót. Na igen, hogy ne tudjunk kimenni, és esetleg segítséget kérni. És ekkor recsegve megszólalt a hangszóró.

-Elvileg mostanra mindenki elfoglalta a saját termét. Sziasztok, nem sokára kezdetét veszi a verseny. Minden helyiségben van egy kékre festett szekrény - gyorsan körbe pillantottam, és meg is láttam az egyik sarokban. - annak a felső fiókjában lesznek a feladatlapok és az íróeszközök. Amint elhallgat majd a hangszóró, akkor vehetitek elő. 60 perc áll rendelkezésetekre. 15 percenként, a végén pedig 5 percenként hangjelzés, hogy ki ne fussatok az időből, de egyébként minden teremben van óra. Remélem jól fogtok teljesíteni, és ügyesek lesztek. Sok sikert! - és ekkor gyorsan az egyik gyerek kiszedte a fiókból a lapokat és elém adta. Én csak kérdően néztem rá.

-Te vagy a legidősebb köztünk, ezért szerintem nálad legyen - mondta. Hú, hát oké.

Első két oldalon az országokat kellett párosítani a zászlójukhoz. Még meg sem szólaltam, de az úszós csaj, olyan gyorsan kezdte el sorolni, hogy alig győztem írni.
Itt van a megoldás:

*Dél-Korea

Na és igen, ez után jött a felelet választós része. Ez már azért nezebb volt.
Itt van pár kérdés a sokból:
Államformája monarchia - - - Spanyolország
Capodanno - - - Olaszország
Teát tejjel isszák - - - Anglia
Harcművészet és a foci népszerű náluk - - - Dél-Korea
Innen ered drakula - - - Románia
2007-ben csatlakozott az EU-hoz - - - Románia
Legelhízottab népesség a földön - - - USA

Ezeket tudtuk. Az olaszt meg csak onnan tudtam, mert mint mondtam, ezt a nyelvet is tanulom. Na de voltak olyanok is, amelyekről fogalmam sem volt. Pl melyik országnak mi a himnusza? Ott csak tippeltem. Vagy biztos fogom tudni, hogy hány km2 területe. De amúgy így összegezve szerintem elég jól sikerült, hisz a többséget tudtuk. Nem akarok egósnak tűnni, de szerintem most nagy esélyünk van ennél a feladatnál,hogy elsők legyünk. Amint letelt az egy óra megszólalt az utolsó hangjelzés is, és kinyitották az ajtókat. Azt mondták majd holnap értesítenek minket az eredményekről. Így mehetünk vissza a szállodába.
Én Íriszéket kerestem meg.

-Na hogy sikerült? - kérdeztem meg őket mikor nagy nehezen odaértem. Elég nagy tömeg volt egy helyen, így lehet néhány embert fel is löktem. Na mindeeeegy.

-Hát nekünk nagyon szarul. Szerintem lehet, hogy még a felét sem tudtuk. Nagyon nehéz volt - mondta Erik. A többiek csak helyeslően bólogattak. - na és neked, hogy ment? - nézett felém.

-Igazából szerintem jól, hisz a többségét tudtuk, és szerintem nem lesz rossz - a többiek csak leesett állal figyeltek.

-Hogy a szarba tudtátok? - kérdezte Félix.

-Sokat olvasok országokról. Nagyon érdekelnek az ezzel kapcsolatos témák, így sokat tudtam belőle - vigyorogtam.
A többiek persze csak mondták biztos csaltam meg minden, de tudom jól, hogy csak viccelnek hisz látszódik rajtuk.